Aramis kártyáján egy lila és egy barna kocka kellene hogy legyen.

(folytatás)

A játék négy fázisra van osztva, az első licitálás, a másodikban kockákat dobálunk és az eredmények alapján próbálunk minél háziasítottabb rókákat kitenyészteni, aztán díjazzuk a legjobbakat, jutalmakat szedünk be, majd jön egy adminisztrációs fázis. És ez ötször. Egyszerűnek tűnik, elmagyarázni is az, könnyen tanítható, de elég sok döntést kell hozni a játékban ahhoz hogy a viszonylag egyszerű szabályok ellenére komplex legyen a játékélmény.

A tematika nagyon átjön annak ellenére, hogy ez a mechanika bármi más tematikával is működne. Lehet izgulni, hogy milyen kisrókák születnek, milyen tulajdonságokkal fognak rendelkezni, és megfelelnek-e majd a kitűzött céloknak. A játék inkább taktikai mint stratégiai, mert fordulóról fordulóra változnak a lehetőségek és alkalmazkodni kell hozzájuk, de adott fordulón belül jól tervezhető. A döntéseknek súlya van, játék azonban folyamatosan kompenzál, lehetőséget ad a javításra, sosincs olyan érzésem, hogy reménytelen lenne a helyzetem. Mivel játékról játékra új rókakártyákat hozunk létre, az újrajátszhatóság magas. A játék nyelvfüggő ezért tök jó hogy magyarul is megjelent.

A Fox Experiment nekem annak ellenére egyedi játék élményt nyújtott, hogy már több száz játékot kipróbáltam, tudott újdonságot nyújtani és még sokszor az asztalra fog kerülni. A rókák pedig cukik. Ez egy kifejezetten jó családi játék, amely könnyen tanítható, pörgős, de kellően gondolkodtató is. Intenzív egy órás élményt nyújt. Mindenképp ajánlom kipróbálásra. Az értékelésem 8/10 a kickstarteres bénázások miatt.

Kickstarterről rendeltem all-in verziót, és bár a szállítás hónapokkal csúszott, megérte várni. A játék első ránézésre gyönyörű, sokadik ránézésre még mindig az. A foxmeeple-k, a kockák és a kártyák mind hozzáadnak a játékélményhez. Ugyanakkor kicsit csalódás, hogy a playmat-eken van egy nyomtatási hiba, ami csupán annyi hogy egy játék végi pontszám eggyel kisebb értékkel szerepel, valamint a jelzések kicsit elcsúsztak, ez a játékot minimálisan befolyásolja. Továbbá az egyik rókakártyára rossz értéket nyomtattak. Ezek bosszantó dolgok, főleg hogy nem egy első játékos kiadóról van szó. A magyar verziót ezek azonban vagy nem érintik (playmat) vagy remélhetőle javítva lesznek (rókakártya).

A játékmenet tartogat néhány érdekességet, amiért mindenképp megéri kipróbálni. Először is a fázisok szimultán történnek, minimálisan kell csak egymásra várni. Így 6 játékossal is tartható az egy óra játékidő, amikor már mindenki ismeri a szabályokat. A fő fázisban mindenki a saját kockáival és rókakölykeivel molyol, ilyenkor nincs interakció és csak a becsületre van bízva, hogy nem fordítjuk át “véletlenül” az egyik kockát egy kedvezőbb oldalára. Ha nem bízunk játékostársainkban, ezt a fázist érdemes egymás után játszani. A licit fázis viszont kellő interakciót ad a játéknak.

A születendő rókakölyköket szépen illusztrált kártyák jelképezik, amelyekre letörölhető filccel írjuk az értékeket. Nem tudom, hogy mennyire tartósak a kártyák így, mert én azzal kezdtem, hogy kártyavédőbe tettem mindet, ha az elkoszolódik, majd kicserélem. A játék végi pontösszesítő kártya is így van megoldva, ez az ötlet egyedi és nekem nagyon tetszik, és tökéletesen működik. A kártyákat nem szoktuk azonnal letörölni, a következő játéknál a filc már kicsit rá van száradva, de még mindig teljesen törölhető.

