• Kedvcsináló
• 2026.07.11. 14:56:00

Foci, jég, világuralom és vérfürdő – társasjátékok a nyárra [telex.hu]

Társasjátékozni minden évszakban nagyszerűen lehet, a nyár sem kivétel ez alól. Akár egy hidratációs szünetet kitöltő könnyedebb fillerről van szó, akár egy olyan kampányról, amivel egy teljes esős nyaralást ki lehet húzni, a bőséges választékból meg lehet találni a megfelelőt.

Bombagól kártyákkal

Nem könnyű rendes sportot társasjátékba átültetni, hiszen annak valahogyan mégis a fizikai erőfeszítés a lényege, a kockák dobása és a kártyalapok kézben tartása pedig elég ritkán izzaszt meg. Nem véletlen, hogy a játékok inkább a sportok taktikai oldalaira koncentrálnak. Ezt teszi a Sztárcsapat is, amiben a csapat egészét kell irányítanunk. Szigorúan két játékos játszhatja a játékot, mindenki a saját térfelére rakhatja fel a játékosait. Az alapcsapatban mindenkinek ugyanolyan játékosai vannak, de a meccs elején mindenki igazol három sztárjátékost, akik jellemzően erősebbek, és különleges képességeik is vannak. A játékosok lehetnek védők, középpályások vagy támadók, és ez határozza meg azt, hogy a pálya melyik részére lehet kijátszani őket.

A cél az, hogy úgy rakjuk egymás mellé a játékosokat, hogy az egymás mellett levő lapok minél több szimbólumot egészítsenek ki. Ezt persze lehetetlen tökéletesen csinálni, utólag mindig azt érzi az ember, hogy máshova kellett volna raknia az adott játékost, de nagyon nem könnyű négy-öt lépéssel előre tervezni. A kialakított szimbólumok lehetnek olyanok, amikkel összjátékkártyákat húzhatunk a kör elején, olyanok, amikkel a letámadást növelhetjük, kapura lövést lehetővé tevők vagy éppen a védekezésben segítők. A hátsó sorba kijátszott védők utóbbiban jeleskednek, míg a legelső sorba rakott támadók természetesen a kapura lövésben, ide viszont csak akkor rakhatunk játékost, ha már áll mögötte egy.

Egy körben vagy játékost rakunk le, vagy kapura lövünk, utóbbinál kapnak szerepet az összjátékkártyák. A támadó attól függően játszhat ki egy–három kártyát, hogy mekkora a letámadása. A védő mindig két kártyával védekezik, ezeken a kártyákon csillagok vannak egytől ötig, ez adódik hozzá a támadó és a védő erejéhez. Elsőként azt kell megnézni, hogy a lövés egyáltalán eltalálta-e a kaput, ehhez az összértéknek (a csillagok számának és a játékos kártyáján levő kapuralövés-jelzőknek) nem szabad tizenegynél többnek lennie. Mivel a legelső lerakott összjátéklapot a pakliból vakon húzzuk, komolyan meg kell fontolni, hogy milyen erős lapokat érdemes itt bevetni. Ráadásul az elhasznált lövésjelzők már nem számítanak, így a játékosaink egyre bénábbak lesznek, érdemes újakkal is próbálkozni.

Ha a lövés eltalálta a kaput, meg kell nézni, hogy a védő lapjain levő csillagok és a védőszimbólumai összesen nem nagyobbak-e a támadás értékénél, mert akkor sikeres volt a védekezés. Ha a támadó értéke pont tizenegy, akkor a védőnek esélye sincs – ez a bombagól. Ha viszont a védő kártyái között van olyan, amin a becsúszás jel szerepel, tizenegyes következik. A tizenegyesnél a lövő választja ki kártyákból, hogy hova rúgja, a védő pedig, hogy merre vetődik, tapasztalataim szerint a védésnek nagyobb az esélye, mint a valóságban. Amikor elfogyott az összjátékpakli, véget ér a félidő, a játékosok levonulnak a pályáról, aztán kezdhetjük újra felrakosgatni őket.

Az egész meglepően szórakoztató, és kis képzelőerővel könnyen a kispadon érezheti magát az ember, én például, amikor a sztárcsatárom már harmadszor lőtt mellé, biztos voltam benne, hogy Cristiano Ronaldóval van dolgom. Elég nagy a véletlen szerepe, nem kell attól tartani, hogy valaki harminc percig töpreng a lépésén, cserébe előfordulnak olyan nagy pillanatok, amikor egy bombagóllal sikerül áttörni a betonvédelmet, vagy egy szuperül felépített támadást a „vagy a labda, vagy a baba” módszerrel sikerül megállítani. Ha egy hidratációs szünet nem is elég hosszú egy menethez, két félidő között még szabálymagyarázattal is belefér egy parti.

