Ma kipróbáltam az egyszemélyes játékmódot is, és jól működik, elégedett vagyok vele. A cél egy automata által irányított ellenfélnél (a lidérceknél) több pontot szerezni. Rám minden ugyanúgy vonatkozik, mintha ember irányította ellenféllel játszanék, az ellenfél körének végrehajtása pedig könnyen és gyorsan megy, nem macerás. Elégedett vagyok azzal ahogy megoldották az egyszemélyes módot: így is végig élvezetes volt a játék, tele végig súlyos döntésekkel.

Negatívumként talán azt tudnám felhozni, hogy nincs mód nehézségi szintet választani. Nyertem 3 pont előnnyel, de ez úgy jött össze, hogy elég szerencsésen alakult több dolog is. A lidércek összesen csak egy házat tudtak építeni - ez szerintem ritkán lehet így. Szerencsém volt a jóslatokkal és a küldetésekkel is, ez sem feltétlenül alakul mindig így. Akárhogy is, de kiélezett küzdelem volt, és bármikor nekiállok máskor is a lidércek ellen, mert jó élményt adott.

Szeretem ezt a játékot. Sőt: nagyon.

[3/3]
A fontosabbak: interakció a többi játékossal és a szörnyekkel! Ezzel összefüggésben: helyezkedés a térképen. Sikerélmény küldetés végrehajtásakor. A csaták során a döntési helyzet, hogy mennyire erősítem magam különböző erőforrások (kardok és varázskártyák, szomszédos mezőkről egységek) bevonásával, annak tudatában, hogy csak az esélyeimet tudom növelni, de a győzelem nem lesz biztos (ez a döntéssorozat könnyen lehetne negatív is, de bennem valamiért pozitív érzéseket kelt játék közben). Csata során az a döntés is, hogy szomszéd mezőn lévő kívülállóként beszálljak-e esetleg én is a csatába, mert mekkora élmény lenne már, ha a gigászi küzdelembe besétálnék a kis munkásommal, és jókora szerencsével mindenki meglepetésére megnyerném vele a csatát (persze sokkal valószínűbb, hogy csak feleslegesen menne a munkás az Alvilágba, de akkor is élmény megpróbálni a szinte lehetetlent). Nagyon tetszenek az eltérő frakcióképességek: ezeket mi aktívan használtuk is, és tényleg jól színezte a játékot, és tényleg hasznosak is, nem csak "dísznek vannak".
Ami nem tetszett: venni akartam játék közben kalandkártyákat (szféra kártyák), hogy haladjak velük, de úgy éreztem, hogy meg tudnám ugyan venni, de szinte bármelyik másik jobb lenne, mert az elérhetőnek a hatására pont nem igazán volt szükségem. Szóval úgy éreztem a kalandkártyák között vannak kevésbé hasznosak is. Az is hátránya a játéknak, hogy nagyon sok helyet igényel.

[3/2]
Mitől jó ez a játék szerintem?
A kevésbé fontosak: szép és könnyen tanulható, nem túl hosszú (valós a fél óra játékosonként), emberi idő alatt elő- és elpakolható. Nem büntet keményen ha csatát veszítek, viszont eurósoknak döntési helyzet csatát kezdeményezni csak azért, hogy a másik játékos ne tudja esetleg visszahívni a munkásait a tablójára - mi ezt a rétegét még nem bontottuk ki a játéknak, ilyen okkal egyetlen csatát sem kezdeményeztünk. Döntés a visszahívás időzítéséről (esetleges korai visszahívás). A szörnyek egyedi képességei is tök jók. Tetszik az is, hogy nagyon pörgős is tud lenni, 5 másodperc alatt le tudom játszani a körömet, ha nem történik semmi különös. Ami azt jelenti, hogy 3 játékos esetén akár a köröm vége után 10 másodperccel ismét én kerülhetek sorra. De még ha minden időigényes dolog össze is jön, akkor sem unatkozom amíg rám nem kerül ismét a sor, mert egyrészt érdekel, hogy mi történik másokkal, másrészt meg simán aktív döntésekel kellhet hoznom mások köreiben is a csaták okozta - választható vagy kötelező - interakció miatt.

