Mi hárman játszottuk egyszer, amikor az egyik játékostársam művészi ember volt (nem festő, hanem garfikus), de ő tényleg csak arra játszott, hogy a lehető legszebb festményt hozza létre, mint képileg, mint névben. Mindig a maximális 5 kártyát begyűjtötte és abből kihozta azt ami szerinte a legszebb volt, nem foglalkozva a pontozással. A játék mégse hagyta 0 ponton, mert azért 1-2 kombináció így is összejött neki.

Művészi szabadságról valóban nem lehet nagyon beszélni, hiszen max 5 lap lehet a kezedben, illetve ha pontokat is akarsz gyűjteni szép számmal, akkor nem mindig lehet szép festményt összeállítani (és nyílván a háttértől is függ a szépsége).

Nagyon érdekes társasjáték, olyan amit Uwe Rosenbergtől már megismerhettünk a sok-sok társasjátékai által.

A szabálya egyszerű, de a társasjáték maga egyáltalán nem egy hirtelen, könnyen kiismerhető játék. Nagyon taktikus és elgondolkoztató a képkeretek egymással való összekapcsolása, annak érdekében, hogy a lehető legtöbb feladatot teljesítsük az ellenfeleink elött és az 5x5-s "keretbe" beleférjünk a mínusz pontok elkerülése érdekében. Az elején lehet nehezen indulnak a célteljesítések, de a végére nagyon komoly láncolatokat lehet elérni.

Nincs nagy intekrakció a játékosos között, sőt...! Mindenki inkább mozgatja az agytekervényeit a célok elérése érdekében.

Szerintem nem egy gamer társas, de nem is egy beugró társasjáték, tehát ha valaki előszőr játszana társasjátékkal, talál ennél sokkal egyszerűbb társast is (akár Uwe Rosenbergtől is). Ajánlom azoknak akiknek például tetszett a Nova luna nevű társas, akik imádják Uwe Rosenberg munkásságát és akik nagyon szeretnek egymás ellen versenyezni.

Ez volt az első társasjáték, mely bevezett igazából a társasjátékok világába. Amilyen egyszerű, annyira gyönyörű, de azért lehet agyalni, hogy akkor éppen melyik színű csempét kezded el gyűjteni/kirakni.

A játékosszám kíváló, ketten, hárman, de négyen is tökéletesen játszható, nincs sok holtidő 2 lépésed között. Ez egy olyan társasjáték, amellyel a gamerek is bármikor leülnének 1-2 kört játszani. De ami a legjobb menne, hogy akár az a nagyszülő is tudja élvezni, könnyen meg tudja érteni a játékszabályt és a jték légenyét, aki még sose társasozozz, vagy maximum a Gazdálkodj okosannal.

Nekünk jelenleg is ez a kedven társasunk, pedig már azóta összegyűjtöttünk jó pár másik társast. Tökéletes például 2 nehezebb társasjáték közé beilleszteni, mert tényleg egy pihentető, kikapcsolós társasjáték.

És ezen kívül az Azul sorozat többi része is hasonló játékélményt nyújt. Szóval minden társasjáték gyűjteményben helye van, és azt hiszem minden ilyen gyűjtemény ékköve is lehet az Azul (és/vagy a sorozat többi része)

Meg van az eddig összes magyarul megjelent része, és idén jön a második felvonás, úgyhogy nagy valószínűséggel az is a gyűjteményem része lesz.

Nagyon nagy az újrajátszhatósága a sok karakter, a különböző képességlapok és a pályák miatt. A szabálya egyszerű, gyorsan és könnyen tanulható, tanítható. A karakterek közül nincs kimondottan nagyon erős és nagyon gyenge karakter, hanem nagyon jól vannak ballanszolva a karakterek és a képességek. És külön kíváló, hogy a sorozat részeinek karakterei egymással kompatibilisek azaz variálhatóak a kedvünk szerint, hogy ki-kivel vágjon bele a csatába.

Mi játszottuk ketten és négyen is. Ketten nagyon kiváló, nemhiába hiszen alapvetően ez egy 2 személyes társasjáték. Négyen is eléggé izgalmas volt, de egy kicsit unalmas lehet azoknak akik nem szeretnek sokat várni 2 lépés/kör között.