• Kedvcsináló
• 2023.06.18. 14:58:00

Versenyjáték az asztalon ennél jobb nem igazán lehet [Gamestar]

Dizájnjával és játékmenetével egyaránt tarol a Heat: Padlógáz, az év egyik legkellemesebb társasjátéka.

Nem fogok hazudni, egy kicsit előjött belőlem a gyermek, amikor először kipakoltam az asztalra a Heat: Padlógáz versenypályát formáló tábláját és apró, színes versenyautóit. Kedvem támadt tologatni a kis kocsikat, fékcsikorgáshangot adni a kanyaroknál, beleélni magamat a versenyzők szerepébe.

Persze a Heatet nem így kell játszani, a játékmenet egy fokkal összetettebb (és még bonyolultabb lehet, ha modulokat is bevetünk), de a versenyzés, az utolsó pillanatig feszült összecsapások hangulata tökéletesen átjön már az első menetek után is.

Heat, hat, öt...

Egy pillanatig sem akart megtéveszteni minket Asger Harding Granerud és Daniel Skjold Pedersen, valamint a dizájnért felelős Vincent Dutrait (akinek munkásságáról már az Oltréé bemutatóban is áradoztam egy sort): a dobozt meglátva is egyértelmű, hogy a Heat: Padlógáz egy versenyjáték, középpontban a '60-as évek formaautóival. Belül találunk két játéktáblát, amelyek különböző összetettségű pályákat ábrázolnak, az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország hangulatában. A hat versenyautó az átlagosnál egy fokkal izgalmasabb külsőt visel, különböző színekkel és számokkal jelölték őket, és hozzájuk színben passzoló váltófigurák, valamint játékostáblák is járnak.

A játék elején mindenki kap egy a többiekével megegyező összetételű paklit, amiben számozott lapok vannak, továbbá stressz- és hőkártyákat, amik visznek egy kis változatosságot a játékmenetbe. A cél adott számú kör teljesítése után elsők között átlépni a célvonalat, ám ha egy körben ez több játékosnak is sikerül, az győz, aki messzebbre jut, a játék pedig addig megy, míg mindenki be nem ért. Minden kör elején meg kell határoznunk, hogy 1, 2, 3 vagy 4 lapot szeretnénk-e kijátszani a kezünkben lévő hét közül (erre való a váltófigura, amivel max. 2-vel feljebb vagy lejjebb kapcsolhatunk), majd lepakoljuk a választott kártyáinkat, melyek számértékének összege megadja, hányat lépünk előre. Egyenesekben persze érdemes minél többet haladni, viszont a kanyaroknál meg van határozva, legfeljebb milyen sebességgel haladhatunk át, hogy ne forrósodjon fel a motor, és ne pördüljünk ki - lehet ezt feszegetni, de figyelnünk kell arra, mennyire vagyunk bevállalósak. Ha 12 mezővel vagy lemaradva, és úgy érzed, buktad, simán lehet, hogy felzárkózol, ha olyan a lapjárás, és az előtted lévők paklijában már csak alacsonyabb lapok vannak.

Lapkijátszás után még aktiválhatunk módosítókat, előzhetünk szélárnyékból is, majd a végén eldobjuk, amire már nincs szükségünk, és húzunk a paklinkból, míg újra hét kártyánk nem lesz. A hőkártyák önmagukban semmire nem jók, csak foglalják a helyet a paklinkban, ezektől hűtéssel tudunk megszabadulni, a stresszkártyák különleges képessége pedig az, hogy kijátszás után a húzópaklink kártyái közül kell addig húznunk, míg egy számmal jelölt nem bukkan fel, és annak értéke növeli az összeget. Kockáztatunk, de sokszor megéri.

Alapvetően ennyi a lényeg, még ha az egy körben végrehajtandó kilenc lépés elsőre soknak is tűnhet, az alapokat hamar el lehet sajátítani. Ebben egy nyolcoldalas játékszabály segít, de már kibontás közben is látszik, hogy van még néhány pakli és komponens, ami az alapjátékban nem került elő... és itt kezdődik az igazi izgalom.

[Cikk folytatása]

Versenyjáték az asztalon ennél jobb nem igazán lehet

Dizájnjával és játékmenetével egyaránt tarol a Heat: Padlógáz, az év egyik legkellemesebb társasjátéka.