Kedvenc társasjátékom a 7 csoda Párbaj. Hihetetlenül izgalmas, feszült, minden lépés hatalmas súllyal bír benne. Legalábbis én így élem meg, és nagyon élvezem a játékot vele. Az Agora kiegészítő erre rátesz még egy lapáttal. Ezek után persze nagyon kíváncsi voltam a Gyűrűk ura Párbaj Középföldéértre.

A PK könnyebben tanulható, áramvonalasabb.

Jobb a PK pajzsos rendszere mint a 7CsP tudomány korongos megoldása.

Sokkal gondolkodósabb, többrétűbb a térképes harcrendszer mint az elődben.

Szerintem kb egálban van a csodák és a helyszínek rendszere. Egyrészt valahol egy réteget elveszítek azzal, hogy 4 csodát felépítve nem dobathatom el az ellenfél 4. csodáját, ugyanakkor akár mind a 7 helyszín is kerülhet ugyanahhoz a játékoshoz, ami meg új réteg. Előny, hogy az elején nem kell csodákat draftolni.

Jó, hogy nincs a céheknek megfelelőjük, ez is gyorsít a setupon, és halkítja a "zajt", könnyíti a tanulhatóságot.

Egyelőre még aggódom azon, hogy a PK-ban mennyire lehet érvényesülni szürke (nyersanyag) kártyák nélkül. A 7CsP-ban lehet, itt talán kevésbé, de ezt még nem tapasztaltam ki.

A PK pénzrendszere nagyon egyszerű, előrelépés az elődhöz képest.

Nekem ugyan nincs játék közben Középfölde hangulatom, de azért a téma illik a mechanikához, nincs köztük árok, pl. a pajzsok hatásai is tematikusak. Nincsenek öncélú, nehézkes szabályok, tényleg nagyon letisztult az egész, és egészen egyértelmű az ikonográfia. A könyvet már évtizedekkel ezelőtt olvastam, talán ezért nem emlékszem minden helyszínre a térképről.

Nekem a kedvenc játékom a 7CsP, de a PK könnyebben kerül asztalra. A polcról leemelve hamarabb tudunk ténylegesen játszani vele, kevésbé megterhelő, de nem kevésbé élvezetes vele a játék. De ez utóbbit egészen biztosra majd csak pár tucat játékalkalom után tudom biztosan kijelenteni, most még csak egy kezdeti tapasztalat ez.

Még csak háromszor játszottam vele. Szeretnék azonban még sokat, mert jó!

A zöld kártyákat érdemes gyűjteni, mert a pajzsok nagyon erős bónuszokat tudnak adni, bár olyan is van, hogy éppen egyik lehetőség sem túl vonzó. És akár instant győzelem is kijöhet belőle, ha az ellenfél nem figyeli, hogy gyűjtöm őket, vagy extrém szerencsétlen.

A piros (harci) kártyák nélkülözhetetlenek, hiszen ha instant katonai győzelem nem is lesz, a nagyobb jelenlét jelenti a győzelmet.

Az eddigi 3 játékból egy zöld lapokkal, egy azonnali katonai győzelemmel, egy pedig katonai többséggel ért véget. Meglepő, de az instant katonai győzelemmel nyerő 10 éves fiam a gyűrű sávon is csupán egyetlen mezőre volt a győzelemtől, és zöldből is csak egy hiányzott neki. Szóval minden tekintetben fölém kerekedett, nem csak egyvalamire ráhajtva. Ez utóbbit talán viszonylag könnyű lett volna blokkolni.

Kifejezetten izgalmas volt, amikor már 6 helyszínen jelen volt, mondhatni számomra életveszélyes volt a helyzet, de sikerült 2 helyszínről is kiűznöm őt. Úgy éreztem elhárult az azonnali katonai veszély, már csak a többség volt kétséges, de aztán 1-2 lépéssel később betört 3 helyszínre, és nyert... Szóval a játék fordulatos.

Súlyos réteg, hogy egyáltalán nem mindegy mikor milyen piros kártya érhető el, van, amelyik számomra értéktelen, a másik meg aranyat ér. Játékhelyzettől függ.

