Már volt itthon egy poliomino alapú játék (Patchwork), és nagyon úgy éreztem, hogy nem is hiányzik még egy a polcról, így amikor először láttam a Kartográfusokat nem is nagyon mozgatott meg bennem semmit. Mivel a roll/flip-and-write játékokat viszont szeretem, ezért mégis néztem róla bemutató videót, és nagyon megtetszett az interaktív, egymást szivítós faktor a játékban. A korábbi roll/flip-and-write játékok, amiket próbáltunk (Welcome to, Ganz Schön Clever), annak ellenére, hogy tetszettek, mégis olyan élményt keltenek bennem, mitha 80 éves öreg nénik lennénk, akik elmentek bingózni, hogy azért szocializálódjanak valamennyire, de mégis mindenki csak a saját táblájával foglalkozik főleg. Így hát megrendeltem a Kartográfusokat, és nagyon nem bántam meg!

A kártyák gyönyörűek, könnyen tanítható, mégis lehet benne taktikázni, és egyáltalán nem zavaró a tetris alap benne. Remek "alkotás-élményt" is tud adni, főleg olyan játékosoknak, akik szeretnek rajzolgatni, színezgetni, kreatívkodni (én az alapból járó ceruzák helyett filctollakat használok a játék közben, és a játék után (hogy játék közben ne húzzam a többeik idejét is) szépen kiszínezgetem az egész térképet - egy nehezebb nap után, vagy két komolyabb játék között fillerként jó pihenés ez a játék, nekem sokszor ez a napi "zen-idő". :)

További hatalmas előnye, hogy nagy (igazából kb. korlátlan) játékosszámmal is játszható, és úgy sem veszít a játékélményből - kevés ilyen játékot ismerek.

Legnagyobb hibája szerintem - amit korábbi hozzászólásokban is olvastam már - a ráerőltetett téma: ez szerintem is inkább tájrendezés, nem térképrajzolás, mert akkor mindenkié ugyanolyan lenne a végén.

A párommal nagy euro játék kedvelőként újévi fogadalom volt, hogy kicsit kilépünk a komfortzónánkból és kipróbálunk ameri játékokat is. Így esett, hogy egy pár héttel ezelőtt kipróbáltuk az Arkham Horror 3. kiadását. A szomszédban lakó kedves pár hívott át minket játszani vele, akik egyébként nagy amerisok, sok ilyen játékuk van és szeretik is őket.

Vonakodva mentem át, mert a témája sem fogott meg annyira, nem ismerem a Lovecraft világot, és a koop játékokért sem vagyok oda, de hát újévi fogadalom, tartsuk be. A játék előtt meséltek a világról, hogy tudjuk hova tenni magunkban a sztorit - ez már sokat segített a ráhangolódásban.

Magamon is meglepődtem, hogy egészen beszívott a játék, annak ellenére, hogy az elején kizárólag vacak dobásaim voltak, nem sokat tudtam segíteni az előrehaladásban, de maga a történet haladása végig fenntartotta az érdeklődésem, és egy jó játékélményként maradt meg bennem (fel is vettem pár Lovecraft könyvet az elolvasandó könyvek listámra).

Ezek alapján bátran ajánlanám mindenkinek, aki szeretne belepillantani az amerik világába.

Csúnyán elvesztettük egyébként a játékot, és azt mondták, hogy kb. megnyerhetetlen a játék, nekik nagyon régen megvan, és csa 1-2-szer sikerült nyerniük. Kiváncsi vagyok, hogy ez mennyire igaz, úgyhogy szerintem fogunk még vele próbálkozni (és bár a kedvenc játékaink továbbra is a legalább középnehéz euro-k maradnak, de azért még egy Holtak Tele és egy Nemesis kipróbálás tervben van az AH mellett)

Egyik első modern társasjátékunk volt a Carcassonne, nagyon szerettünk vele játszani, tökéletes bevezető játék. Azóta eladtuk, mert már unalmasnak éreztük, és nem igazán került le a polcról, de a szülőktől azóta is panaszkodnak, hogy "de azt a a bábu meg lapka lerakosgatós játékot miért kellett eladni", nekik az volt a kedvencük, és miért nem játszunk azzal.

Igen, nagy előnye, hogy kellően egyszerű, így idősebb korosztállyal (50-60 évesekkel próbáltuk) is működik, de ismerek 6-7 éves gyerekeket is, akik simán tudnak (és szeretnek) vele játszani.

Nemrég próbáltam a Board Game Arenán az összes kiegészítőjével együtt játszani (nekünk csak az első kiegészítője volt meg anno) - hát bizony meglepődtem mennyire komplexebb és másfajta élményt ad a sok kiegészítő, mint az alap magában.

