• Kedvcsináló
• 2025.08.23. 20:31:00

A játék, ami egyszerre idéz fel két gyerekkori élményt [telex.hu]

Gyerekkorom két fontos élménye volt a merdzsózás és a karácsonyi püffentős. A merdzsózás az a tevékenység, amikor az ember a Matchbox autóit brümmögő hangok kíséretében görgeti a padlón, a püffentős pedig a Ki nevet a végén?, amit karácsony másnapján játszott órákon át a család. Nem gondoltam volna, hogy negyven évvel később egy társasjáték egyszerre tudja visszaidézni a két élményt.

Az, hogy a Thunder Road Vendetta képes volt erre, mégsem meglepő, kiadója ugyanis az a Restoration Games, ami kifejezetten régi játékok újrakiadásában utazik. Az eredeti Thunder Road 1986-ban jelent meg, érezhetően a Mad Max 2 hatására. Már ebben a játékban is megvolt, hogy mindenki három autót és egy helikoptert irányít, és a pálya végtelen hosszúságú, de azért a mai ízlésnek kicsit egyszerűnek tűnik. A felújítás úgy javította fel a játékot, hogy közben tökéletesen megőrizte az eredeti hangulatát.

A játékban mindenkinek van egy kis, egy közepes és egy nagy autója, ezek versenyeznek a pályán, ami mindig három lapból áll össze. Ha valaki eléri a harmadik végét, a leghátsót levesszük, egy újat rakunk a legelejére, és folytatódhat a végtelen hajsza. Ha egy autó a legutolsó lapon volt ilyenkor, az kiesik. Ez elsőre drasztikusnak tűnhet, de nem ez az egyetlen mód, ahogy a járműveink megsemmisülhetnek: ha kisodródnak a pálya szélén, nekimennek egy sziklának, esetleg egy helikopter alatt találják magukat, azonnal végük is van.

Minden forduló előtt mindenki dob négy kockával, majd felváltva rakja le valamelyik, még szabad autójára az egyiket. Az autó annyi mezőt léphet a tulajdonképpen hatszögekre osztott pályán, ahányat a kocka mutat, de mindig csak az elöl levő három szomszédos mező valamelyikére, itt nincs fordulás, nincs megállás, csak száguldás a cél felé. Ha valaki végig aszfalton mozog, egy bónuszkocka értékével növelheti a sebességét.

A pályán vannak veszélymezők, amik valamilyen meglepetést rejtenek, esetleg semlegesek, többnyire rosszak, az autó megpördül, megsérül, vagy egyszer csak ott terem előttünk egy roncs. Ha nekimegyünk egy másik autónak, kockadobás dönti el, hogy melyik autó sodródik el, és azt is, hogy merre, itt előnyben vannak a nagyobb autók és az is, aki az aktív fél volt. A sodródó autó kerülhet veszélymezőre, de neki is ütközhet egy másik kocsinak, amivel egész láncreakció indulhat el.

A lépés után, ha van előttünk egy autó, arra megpróbálhatunk lőni, ezt is egy kockával tesszük. Itt a kisebb autók vannak előnyben, azokat nehezebb eltalálni. Ha valakit eltalálnak, vagy aknára fut, húz egy sérüléslapot, ez egyrészt az autóra kerül, és a második ilyennél a kocsi lerobban, mozgásképtelenné válik, de ezen túl még valamilyen hatása is lehet, a kocsink kisodródik, megpördül, ilyesmik.

A negyedik kockát bármelyik lépésünk során felhasználhatjuk parancsok kiadására. A parancsok között van a javítás, amivel egy sérülés leszedhető a kocsiról (ami így fel is tud támadni, és újra mozoghat) és a légi csapás, amivel a helikopterünket küldhetjük a pályán bárhová lőni egyet az ellenfélre.

A játék addig tart, amíg csak egy csapatnak van már mozgóképes autója, vagy amíg valaki át nem fut a célon. A cél azután jelenik meg, hogy egy csapat teljesen kiesett, így nem kell senkinek sem túl hosszú ideig tétlenül néznie, amíg a többiek játszanak. Kicsit hirtelenhalál-szerű az, ahogy egyik pillanatról a másikra megjelenik a cél, de tökéletesen összhangban van a játék kaotikusságával. Mivel olyan sok múlik a kockadobásokon, igazán taktikázni meg nagy stratégiát építeni nem lehet, de annál jobban beleélheti magát az ember a játékba. Meglett emberek sem tudnak ellenállni a kísértésnek, hogy hanghatásokkal kísérjék a kocsik robbanását, a vad előzéseket vagy éppen a helikopter megjelenését.

[Cikk folytatása]

A játék, ami egyszerre idéz fel két gyerekkori élményt

Ki gondolta volna, hogy a Matchbox autók és a Ki nevet a végén? adta élmény sikerrel keverhető, és ilyen szórakoztató társas lesz a végeredmény?