A gyűrűkre még nagyon nem mentünk rá, de azt hiszem azzal is nagyot lehet dobbantani, mert a végén már tempós a rohanás a cél felé, és ott van a megint te jössz bónusz is. A játékban a megint te jössz bónuszok egyébként nagyon erősek, hatalmas előny amikor soron kívül akár 2-3-szor is én jövök magam után (és végül mégis vesztettem).

Kiváló ez a játék. Izgalmas, fordulatos. Gyors a setup és az elpakolás. Rövid a játék, kevés a holtidő, tulajdonképpen nincs is, mert figyelni kell a másik lépését is, annyira kihat rám. Az insert anyaga kiváló, de a kialakítása lehetne jobb, védőben nem férnek el a kártyák. A katonák jól néznek ki. Ajánlom!

Megvettem ezt a pocket verziót. Szerintem ebből jobb lehet a normál, nagyobb méretű változat, mert itt bizony szoktuk igazgatni a bogarakat, hogy pontosan illeszkedjenek egymáshoz, mert 2-3-szor 1 mm eltéréstől már nem tudható hogy mi pontosan hol is van, és ez játékélményt rombol. És minden játszma során előjött, hogy utólag még igazgattuk a bogár-csempéket. A játék maga viszont jó! Gyors, gondolkodós, élvezetes, és visszavágóért kiált. Érzek benne fejlődési ívet, minél többet játszom vele, annál tapasztaltabb és jobb játékos leszek benne. A 10 éves fiam már kétszer is le tudott benne győzni, a 9 éveset viszont bosszantja, hogy olyanokat lépek benne, amik keresztül húzzák a számításait, úgyhogy ő még kicsi hozzá, majd 1-2 év múlva megérik rá.

Az első játék szóló volt, és egyáltalán nem fogott meg. Nem éreztem tematikusnak az akció lehetőségeket, sem hogy miért ad mindenféle bónuszt az, hogy veszek ilyen-olyan festményeket. Folyton a szabálykönyvet kellett lapozgatnom. Egyáltalán nem volt kedvem ismét elővenni.

Másodjára a 9 éves fiam kérte, hogy játsszunk vele. Ekkor kezdtem azt érezni, hogy ez mégiscsak jó játék.

Harmadjára beszállt a 10 éves fiam is. Kifejezetten izgalmas játék volt, nagyon élveztem! Sajnos viszont ezt nem fejeztük be, mert a 9 éves elkezdte rosszul érezni magát, amiért a bátyja katonailag dominálta a birodalmát, és az ellopott nyersanyagai miatt nem tudta a tervét megvalósítani (és főleg mert már este volt és fáradt volt).

Ma csak a 10 évessel játszottuk ketten. Már csak néhányszor kellett elővenni a szabálykönyvet, de sajnos nem mindig segített. A játékélmény ismét kiváló volt, izgalmas, ez egy jó játék!

Gyengesége a nem egyértelmű szabálykönyv. Egyszerűen nem ad minden kérdésre választ, pl a lentebb tárgyalt eset is előjött, hogy ki kap pontot azért az épületért, ami a játék végén épp idegen megszállás alatt áll. Vagy hogy melyik festmény kártya egyszeri hatású és melyik folyamatos. Az sem letisztult, hogy pl egy festmény kártya adta, de épülettől függő bónuszt a pontozólapon a festmény vagy az épület sorban kellene elszámolni hivatalosan. Meg még volt pár hasonló.

A több egységgel való támadás hogyan történik? Hogy az ingyen mozgással támadom az egyik katonámmal x mezőt, az akció adta bónusz mozgással meg egy másik katonámmal szintén x mezőt? És akkor így 2 egységgel támadok ugyanoda. Hogy derül ki, hogy a támadók közül ki marad életben? Vagy hogy sikertelen támadás esetén a védők közül meghal-e valaki? Nem volt ilyen eset, lehet, csak nem olvastam el kellő alapossággal ezt a részt, de nem tudom a választ.

A játék összességében nem csak jó, hanem kiváló, mert számunkra kiváló játékélményt ad. Lesz még benne jó pár játékunk. Amennyire nem tetszett elsőre, annyira tetszik most!

