A játék számomra jól tükrözi magáról a Stonemaier Games-ről alkotott véleményem.

A BGG oldalon családi stratégiai játéktípusba van sorolva (bár ha jól tudom, maga az SM games nem állítja a játékról, hogy stratégiai lenne, legalábbis remélem).

A játék teljes mértékben családi játék. Sajnálom, hogy nem az év családi játék kategóriáját nyerte meg, mert véleményem szerint a gamer kategóriát nem érdemli meg, mert nem az (vagy elég fura elképzelésük lehet a németeknek a gamer játékokról).

A dobozán az áll, hogy 1-5 játékos, valamint 40-70 perc. Én még 3 játékos esetén sem fejeztem be a játékot másfél óra alatt. A matek érdekesen jön ki:

Egy játékosnak van 26 akciója az egész játék alatt, ha 30 másodperc alatt hoz meg egy döntést akkor az 13 perc / játékos, 5 játkos esetén az 65 perc, így marad 1 perc a forduló végi célok gyors kiszámítására, és 1 perc a játék végén a végső pontok kiszámítására... és ebbe nincs benne a setup, valamint az első kör előtti döntéshozatal, hogy melyik kártyákat tartjuk meg. Azt hiszem ez is mutatja mennyire reálisan gondolkodik a kiadó a saját játékáról...

A játék sajnos a kiadó miatt túl van hypolva. Nekem az egész játékkal kapcsolatban olyan érzésem van, hogy egy amolyan félkész játékkal játszom. A játék tartalmaz legalább 4-6 olyan madarat amely nagyon komolyan felborítja a játékegyensúlyt, ami számomra azt jelzi, hogy nem lett kellően tesztelve.

Mindenki a komponensekről beszél, hogy milyen minőségi. Igen, valóban. A tojások ötletesek, minőségiek, csakúgy mint a kockatorony a kis fa dobókockákkal. A kártyatartó szép. Praktikusnak nem feltétlen mondanám, mert kártyavédőzve már nem fér el benne minden lap. Valamint a sokak által folyamatosan példaként felhozott szabálykönyv, minősége. Őszintén megvallva nekem megfelelt volna egy normál szabálykonyv, normál lapokkal, hisz ideális esetben egy játékos nem szívesen forgatja folyamatosan a szabálykönyvet. (Nem tudom az árban mit befolyásolt, de erről még később.)

Ennek ellenére a céltábla egy egyszerű jellegtelen valamelyest vastagabb papír, ahogy a céllapkák is, bár azok már nevezhetőek vékony kartonnak. Ahhoz képest, hogy pl. a Viticulture esetében milyen kis fa jelölök vannak a játékhoz a különböző épületekhez, itt az akció jelölők egyszerű jellegtelen kockák. A kezdő játékos jelölő egy sima karton...

Összefoglalva, a Fesztáv egy nagyon kellemes, családi játék, ami szerintem képes egy gamer-t is asztalhoz ültetni annak ellenére, hogy nem gamer játék. Leginkább a Ticket to Ride-hoz tudnám ilyen értelemben hasonlítani. A játék szinte valamennyi pontján ott van a szerencse faktor, emiatt minimális és esetenkénti stratégiai döntéseket lehet csak hozni, viszont folyamatos taktikai döntéseket kell hozni.

A játék minősége teljesen jónak tekinthető bár azért én picit túlárazottnak tartom (ez persze a kiadió hype miatt is van). A játékban minimális játékos interakció van, így akik szeretik a kellemes családias játékokat, ahol egymás mellett el lehet játszani, közben beszélgetni, azoknak mindenképpen ajánlom. Egy valódi gamer szerintem túl lightosnak fogja találni.