Könyedebb bevezető játéknak mindenképp ajánlom, már csak azért is, mert ez egy klasszikus darab, amit mindenkinek "illik" kipróbálni. :)

Lehet, hogy inkább gyerekeknek való játék ez az egyszerűsége miatt, de remek készségfejlesztő hatása is van - és szerintem nem csak gyerekeknél. Először egy ismerős kislánya ellen játszottam vele, rommá vert, nagyon nagy előnnyel nyert. Tetszett a játék, így megvettük itthonra is (nincsen gyerekünk) - ez évekkel ezelőtt volt, azóta is rendszeresen előkerül: főleg hosszú társasos estéken, a komplex játékok levezetése céljából, amikor "hú, már lassan menni kéne, de előtte játszanánk még valami gyorsat, amin sokat lehet nevetni is", illetve kollégákkal iszogatás közben is játszottam már vele "kocsmajátékként".

A társaságban vannak olyanok, akiknek igazán jól megy a játék, és hipp-hopp lepakolják a kártyáikat, és vannak olyanok is, akiknek alig-alig sikerül kiszúrni az azonos formákat - ebből adódnak a legnyagyobb röhögések, és így még azok is élvezik, akik kevésbé tehetségesek benne.

Az egyik korábbi hozzászólásban emlegetett SET játékhoz valóban hasonlít annyiban, hogy az is gyorsaság alapú, azonban az a játék már komolyabb gondolkodást igényel, azt nem mondanám levezető pörgős játéknak (az is rendszeresen előkerül nálunk, de teljesen más a funkciója, mint a Dobble-nek).

Levezető, felpörgető, vicces partijátéknak, illetve gyerekeknek mindenképp ajánlanám a Dobble-t :)

Ár-érték arányban ez az egyik legjobb játék - zseniális, ahogy egyetlen pakli kártyából mennyi mindent ki tudtak hozni. Az enginge building játékok alapja, jó bevezető játék ebbe a mechanikába. Kompakt méret, utazáshoz is alkalmas, könnyű stratégiai játéknak sokszor szívesen visszük magunkkal. Hátránya a külcsín, úgy vettem észre, hogy kevésbé ragadja meg az embereket, nehezebb rávenni másokat a kipróbálására (jó ellenpélda a Kütyük, ami ránézére bevonzza a legtöbb embert, nem úgy mint a Királyi áru, pedig komplexitásban és mechanikában nagyon hasonlóak).

Szóval az engine buliding játékok kedvelőinek mindenképp ajánlom a kipróbálását, "do not judge by the cover" alapon, jó játékélményt tud adni. :)

Nagyon sokáig nem akartam kipróbálni ezt a játékot, mert képek alapján nagyon csúnyának tartottam és először a téma sem fogott meg. De nagyon sok helyen azt olvastam róla, hogy akik szeretik a Mars terraformálását, ezt is nagyon szeretni fogják, sőt lehet, hogy még jobban. Szóval nagy Mars rajongóként tavaly évvégén rávettem magam a kikölcsönzésre és kipróbáltuk. Kibontva a játékot jött a megdöbbenés: hát ez nem is csúnya! Kifejezetten tetsztenek a városok és épületek, és a kártyák illusztráció is szépek szerintem - amennyire azelőtt csúnyának tartottam, annyira szépnek tartom azóta. :D

A héten megkaptam születésnapomra a játékot, és nagyon örültem neki, rájöttem, hogy mennyire hiányzott ez a játék mitóa visszavittük.

A Marshoz képest van pár előnye valóban: kiszámíthatóbb, bár elég sok kártya van, csökkentik a szerencsefaktort a korszakonkénti kisebb paklik; kevésbé tud elhúzódni a játékidő, mert meghatározott szamú korszak és köre van minden játékosnak, és minden körben 3 akciólehetőség csak. Nincsenek egymással kiszúrós kártyák (mint a Marsban pl. a dobass el X palántát valakivel), ennek ellenére nagyon interaktív a játék a meghatározott akcióhelyek miatt, amit ha valaki elől épp elhalászunk, azzal könnyen tönkre lehet tennie a terveit. A játékmenet nekem abszolút flow-élményt ad, kicsit komplexebbnek és gondolkodósabbnak is érzem a Marsnál. Nagyon tematikus a játék, a szabályleírásban is nagyon tetszettek azok a részek, amikor a témával magyarázzák a játék működését (pl. a hálózatba nem bekötött városok és épületek nem termelnek, hiszen nem élnek még ott emberek, nincs aki termeljen).

Amit negítvumként említenék, az csak az insert hiánya - egy ilyen drága játéknál azért legalább valamilyen insertet elvártam volna (konkrétan csak zacskókat adnak a játékhoz).

Minden Marsot kedvelő társasosnak kötelező kipróbálni szerintem, és nagyon örülök, hogy jön a játék magyarul, így még több emberhez el tud jutni majd. :)

Úgy tűnik nekem, hogy ez a játék nem annyira ismert - legalábbis magyar fórumokon, csoportokban nem szoktam látni sosem. Pedig szerintem megérdemelne egy kis figyelmet a maga műfajában egy nagyon ötletes, szórakoztató játék. Nekünk egy pár éve megvan már, főleg szülőkkel viszonlyag gyakran az asztalra is kerül.