A játékötlet maga rendben van, nem egy rossz játék ez, de a szabálykönyv és a dizájn színválasztása szerintem egyaránt kifejezetten gyenge:

1. Nincs benne tisztázva, hogy mi történik amikor valakinek sikeresen elfogynak a kezéből a kártyák (azon túl, hogy kap egy trófea kártyát). Köszi PaNel95 kommentelőnek az ide vonatkozó szabályt. Játék közben először kifogyott a fiam keze, én meg bújom a szabálykönyvet, hogy most ilyenkor hogyan tovább, és sehol semmi róla - nem volt jó élmény.

2. Nincs definiálva a szabálykönyv elején a cél (minél több kártya begyűjtése magam elé, köztük lehetőleg minél több szuperdzsókerrel, és lehetőleg szerezni trófeá(ka)t is), és ez a cél nincsen tematikusan alátámasztva egy fél mondattal sem, hogy miért is jó ez nekem.

3. Számomra kifejezetten zavaró, hogy a kártyák domináns színe nem egyezik az adott fűszer színével. A csili piros, ez oké, de a citrom sárgája már erősen zöldes, ahelyett, hogy egy jól beazonosítható citromsárga lenne, a bors és a kék között meg semmi összefüggés nincs.

4. Ami pedig szintén nagyon zavaró számomra, hogy a citrom zöldese és a bors kékese könnyen összekeverhető, alig különülnek el (nem vagyok pedig színtévesztő). Nem olyan, hogy ránézésre, kapásból, gondolkodás nélkül tudni lehet mi micsoda. Én biztosan eltérőbb színvilágot kértem volna az illusztrátortól a különböző fűszerkártyákhoz.

Jó lett volna ezekre odafigyelni, nekem ez így játékélmény-romboló, és csalódás is, hiszen mindez a tervező jóváhagyásával lett ilyen, akitől nem vártam volna ilyen bagatell hibákat, hiszen ő is látja más játékokon, ha azok ilyen hibáktól szenvednek. A kiadó is hagyta ezt így kimenni, ez is csalódás, mert igenis van mögötte sok lényeglátó, nagy tapasztalatú ember.

Aminek viszont örülök, az az, hogy a Magyarországon nem igazán ismert wasabi helyett itt is közismert fűszereket hivatkozik meg a játék. (Legalábbis az én 9-10 éves gyerekeim életükben nem ettek még wasabit, sőt, tán én sem, nem is igazán tudjuk, mi az, nem a mi ízvilágunk.)

(előző bejegyzés folytatása)

Játékélmény: BORZALMAS! Soha többé nem akarok játszani vele. Nem volt különösebb ellenérzésem amikor leültünk vele, de mindent alulmúlt. Ez így semmilyen élményt, semmilyen élvezetet nem ad. És túl hosszú, bár nem is játszottuk teljesen végig (szerencsére nem maradt idő befejeznünk). Nagyon repetatív a részletre vett autó/lakás törlesztőrészletének könyvelése minden körben. Nagyon szerencsevezérelt, hogy a Szerencsekerék kártyákkal ki hányszor halad át a Start mezőn, ezzel pénzhez jutva. Nem egyértelmű, hogy kell-e bérlet, ha már van autóm, használom-e olyankor a tömegközlekedést (megbüntetnek-e bérlet nélkül). Nem egyértelmű, hogy lehet-e a folyószámla és a készpénz között váltogatni, vagy sem (kamatot csak a folyószámlán lévő pénz ad). Most hirtelen nem emlékszem, hogy a rengeteg féle biztosítás megléte feltétele-e a győzelemnek, vagy sem, de nincs kedvem kiböngészni az ömlesztett játékszabályból, úgyhogy játék közben a mezőre lépve inkább nem kötöttem biztosítást, mert nem volt kedvem kikeresni az idevágó részt. Egyébként csak dobok a kockával, és történik valami. Döntési helyzet közel nulla, interakció talán nulla, a pénztárosnak a könyvelés okozta élmény nulla.

Megjegyzés: azt gondolom, hogy minimális ráncfelvarrással ezt a borzalmas játékot át lehetne alakítani egy feledhető, szürke, semmilyen játékká, amivel nem kínszenvedés játszani, hanem szimplán csak nem érdemes. De hogy a gyerekkorom óta eltelt évtizedek óta ezt sem tették meg vele?! A játékkiadónak a célja nem a játékélmény nyújtása, hanem az, hogy minimális költséggel legyártson és eladjon valami ipari hulladékot, amit az idősebb korosztály meg is vesz, de csak mert számára még ez jelenti a társasjátékot, ez az ismert név, és nem tudják, hogy ez évtizedek óta labdába sem tud rúgni a modern társasjátékok mellett. Nem gondoltam, hogy valaha is ilyen rossz játékkal fogok játszani. Senkinek nem ajánlom.