(Folyt.köv.)

Immár jó néhány játékkal a hátam mögött, részben igazat tudok adni a véleméynednek. Az, hogy játék hosszú relatív, 3 játéksosal belecsúszunk a 2-3 órába, nekem ez nem hosszú, de nyilván vannak, akik nem szánnak ennyi időt egy játékra. Az apró mütyürök pakolgatása szerintem a társasjátékok velejárója, a véleményem szerint leginkább túlhypeolt játékban, a Mars Terraformálásban is apró mütyüröket, konkértan kockákat pakolgatunk. Itt legalább szépen kidolgozott állatok vannak, kilóra is nagy mennyiségben. Az egyszerre építkezés olyan szempontból jó, hogy a játék fő fázisa egyszerre történik, nem kell egymásra 5-10 perceket várni, így le van csökkentve a holtidő. Az viszont tényleg probléma, hogy kinek mikor összesítjük a pontjait és az mennyiben befolyásolja a többiek körét. Ezt családi körben meg tudjuk beszélni, de már baráti körben is okozna feszültséget, és olyan helyezeteket, hogy "oké, csináld máshogy, de akkor én ezt még ide teszem, és akkor máris megint más a helyzet." Mivel sok esetben 1-1 ponton múlik, hogy kapok-e bónuszt, nagyon nem mindegy, hogy mit csinálok a körömben, és közben a többiek mit csinálnak. A szerencsefaktor jelentősen befolyásolja a játékot, az évente frissülő állatkínálat/kereslet, valamint a születendő kölykök neme mind totál random, bár az előbbi kiküszöbölhető, némi extra előkészülettel (ha előre megbeszélitek, hogy melyik évben melyik kereslet-kínlati sor lesz és nem rejtitek a tábla alá). Ez tematikailag nagyon rendben van, de a kiszámíthatóságot rontja. A tervezési hiányosságokra vonatkozó kritika jogos, a játékszabály nekem is kihívást jelentett, de leküzdöttem. A tervező párosnak ez a második játéka, ha ezt nézzük, akkor szeritnem nagyon rendben van a játék, ami nem tökéletes ugyan, de számomra tökéletes szubjektív élményt nyújt tematikailag és játéktechnikailag is, a hibái ellenére is.

A szabálykönyvet még a Kickstarter kampány alatt lefordították magyarra, a játék alkatrészein pedig elég kevés szöveg van.

A Zoo Tycoon a hasonló nevű számítógépes játék alapján készült társasjáték. Különféle állatfajok betelepítésével és mindenféle nemzetközi szervezetekkel való szerződésekkel alkotjuk meg a legmenőbb állatkertetet a világon.

A játék alkatrész minősége rendkívüli, minden műanyagmentes, a dobozban minden tökéletesen elfér.

A játékszabály kihívások elé állítja a játékosokat, többször át kell olvasni, érdemes próbajátékot játszani és közben értelmezni a szabályokat. A végére azonban minden a helyére kerül. A játékossegédletek, a játéktáblák tele vannak informácációkkal a játékmenetet illetően. A játék folyamatosan kommunikálja az egyes fázisokban elvégezhető akciókat. Ha minden információ összeáll, egy nagyon komplex, élvezetes és élménydús játékélményt kapnak a játékosok.

A komponensek minősége elsőosztályú, a dobozaban mindennek megvan a helye, elképesztően sok csodálatosan kidolgozott animeeple áll rendelkezesére. A pontszámláló tábla méretét kicsit eltúlzottnak tartom, emiatt a játék jó nagy területet igényel az asztalon, de az egész nagyon látványos, nagyszabású és elképesztően élvezetes. Számtalan stratégiai lehetőség áll a játékosok előtt, a játék kezdetén érdemes végigvenni a rendelkezésre álló lehetőségeket, milyen nemzeti parkokkal akarunk együttműködni, milyen típusú állatokat akarunk gyűjteni. A játék randomitása néha hátráltatni fog a céljaink elérésében, de mindig van lehetőség a stratégia változtatására, és mindig van lehetőség a fejlődésre. Az epületek építésével mindig vannak extra lehetőségeink a fejlődésre akkor is, ha az általunk vágyott állatfajok épp nem elérhetőek.

