Dark Venture társasjáték

Kommentek

• dannytrejofan

  2022-09-17 12:07:52
  

  (Folytatás II.)

  Viszont számunkra az igazi élményt a többjátékos mód adta, méghozzá annak kompetitív változata. Itt nyert igazán értelmet az, hogy te magad határozhatod meg, egy NPC karakter, vagy egy szörny hol és mikor bukkan fel. Egy tápos dögöt a másik nyakába dobva okozhatsz neki kellemetlenségeket, vagy éppen a bestia elállhatja az újtát a küldetésének teljesítéséhez vezető úton. Ugyanígy lehelyezhetsz viszont olyan NPC-ket is, melyek a küldetés teljesítéséhez elengedhetetlen tárgyakat tartanak maguknál. Az app mellett az is nagyban segyítheti a játékot, ha már az előkészületekkor számsorrendben felhelyezed a tokeneket, amiket utána sokkal könnyebb lesz kikutatni.

  Számomra egy nagyon egyedi játékélményt adott a Dark Venture, és nagyon remélem, hogy a szerző új tartalmakkal is készül majd, amelyet - az ígéretéhez híven - minden játékos rendelkezésére bocsát. Elsősorban azoknak tudnám javasolni, akik szeretik a klasszikus kalandjátékokat és nem bánják, ha az átlagosnál többet kell foglalkozniuk az AI menedzselésével. A befektetett energiáért cserébe egy olyan kalandban lehet részük, amelyeket egy sokkal nagyobb és drágább társasjáték sem tud feltétlenül biztosítani.

• dannytrejofan

  2022-09-17 11:54:34
  

  (Folytatás) A helyszín és eseménykönyvből is kettő van, így egy adott helyszínen A, illetve B szcenáriókat is végigjátszhatunk, ami jelentősen dob az újrajátszhatóságon. Szintén emel rajta a Vile Invaders kiegészítő is, amely néhány új hős, segítő és szörny (köztük egy átalakuló, egyre erősödő típus) bevonása mellett lehetőséget teremt a kraftolásra is, illetve új helységkártyák is elérhetővé válnak általa.

  A játékon érződik, hogy az alkotó Robert Lemon szerelemprojektjéről van szó, aki az asztali szerepjátékok hőskorát szerette volna a mai társasokkal ötvözve az asztalra tenni. Még külön soundtrack is készült hozzá, ami a neten elérhető és tényleg hangulatos aláfestést biztosít a partikhoz. Rengeteg ötletet és tartalmat sikerült egy kicsi, kompakt dobozba zsúfolni (szó szerint, már maga az összerakodás is egy puzzle feladvány, ha azt szeretnénk, hogy minden beférjen), megalkotva egy valóban egyedi élményt. Viszont az is érződik, hogy az ambíciók súlya alatt helyenként nagyon omladozik, legalábbis ami a játékmenetet illeti, ami miatt a pörgősebb, instant sikerélményt biztosító társasokhoz szokó játékosok valószínűleg néhány kör után a hajukat tépik majd. Ez egy lassú játék, amiben rengeteget kell menedzselni az NPC-ket és utánkövetni egy-egy eseményt, és a szabálykönyvhöz is rengeteg pontosítás érkezett azóta, amit a bgg-n is át lehet böngészni.

  Viszont ebben maga a szerző is lefektet egy számomra szimpatikus aranyszabályt: nem kell görcsösen ragaszkodni minden szabály pontos elemzéséhez, a lényeg, hogy kalandozzunk és érezzük jól magunkat ebben a különös világban. Ennek tudatában ültem le szólóban ismét a játék elé, ráadásul letöltöttem az ahhoz készített applikációt is, ami segít managelni a világot betöltő karaktereket. A második nekifutás és az alaposabb felkészülés is jelentősen dobott a szóló élményen, végre több figyelmet fordíthattam arra, hogy elmélyedjek a játékban. Az app nagyon sokat gyorsított a játékmeneten, mindenképp javaslom!

  (Folyt. köv. II.)

• dannytrejofan

  2022-09-17 11:34:31
  

  Miután a legelső, szóló játékomat követően elkezdtem összepakolni a Dark Venture-t, az járt a fejemben, hogy ez a játék talán nem nekem való. A hosszúra nyúlt játékidő jelentős hányadát a szabálykönyv és a bgg netes fórumainak böngészésével, illetve a rengeteg karaktertoken és kártyalap közötti keresgéléssel töltöttem, ami egyszerűen nem hagyta, hogy elvesszek ebben a világban. Úgy voltam vele, hogy rápihenek, és kis idő múlva majd ismét megpróbálom.

  Viszont már aznap este, lefekvéskor azt vettem észre, hogy a játék a fejemben maradt: sorra eszembe jutottak a különös találkozások és felfedezések ebben a groteszk, de mégis élettől hemzsegő világban. Az általam irányított robot hős, amely egy szoftveres hiba miatt állandóan elkalandozott és vissza kellett terelgetnem a küldetése felé, a társamul szegődött gyáva herceg, aki minden csatából azonnal kereket akart oldani, vagy a vadállat, aki elől én magam akartam kereket oldani, miután egy rosszul sikerült dobást követően becsúsztam mellé a barlangba.

  Ami elsőnek sokakat megragadhat, az az egyedi és (legalábbis számomra) szemet gyönyörködtető művészeti stílus, amelyben a kártyákat megrajzolták. Egy groteszk és nagyon színes bioszféra apró részletei nyílnak meg előttünk minden kártyahúzással, a tárgyak, a szörnyek és a hősök is egy olyan világot alkotnak, ami egyszerre abszurd módon heterogén és mégis egységesnek érződő. Ezt a világot pedig mi magunk népesíthetjük be, hiszen nem csak a térképet állítjuk elő a kihúzott kártyákkal, de az ellenfelek és NPC-ként szolgáló hősök egy részét is mi helyezzük le, majd interaktálhatunk velük ilyen-olyan módon.

  A játék ráadásul a felfedezést egy lapozgatós kalandkönyvekhez hasonló játékfüzettel egészíti ki, így a helyszíneken átélt rövid történetek azon múlnak, hogy milyen döntéseket hozunk. Mindez még jobban segíti az elmélyülést ebben az egyedi világban. (folyt. köv. mert kifutottam a karakterszámból :D)