Gyerekkoromban játszottam vele néhányszor, emlékszem, inkább pozitív mint negatív élmény volt, gondolom leginkább a társaság miatt, mert maga a játék nem hagyott bennem mély nyomokat. Nincs túl jó híre a játéknak, de igazából érdekelt, hogy milyen is így felnőttként, néhány száz modern társasjáték ismerete után. Most megkaptuk ajándékként egy ismerőstől a kék dobozos változatot, hát kipróbáltuk.

Szabálykönyv: másfél oldal tömör, tagolatlan, egyetlen bekezdésből álló szöveg. Ezt így mégis hogy?!

Játékpénzek: a játék szerves része a hiteltörlesztés, ami 500 EUR összegű. 500 EUR címletű összeg azonban nincs a játékban, ezt leszámítva 20-5000 EUR-ig minden más meg igen. Miért épp 500-as bankó nincs benne, amikor azt használnánk a legtöbbet? A papírpénzek egyébként bénák, sima írólapra nyomtatottak és egyoldalúak, de ezt még elfogadom, mert legalább hasonlítanak az igazi bankókra.

Ellentmondó információk: már nem tudom melyik mezőn, de a mezőre gépelt befizetendő összeg és a szabálykönyvben lévő összeg az adott mezőről eltér. Nem vészes, de azért egy ezer éve gyártott játék nem tudom hányadik reprintjénél illett volna ezt javítni.

Doboz: van a papírpénzeknek külön rekesz címletenként, ami a pénztárosnak nagy segítség, de ha ezekben próbáljuk elrakni, akkor rátéve még a játéktáblát és a lakáslapokat túl magas, és nem csukható le teljesen a fedele.

Hitel/folyószámla egyenleg nyilvántartó lapok: diszfunkcionálisak, átgondolatlanok.

(folyt. köv.)

Biztos kidobjam az UNO-t? Azt 2-3-an is jól lehet játszani, erről meg azt olvasom n hogy (4-)5 fővel igazán jó.

Ez egy szerethető, nyugis, jó játék. Tök egyszerűek a szabályok, 2 perc alatt meg lehet tanulni őket, és előpakolni és elpakolni is csak 1-2 perc. Interakció ugyan szinte nincs is benne, viszont minden döntésnek súlya van. Itt nem a játék játszatja magát, ahol mindig egyértelmű, hogy mit érdemes csinálni, mi a jó döntés, hanem valóban a játékos dönt minden lépésével arról, hogy melyik ösvényen haladjon tovább a játékban, és aztán vagy sikerül nyernie, vagy másvalaki még jobb volt. Van benne persze szerencse, de nem az dönt arról, hogy mi lesz a végeredmény. Én ajánlom.

...

Szóval mi szeretjük a játékot.

Úgy vettem meg, hogy kipróbáljuk, és vagy ez, vagy az Árész eladásra kerül majd, attól függően melyik jön be kevésbé, mert nem kell 2 Mars. Nos, egyelőre mindkettő marad. Ebben még 10 alatti játékkal vagyok, az Árészban többel. Lehet, hogy később billen majd a mérleg valamerre, egyelőre marad mindkettő, hiába nincs hely a polcon.

A setup tök gyors, és az elpakolás is csak 1-2 perc. Ez nagyon barátságos.

Itt kevésbé problémás az asztal/tábla meglökése, a gyozelmi pontszám kockák és az oxigén/hő kockák kevésbé mozdulnak el a helyükről, illetve könnyebb őket visszatenni, jobban emlékezni, hogy mi hol állt. (Ez az Árészban számomra bosszantó, lehetett volna süllyesztett a fő tábla.)

Elsőre kicsit megbántam, hogy impulzusvásárlással beleugrottam ebbe a játékba, amiről nagyban tehet a szabálykönyv, de miután megtanultam a szabályokat, már kifejezetten örülök neki.