A Zoo Tycoon egy komplex stratégiai játék, rengeteg csodálatosan kidolgott komponensel és széles körű stratégiai lehetőséggel, nagyszerű minőséggel és nagy újrajátszhatósági lehetőséggel.

Ez a játék szerintem méltatlanul kevés figyelmet kapott, a tavalyi éve egyik legjobb megjelenése, egyáltlán nem tudok belekötni.

Értékelésem: 10/10 pont.

Tipikus impulzus vásárlás: megláttam a kickstarteren és már backeltem is. Aztán vártam. És vártam. És vártam. Majd jöttek az update-ek a problémákról, a történet megszerkesztésével, a komponsnesek legyártásával, a coviddal, a szállítási nehézéségekkel kapcsolatban. Hogy sokkal drágább a szállítás, a kiadónak több pénzre van szüksége, de cserébe ad egy mini kiegészítőt. Majd kb. 2 év késés után megérkezett a csomag, igaz, hogy az egyik kiegészítőről lemaradtam (Hecata), mert csak a pledge managerben volt rendelhető, amit nem vettem észre, de egy szép nyári délután ott állt a majdnem teljes csomag az asztalomon.

Azután elkezdtem az epilogue-okat egyedül, majd a chaptereket hármasban, barátaimmal.

A hangulat ajda magát, a törétnetek jól kidolgozottak, érződik az egész játékon, hogy elképsztő mennyiségű munkát toltak bele. A fejezetek nem egyértelműen egyszerűek, néhol érthetetlenül gyorsan befejeződnek, nem úgy mint egy videójátékban, ahol a teljes helyszínt végigjárhatjuk, mielőtt kilépnénk. Itt van olyan, hogy még vannak felderítetlen területek, amikor a történet azt mondja, hogy a fejezet befejeződött. Ilyenkor csak nézünk, hogy mit milyen sorrendben kellett volna vajon véghezvinnünk, hogy minden információhoz hozzájussunk.

A játékmenet emiatt egyáltalán nem könnyű. Érdemes diverzifikált csapattal nekivágni, és kihasználni mindnekinek a speciális képességét. Ha mindenki szétszóródik és a saját útját járja, akkor lesznek meglepetések és váratlan fordulatok. A játék nem egy sétagalopp. A narratíva azonban kellő humorral adja át a sikertelenség élményét, így a bénázás is élményt nyújt.

A szabálykönyv kemény kihívás elé állítja a játékosokat, sok esetben kell keresgélni, hogy hogyan is kell lejátszani egy-egy jelenetet.

A komponens minőség nagyszerű, az egész játék nagyon szépen van kialakítva, minőségi játékélményt nyújt.

Kezdő, hobbi játékosoknak nem ajánlom, de tapasztalt társas- és szerepjátékosoknak sok-sok órányi minőségi szórakoztást tud nyújtani.

Értékelésem: 9/10 pont

Ez a játék azért keltette fel a figylememet, mert a Kereskedők Völgye világában játszódik, ami egy nagy kedvencem. A játék játszható kooperatív és kompetitív módban is. Minden egyes játékosnak saját karaktere van, amely egy kicsit meghatározza a játékstílust is, de a karakterek folyamatosan változtathatóak. Kooperatív módban érdemes együtt mozogni, az egyes karakterek speciálais képességeit közösen kihasználni. A történetet egy applikáció meséli el, ami megosztó megoldás lehet, nekem egyáltalán nincs bajom vele, kifejezetten hangulatos, és nem túl elnyújtott.

A komponens minőség kiváló, mindennek megvan a helye, átlátható, és jó minőségú a kivitelezés. A tematika nagyon jó, a történet hangulatos, vicces, átélhető, kifejezetten jó élményt nyújt.