A lényege, hogy minden játékos kap 12 állatot, mind a 12 állat különböző képességekkel rendelkezik. Őket kell lepakolgatni sorba, amikor rögtön aktiválódik is a képessük. Amikor 5 állat van lent a sorba (a képességek végrehajtása után), az első 2 bejut az állatok exkluzív szórakozóhelyére, az utolsó a sorban pedig kiesik.

Nagyon szépen (és viccesen) illusztrált, jó minőségű, a megszokottnál nagyobb méretű kártyák vannak benne, szerintem egy igazán szép látvány játék. Az állatok alapvető tulajdonságaihoz többé-kevésbé passzoló vicces képességeket találtak ki nekik - pl. a viziló átrappol minden nála kisebb állaton, a krokodil felfalja az előtte állókat, a kenguru átugorja a nála kisebbeket, a borz büdös, nem bírják a szagát, így "kifüstöli" a többieket, stb.) Személyes kedvencem a fóka, szerintem zseniális ötlet, hogy ő megfordítja a bejárat és a kidobó helyét. :)

A játék rövid, 20-30 perc alatt végigjátszható, könnyen tanítható (a képességeket kell főleg elmagyarázni csak, de könnyen értelmezhető piktogramokkal ábrázolva is vannak a kártyákon), egymással kiszúrós, vicces partyjáték. Magyarul sajnos nem elérhető, de nyelvfüggetlen játék.

Egyetlen dolog, ami hártánya a játéknak, hogy csak 4-en játszható, és amikor ilyesmi családi/partyjátékok kerülnek nálunk az asztalra, akkor jellemzően többen játszanánk.

De amikor előkerül, akkor mindig remek szórakozás, a könyedebb játékok kedvelőinek mindenképp ajánlom a kipróbálását. :)

Nagyon régen ki szerettem volna már próbálni ezt a játékot, mert nagyon tetszett a 3D-s vonat, mint pálya egy sima tábla helyett, és múlt hétvégén végre volt rá lehetőségem.

Ami tetszett:

1. design: a vonat, amin maga a játék folyik nagyon szép és ötletes, a többi papírdíszecskével igazán jó kis vadnyugati hangulatot teremtenek
2. mechanika: ez az előre programozott mechanika is nagyon ötletes és egyedi, legalábbis én még nem sok játékban találkoztam vele
3. nagyon vicces játék - igazi party játék, mi 6-an játszottunk, így elég random volt, kevésbé lehetett tervezni, viszont nagyon szórkoztató volt nagy játékosszámmal is

Ami nem tetszett:

1. a szép design-nak hátránya is van: elég kicsik a vagonok, így kicsit nehéz volt ki-be pakolgatni benne a bábukat, főleg a nagyobb kezű fiúknak, valamint 6-an egy asztalt körbeülve nem igazán lehetett úgy forgatni a vonatot, hogy mindeki lássa minden kocsi belsejét
2. a karakterek képességei szerintem nem teljesen jól balance-oltak - a Ghost és Belle tűnt a legerősebbnek, a többi karakter képességeit kevés alkalommal lehetett úgy igazán jól kihasználni

Összeségében viszont egy remek partyjáték, ami kiválóan megfelel családi (50+-os szülőkkel is működött) és bevezető játéknak is, illetve baráti társasággal játszva is vicces partyhangulatot tud teremteni, mindenkinek ajánlom a kirpóblását (ár-érték arányt nézve pláne kiemelkedő ) :)

Alapértelmezetten ellenérzésem van a kockadobálós játékokkal kapcsolatban. Azonban a tavaszi karantén alatt az egyik munkatársam megvette, és kitalálta, hogy ezzel online is játszhatunk együtt (bescannelte a pontozólapokat, és ő dobott helyettem, a webkamerát a kockákra irányítva). és hát ó te jó ég! Ez a játék élő bizonyítéka annak, hogy létezik jó kockadobálós játék!

Nagyon beszippantott - egyszerűen megtanulható - kb. 5 perc elmondani a szabályait, mégis kellően gondolkozós, remek filler játék, a kockadobásból fakadó szerencsfaktor pedig amennyire lehet, balanszolva van az újradobás és a +1 kocka lehetőségekkel.

Nem rég megtaláltam online szóló módban játszható változatát - és a Ganz Schön mellett a Doppelt So Clever és a Clever Hoch Drei játékokét is. Amikor azt hittem nem létezhet jobb kockás játék a ganz schön-nél ... :D elhatároztam, hogy a másik 2 játékot is beszerzem. Elfér mind a három a polcon; kedvtől, illetve társaságtól függően lehet választani a nehézségi fokot.

Ajánlom mindenkinek, nem csak a Ganz Schön-t, de a nehezebb változatokat is!