A magyar kiadáshoz kapott promó kártyák kifejezetten jók, adnak a játékhoz, de nem szükségtelen bonyolítást, inkább könnyítést és izgalmat. Mindig használjuk ezeket a lapokat is.

A dobozbelső nincs túlbonyolítva: két sáv a kártyák méretében, szivacs elválasztókkal, meg pár zacskó. Szerintem praktikus, gyorsan kezelhető, teljesen rendben van. Állítva és fektetve tárolva, és utaztatva is kinyitáskor ugyanaz fogad, mint ahogy legutóbb elraktam, ellentétben a legtöbb egyéb társasjátékkal.

...

A tábla szép, a kockák minősége teljesen rendben van. Nekem kicsit zavaró, hogy nincsenek megnevezve a kockák szimbólumai, vagyis csak egy részük, az is csak elvétve a szabálykönyvben.

Nagyon hiányoltam a szabálykönyvből egy olyan oldalt, ami felsorolja és megnevezi a játékelemeket. Nagyon hiányoltam egy rövid összefoglalót is a játék menetéről, mert csak rögtön a szabályokat kezdte magyarázni, én meg azt sem tudtam hol vagyok, miről van szó. De végül sikerült megérteni, és igazán egyszerű r játék. Leggyakrabban a 8 éves fiammal játszok vele, a legapróbb szabályt is tökéletesen ismeri, nincsenek játék közben kérdőjelek, kifejezetten szereti.

Szóval nem volt könnyű szabálykönyvből befogadnom a játékot, de amúgy egyáltalán nem heavy, egyértelműen családi kategória, de annak inkább a felső része. Elsőre soknak tűnhet, de a második játék során már minden tiszta.

Az alap MT-t sosem próbáltam, csak az Árészt. Azt is nagyon szeretjük, de ez talán jobb egy kicsit a kisebb helyigénye, a rövidebb játékidő, és a kevesebb "ezt most hogy is kell érteni?" kártya miatt. Itt az összes kártya elsőre egyértelmű, hogy mit is tud. Na jó, kellett egy perc, amíg az egyiknél leesett, hogy a "középső sor" alatt nem a kijátszott valamely lapjaimat, hanem a Mars egyenlítőjén lévő lapkákat kell érteni. De talán ez az egy volt ilyen. Az Árészban (vagy pl a Földben) sok ilyen van.

Szerencse: igen, tudok rosszat dobni (és jót is), de bőven belefér, közelében sincs a határesetnek, hogy már zavarni kezdene. Ha rosszat is dobok, bőven van mód kijavítani, legfeljebb pici időbe telik. A kártyahúzás kapcsán sem éreztem, hogy zavaró lenne a szerencse. Kell pár termelő (zöld) kártya az elején, és van elméleti esély arra, hogy hiába pörgeti valaki a kártyáit, nem húz olyat, hát, akkor azért lehet hátrányba kerülni, de erre 1% esély van érzésre. Ha egyszer belefutnánk, hát, legalább nyugodtan játszanánk, a lottó ötöst sem viszi el ugyanaz többször egymás utaz. :)

...

Egyszemélyes játékban egyelőre nagyon távolinak érzem hogy nyerni sikerüljön. De nem rossz egyedül, elég áramvonalas a játék. Csak nehéz.

Több játékossal könnyebb.

Nagyon egyszerű a kör, amikor rám kerül a sor: vagy termelek (azaz új kijátszható kártyákat húzok a kezembe (akár ötöt is), meg erőforrásként használható kockákhoz jutok, akár nagyon sokhoz is), vagy akciózok (azaz szerzek 1-2 kockát, vagy módosítom 1-2 kockám aktív oldalát, esetleg szerzek 2 kártyát, lejátszok 1 kártyát a kezemből magam elé (ami valami jót okoz nekem, és néha kicsi rosszat a többi játékosnak), vagy kicsit terraformálok néhány ugyanolyan kocka elköltésével, ami győzelmi pontot (és esetleg némi egyéb jutalmat) hoz nekem).

Alapvetően először kialakítok magamnak stabil, bő termelést, majd abból a játék második felében minél több győzelmi pontot próbálok behúzni magamnak. Ez eddig ismerős sztori, de!