A játék mechanikája könnyen tanulható, nem igazán bonyolult, ezért inkább családoknak javaslom, akik a történetvezérelt, kooperatív játékokat ki akarják próbálni, de ódzkodnak a túlbonyolított játékmenettől. Ha nem veszünk részt egymás küldetéseiben, akkor van némi holtidő, de mivel a kalandok hangulatosak, érdemes meghallgatni egymás történéseit, bénázásait. Mert ez a játék nem egy sétagalopp, sokszor fut bele az ember olyan helyzetbe, hogy "ez most nem jött össze", ami vicces szituációkat tud eredményezni.

Ár/érték arányban egy kifejezett jó értékű játék, a hasonló stílusú játékokhoz képest is nagyon jó játékélményt nyújt.

Értékelés: 9/10 pont.

A játék az Elder Scrolls V: Skyrim számítógépes játék társasjáték verziója. A számítógépes játékot végigjátszottam, az egyik kedvencem, ezért is vettem meg a társasjáték verziót. A hangulatot nagyon visszaadja, a karakterek, a tárgyak, küldetések, helyszínek nagyon adják a játék hangulatát.

A grafikák rendben vannak, a komponens kivitelezéssel azonban már akadnak gondjaim. A tapasztalati pont, érme, komponens tokenek nagyon kicsik, szinte kezelhetetlenek. Minden token másik oldalán van egy nagyobb érték jelölés, ami gondolom, azt jelentené, hogy 3 vagy 5 értéket jelölne a token, de ez teljesen használhatatlan. Egy rossz mozdulat és a játékos máris nem tudja, hogy hány XP-nél, vagy soul gem tokennél járt. A játékos táblán lehetne tárolni a tokeneket, de pont egy kicsivel kisebb a nekik szánt hely, mint kellene. 20 érmét pedig lehetetlen rendesen kezelni.

A kampány két fejezetből, azon belül pedig 3-3 kalandból áll, ami kb. 20 óra alatt lejátszható. A történet magával ragad, a mellék küldetések érdekesek, nincsenek túlmagyarazáva, épp emészthető a történet.

A szabálykönyvet néhányszor át kell böngészi, hogy magabiztosan alkalmazzunk minden szabályt, de a játék mechanika elég gyorsan elsajátítható.

A játékot elég nehéz végigjátszani, oda kell figyelni a fejlődésre, gyűjtögetésre, kifejezetten jó kihívást ad a játkosokoknak.

Ami pedig kifejezetten jót tesz a játéknak, a kooperatív, történetvezérelt játékmód mellett, ha a fő történet szálat meguntuk, van kompetetív, "free roam" mód is, ahol végtelen lehetőség van egymás legyőzésére.

Összességében egy jól kivitelezett, sok újrajátszhatóságot biztosító játék. A komponenseket szerintem jobban is meg lehetett volna tervezni, a mikroszkópikus tokenek kezelése számomra elég dühítő, de összességében a játékélmény jó, szólóban vagy kooperatív módban legalább egyszer érdemes végigjátszani a történetet, kompetitív módban pedig szerintem sok jó játékélményt tud nyújtani akár 2, akár 4 játékos számára is.

Értékelés: 8/10 pont.

A Mezo egy területfoglalós, minikkel operáló játék. Engem a minik és a téma fogtak meg elsőre. Részemről impulzusvásárlás volt.

A játék kivitelezése felemás, ami megbocsátható lenne, ha ez lenne a készítók első játéka. De nem az. A minik, főleg a nagyok nagyon szépen kidolgozottak, a kisebb minik alapanyaga lehetne jobb, a karton tokenekkel viszont nagyon mellényúltak. A játék jelölésrendszere kusza, egyetlen játékos használja a kiválasztott istene ikonjait, a törzse minijeit és színét, valamint egy választott álaltszimbólumot, amit próbáltunk a törzsekhez kapcsolni de nem sikerült. Amit nagyon nem sikerült megugrani, a tokenek jelölése: csak a színük különbözik, a szimbólumuk nem. Mivel a több színtévesztő barátommal is szoktam játszani, számukra ez nagyon zavaró. Miért nem lehet szimbólummal is elkülöníteni a törzseket, nem csak színnel? Pedig sok szimbólumot használ a játék, csak nem jól. A játéktábla szép nagy és színes, de kevés információt tartalmaz. Ikonokkal, segédszövegekkel sokat tudna segíteni a játékmeneten.