Kincsek a hó alatt

Nyári melegben mi sem lehet üdítőbb, mint végtelen jégmezőkön ősi ereklyék után kutatni, ezt kínálja vagy egy focimeccsnyi időn át a Jég. Az első és legfontosabb dolog a játékkal kapcsolatban, hogy valódi iparművészeti alkotás, azaz nagyon jól néz ki. Az a fajta játék, ami köré odagyűlnek az emberek, ha az asztalra kerül, minden eleméről süt, hogy igazi műgonddal készült.

A táblát hatszögekből rakjuk ki, három rétegben, amik egymáshoz képest eltolva fedik le egymást. A legfelső réteg a hó, mélyebben az eltűnt civilizáció ereklyéit találjuk, minél mélyebbre ásunk le, annál értékesebbeket. A táblán már kezdetben ott vannak a semleges régészek és egy tábor is. Minden játékosnak van saját táblája, erre gyűjti majd a megszerzett ereklyéket. Ezen a táblán tartjuk nyilván azt is, hogy éppen hány akciópontunk van (ezt itt felfedezéspontnak nevezik). A játék négy napon át tart, és egy nap addig tart, amíg mindenki el nem használja az akciópontjait.

Egy körben legfeljebb két akciópontot költhetünk el, jól kell kombinálni, hogy ebbe minél több dolog beleférjen. Az egyik akció az, amivel a saját expedícióvezetőnket rakhatjuk fel egy táborba, kicsit drágábban egy üres mezőre, és ott rögtön tábort is verhetünk. A mozgással szomszédos mezők között vihetjük a vezetőnket, aki a semleges régészekből is vihet magával. Ezek azért lényegesek, mert a segítségükkel sokkal olcsóbban lehet a lapokat levenni. A mélyebb rétegeket nélkülük nem is lehet.

Ha levettünk egy lapot, az a saját táblánkra kerül. Azt előre lehet látni, hogy az öt típus közül melyik lesz az ereklye, amit megtalálunk, de a formája és az ereje csak akkor derül ki, ha megszereztük. A legfelső hólapokat is érdemes lebontani, mivel azok egyszer használatos képességeket adnak. Az ereklyék ezzel szemben naponta egyszer felhasználhatók mindenféle extra akciók vagy képességek aktiválására. Ha feltártunk egy mezőt, a régészek szétszóródnak az alatta levő mezőkön. Olyan mezőt is feltárhatunk, amit részben takar egy felette levő, ez több akciópont, és a felső lapot nem kapjuk meg, mégis jó módja annak, hogy igazán értékes kincsekhez jussunk.

Ha egy lapnak már csak egy szomszédja van, az leszakad, lekerül a tábláról, ami akár láncreakciót is indíthat, gyakran előre nem is tervezett következményekkel. A nap végén beadhatunk ereklyéket, hogy feladatokat teljesítsünk, ezzel gyűjthetjük be a lényeges győzelmi pontokat. Amit így adunk be, azt többet nem használhatjuk, ezért próbálja az ember jól időzíteni a feladatokat.

Az egyes játékosok nem csak színekben különböznek, mindegyiknek van valamilyen saját képessége. Ez még nem teszi durván aszimmetrikussá a játékot, de azért másfajta stratégia felé tol mindenkit. Sok modullal lehet bővíteni a játékot, az átkok megjelenésével például egyre nehezebb lesz a régészek mozgatása, az ereklyék aktiválása. A jókora dobozban helyet kapott egy minikampány is, amivel tizenkét helyszínt barangolhatunk be, mindegyiken újabb szabályok, kicsit más játék vár. Ha végig esik az eső egy nyaraláson, pont jól végig lehet játszani.

A legfontosabb kérdés persze az, hogy amellett, hogy ennyire szép, jó játék is-e a Jég. A mi tesztpartijaink alapján az, a rendszere elsőre talán komplexnek tűnik, de amint elkezd játszani az ember, azonnal látszik a logikája. Izgalmas az akciópontok rendszere, és sok nem éppen egyszerű döntést kell meghozni a játék közben: mikor használjuk az ereklyék képességeit, mikor adjuk be őket, mikor kezdünk el a mélybe ásni, vagy meddig kapargatjuk a havat a tetején.

A hasonló játékokhoz képest a Jég kifejezetten interaktív is, nemcsak azzal, hogy egy közös térképen áskálódunk, hanem azzal is, hogy a régészek, amik a lapok felszedéséhez szükségesek, közösek, ennek köszönhetően folyamatosan figyelni kell a többiek lépéseit, mert nincs nagyobb élmény, mint lenyúlni a mások által gondosan összeszedett régészeket vagy éppen lerobbantani azt a lapot, amit a másik már két kör óta készül felszedni.

[Cikk folytatása]

Foci, jég, világuralom és vérfürdő - társasjátékok a nyárra

Mutatunk olyan focis játékot, amit szinte egy hidratációs szünet alatt is végig lehet pörgetni, de olyan társasokat is, amikkel kitölthetők a hosszú nyári esték, akár a Földet, akár a Holdat akarjuk meghódítani.