Nagyon okos húzás a 2 - értékes - jutalom bezsebelése, mert arra ösztönöz, hogy ne csak a termelés növelésével foglalkozzak a játék első részében, hanem mihamarabb menjek rá a győzelmi pontok gyűjtögetésére is, megér(het)i.

A mérföldkövek számomra inkább csak olyanok most, hogy ha valamelyikhez viszonylag közel kerülnék egyébként is, akkor már próbálom behúzni azt is, mert azért 3*4 pont nem kevés.

A játékvégi célokkal egyelőre nem sokat szoktam még foglalkozni, pedig azok is 5 pontokat érnek, azért nem kevés. Teljesen megérheti rámenni a 3 cél teljesítésére, 15 pont nagy hátrányt ledolgoz.

Kiegyensúlyozott és jó szerintem a mérföldkövek és a játékvégi célok szerepeltetése. Nem felesleges bonyolítás egyik sem, egyszerűek, de nélkülük szerintem kicsit túl kevés lehetne a játék. Jó, hogy vannak.

A kártyák kellően változatosak, nem érzem, hogy ugyanaz jönne fel mindig csak picit máshogy. A kártyaképek szerintem teljesen rendben vannak, de a tetejükön a kék/zöld/piros kategória jelölés csíkja számomra időnként kicsit zavaró. Sima háttérszín talán letisztultabb lett volna. De sokat nem zavar szerencsére.

...

FOLYTATÁS:
Ja, van a KS extrában egy fa akcióválasztó lapka is. Abból sem árad a minőségérzet, és elég törékenynek tűnik. Sokáig kellett nézegetnem mire megbizonyosodtam róla, hogy tényleg fából van. A rajta lévő kép sem tetszik különösebben, az eredeti papír róka jelölő szerintem sokkal szerethetőbb.

Nem voltam elégedett a levél es talaj tokenekkel, mert nem túl minőségi érzés árad belőlük, és könnyen el is mozdulnak a levelek. Megvettem hát a KS extrát hozzá. Évszakok: oké, de igazából semmi szükség rá, így is túl sok mindenre kell figyelni a játékban, semmi szükség ezt még fokozni. Fa talaj tokenek: túl picik, kifejezetten nehéz őket kézbe venni, az alakjuk sem segíti a kézbe vételt. Többet egyszerre megfogva hajlamos az összes szanaszét kirepülni a kézből. Fa levél tokenek: rendben vannak, bár jelentős különbség van az egyes levelek vastagsága között. Összességében sajnos nekem nem váltotta be a hozzá fűzött reményt, leginkább a túl pici mérete miatt. (Olyan jó és élmény növelő más játékokban a formázott fa bábuk használata (Agricola, NyKÉ, stb.), itt ez sajnos nincs meg a talaj jelölőkkel.)

Évszakok: oké, de igazából semmi szükség rá. Fa talaj tokenek: túl picik, kifejezetten nehéz őket kézbe venni. Fa levél tokenek: rendben vannak, bár jelentős különbség van az egyes levelek vastagsága között.

Valamiért azt gondoltam, hogy nem valami jó játék, ezért jó sokáig várt a polcon mire eljött a nap, hogy elolvassam a szabálykönyvet, és lemenjen az első játék. Nos, ez a játék nem igaz, hogy rossz lenne! A szabálykönyv szerintem nem valami jó, de végül is sikerült belőle tökéletesen megérteni a játék minden apró szabályát is (nincs amúgy sok apró szabály, hamar összeáll egy kerek egésszé). Azt érzem, hogy a készítők tényleg sokat dolgoztak a játékon, tényleg beleadtak apait-anyait, érződik rajta a sok óra fejlesztés. Nincs hibája. Átadja a hangulatot. Ahogy mások is írták, valóban tanítja a történelmet, észrevétlenül. Nem vár el semmilyen alapismeretet, de átadja az érzést az akkori nehézségekről, reménytelenségről. A játék nem a szabályai miatt nehéz, a szabályai tulajdonképpen elég intuitívak, de olyan kevesen vannak és gyengék a felkelők a szovjet és az ÁVH-s erőkkel szemben, egyszerűen az érződik, hogy a sikerhez nem elég a legprecízebb tervezés, de az ellenfélnek lejtő pálya miatt jókora adag szerencse is kell. Kihívás.