A szabálykönyv első olvasatra borzalom. Egy fogalomtárral indít, és ez sajnos kell is, az akciók neveit be kell biflázni, mielőtt hozzányúlnánk a játékhoz, egyébként semmit nem fogunk belőle érteni. Ikonokkal, piktogrammokal lehetett volna segíteni az értelmezést. Emiatt a játék nagyon nyelvfüggő, pedig semmi szükség nincs rá. A kártyákra és a játékostáblákra írt szüvegeket egyszerű szimbólumrendszerrel leírva akár nyelvfüggetlenné is lehetne tenni.

A játékmenet nem túl bonyolult, de a készítők adhattak volna egy kis összefoglalót a fázisok felsorolásával, ami megkönnyíti az első néhány játékot, és biztosítja, hogy ne feledkezzünk meg semmiről. Ugyanakkor ha jól ismerjük a szabályokat, a játék fázisait és a kivitelezési problémákon túl tudunk lépni komplex és teljes játékélményt tud nyújtani. A játék legnagyobb erőssége szerencsére a játékmenet, ami jól kitalált, nem túlságosan hosszú, kiegyensúlyozott és élvezetes.

Kivitelezés: 4/10, Játékélmény: 9/10

Amióta először játszottam vele, a kedvenc játékom, pedig azóta száznál több játékot probáltam ki. A japán téma elsőre megfogott, rajongója vagyok a keleti kultúráknak, bár vannak megvalósítási bakik (Kotahi), a hangulat magával ragadó. Klánok harcolnak a legnagyobb befolyásért, amiért képesek mindent bevetni: szövetséget, árulást, szörnyeket és démonokat, szeppukut, vagy akár a kobzosok dicső énekét. A játékmenetben tetszik, hogy minimális a szerencsefaktor: szinte minden előttünk van, látható, a többi pedig nagyjából kiszámítható. A teafázis behozza az beszélgetős, egymást meggyőzős aspektust (miért ne a sorban következő első két klán szövetkezzen egymással???), a politikai fázis kőkemény tervezés, de a fő attrakció a háború fázis, ahol aztán dolgozhatnak az agytekervények, persze ha van elég pénzed hozzá. Mert a háború csak a pénzről szól. Meg a hatalomról. Ez az a része a játéknak, ami számomra kiemelkedővé teszi. A többszintű licit, a harcról harcra történő tervezés, és az, hogy folyamatosan ki kell találni, hogy a többieknek mi az optinális megoldás, és aszerint kihozni a legjobbat a helyzetünkből, olyan élményt nyújt, amit más játékban eddig nem találtam meg. És mindeközben folyamatosan észben kell tartani, hogy a cél: minél több győzelmi pontot szerezni.

Összegezve: a kivitelezés gyönyőrű, az alapjátékban is, de a KS-verzió igazán plusz látványvilágot teremt (vagy az egyik kiegészítőkkel foglalkozó oldalon is érdemes nézelődni), a játékmenet egyedülálló, a szerencsefaktor minimális, az interakció magas, inkább konfrontatív játéknak nevezném, mint kompetitívnek. Az alapjátékban is bőven benne van sok-sok játékalkalom, és játékóra, is, mivel nagyon igényli a játék az idő befeketetését, a kiegészítők pedig tovább mélyítik a játékélményt. A játékidő lehet akár 3-4 óra is, de agyontervezős játszótársakkal ráfuthattok a 6 órára is. A minik pedig CMON minőségűek és elképesztően elborult világot ábrázolnak. Számomra: 10/10.