lehet a Gazdálkodj okosanba is csaltak, nekem legalábbis uncsitesómék azt csinálták, én voltam a kisebb sokáig nem vettem észre, h nem annyit dobtak, mint amennyit léptek :D

de egyébként igen, teljesen egyetértek a véleményeddel, nálunk is volt Ki nevet a végén (sőt a gyerek első játéka is ez volt, ajándékba kapta a kisvakondos verziót - amiben egyeüdl az jó, h pöttyök helyett szimbólumok vannak a kockán, úh lehetett vele játszani még mielőtt tud 6ig számolni); nem is azt próbáltam bizonygatni, hogy a Monopoly és társai jó játékok (mert nem), hanem csak hogy utálni nem kell - és főleg nem kell lenézni valakit csak azért mert szereti ezeket

teljesen egyetértek ezzel a véleménnyel - nekem nagyon teteszett anno a játék újszerűsége, és viszonylag sokat játszottunk is vele, de azért egy idő után ráuntunk :) és ezzel nincs is semmi baj, továbbra is jónak tartom a maga nemében, csak mi "kijátszottuk"

nagy divat manapság az "igazi" társasjátékosok körében a Monopoly-t szidni... bemutatni nyilván nem kell, mindenki ismeri, szóval inkább azért írok véleményt, hogy legyen egy olyan is, ami nem full negatív

én gyerekként gyakorlatilag ezen nőttem fel (meg a Gazdálkodj okosanon, és persze magyar kártya volt még otthon, az volt a játék); már majd csak gimis / egyetemista koromban kezdtem megismerkedni olyan mára klasszikus modern játékokkal, mint a Catan, Carcassone stb

most felnőtt fejjel nem szívesen ülök le mellé, mégis kénytelen vagyok, mert a fiam mikor felfedezte a nagyanyjánál a játékok között, akkor megtetszett neki, és azóta is kéri, hogy vegyük elő - pedig tele van a polc "igazi" társasjátékokkal, otthon tényleg egész nagy a gyűjtemény (és elő is kerülnek rendszeresen), de nagymamánál is leledzik pl Kingdomino és egy-két olyan darab, amit én is élveznék (meg egyébként a gyerek is élvezi azokat is)

nem azért játsszunk Monopoly-t, hogy neveljem a pénzzel kapcsolatban vagy bármi ilyesmi, mint ahogy semmi mást se azért játsszunk, hogy akármilyen készséget fejlesszek vele (még a kifejezetten fejlesztő / logikai játékokat, mint pl a SmartGames család se tanulási céllal vesszük elő, hanem mert akkor épp ahhoz van kedvünk)

szóval tessék, íme van ilyen, hogy valaki szereti a Monopoly-t... nem azért mert nem ismer mást, hanem mert valamiért tetszik neki - nem tudom én se megmondani mi a jó benne, csak azt akartam illusztrálni, hogy nem feltétlen van baj azzal ha egy játék valakinek nem tetszik, másnak attól még tetszhet

ha kötelező lenne iskolai tananyagként, akkor az baj lenne (mint ahogy teljes joggal szidnak is sokan olyan kötelező olvasmányokat, amikkel egyébként semmi baj nem lenne, ha nem lenne kötelező); de Monopoly-t játszani nem kötelező - olyan jó lenne, ha nem bélyegezné meg rögtön a társasjátékos közösség azt, aki a szájára veszi, hogy van ilyenje, netán még játszik is vele

Extrovertált embernek tartom magam. Nem vagyok benne biztos, hogy a változás annak az elszigeteltségnek a következménye, amelyet oly sokan élünk át a COVID következtében, vagy a harmincas éveimről van szó, de társadalmilag eléggé visszavonultam. Ennek egy része a társadalmi eltávolodás tudatos törekvése, másik része pedig a közel egy éve tartó társadalmi távolságtartás mellékhatásai. Több időt töltök olvasással, mint a szobatársaimmal. Ez mind jó lenne, ha tavaly nem alakítottam volna társasjátékossá a szobatársaimat. Azóta az otthoni szerepemmé vált, hogy játékesteket rendezzek, és mindenkit megtanítsak játszani, ami teljesen ellentétes azzal a vágyammal, hogy élvezzem a bourbont és olvassak. A Mysteriumnak köszönhetően szórakoztathatom a szobatársakat az örök éjszakáink alatt, és nem kell beszélnem senkivel.

A Mysterium felállítása A Mysteriumban a játékosok olyan médiumok szerepét töltik be, akik megpróbálják megoldani egy szellem meggyilkolását, aki egy sor absztrakt látomáson keresztül kommunikál velük. Az egyik játékos átveszi a lecsökkent szellem szellemének szerepét, míg a többi játékos kétségbeesetten próbálja kitalálni, ki küldte ezt a személyt a halandóból az éteri birodalomba. Mindegyik médiumnak más-más narratívája lesz, amelyet a gyanúsított, a bűncselekmény helyszínének és a gyilkos fegyver azonosításával kell összeállítaniuk; nem úgy, mint Clue. Ha a médiumok fel tudják használni a szellem nyomait a gyilkosság megoldására, mindenki nyer, és a szellem békére lelhet. De ha nem tudják megoldani a gyilkosságot az éjszaka végéig, mindenki veszít, és a szellem arra van ítélve, hogy az örökkévalóságig a földön vándoroljon.

A Mysteriumot az teszi olyan kihívásssá, hogy a szellemjátékos nem tud beszélni, és a játék teljes ideje alatt csendben kell maradnia. A szellem csak látomáskártyák formájában adhat nyomokat a médiumoknak.