Eddig nem játszottunk semelyik Pandemicet. Alapból a kooperatív játékokat szeretem, itt ez megvan. Gyorsan tanulható, van benne egy kis izgalom is (én legalábbis bele tudom élni magam) és tetszik, hogy Európában játszódik (nyilván semmit nem számít a játék szempontjából, mehetne Középföldén is). Egy kört játszottunk eddig le, az meglepően egyszerű volt, de kiderült, hogy a következő kört buktuk volna (elfogyott volna a húzópakli). A nehezítő mutációkártyákat nem próbáltuk, valószínűleg nem lett volna elsőre győzelem. Lehet, hogy a nagydobozos verzió összetettebb élményt ad, de emellé szerintem nem veszem meg - van így is elég 😁

Egy mókás ütés-vivős játék, ilyet ezer éve nem játszottam. A poén a küldetéskártyákban van, de jól csavarnak rajta a speciális lapok is. Nem egy komoly játék, de egy szűk órára ez is megfelelő, kisiskolás is érti a lényeget pár kör után meg segíteni sem kell.

Sajnos pont ott hagytam abba az olvasást, ahol kiderülne, mit tud a játék. Elfogyott a türelmem, elnézést kérek. Szerintem célszerűbb lett volna kicsit rövidebbre fogni az elejét.

Azért arra jó volt, hogy pár nagy hazai céget megjegyezzek: Tungsram, Hunguest Hotels és Postabank, ami így elsőre beugrik 😀 A vonzó kivitelezésről jut eszembe, hogy az árfolyamváltozást egy sárga golyófejű, barna kockatestű bábuszerűséggel lehetett állítgatni - csakhogy érezzük, hogy ez egy társasjáték, az meg csak bábuval működik! 😀

Valószínűleg a Tőzsde játék PTSD-je előhozta az emlékeimből rulettet is.

Nem tudom, milyen kiadású verzió volt meg (szerintem valami magyar, a rendszerváltás után még kevesebb kínai és több hazai bóvli volt), de egy szögletes barna (a műbőrnek is egy rettenetes utánzata) műanyag táskában volt. Az egészben talán ez volt a leghasznosabb, más játékok során tök jól hasznosítottuk.

A "játékasztal" egy összegajtogatott, kiteríthető PVC lap volt (milyen menő lenne most a teraszon arra rakni a sört 😀), a zsetonok sima műanyag lapok, pasztell színekben (gyanítom, hogy a gyártó ezen is tudott spórolni) - más játékok esetén az édességeket helyettesítettük vele (ugyebár egy apás-anyás játéknál alap, hogy csokik legyenek 😁).

A zsetontologató eszközt is biztos egész másra használtuk, két részből lehetett összeállítani, a nyél egy könnyen törhető vékony kis pálca volt.

Maga a rulett is hasonló, gyenge minőségű műanyag, a számok matricázva. Egy arany színű kereszt volt a közepén, annál fogva kellett megpörgetni.

Nehéz elképzelni, hogy csak minket nem hozott lázba ez a játék. Ami számomra meglepő, hogy még mindig árulnak rulettet. Kipróbálni drága szerintem, elképzelni sem tudom, hogy egy gyereket mennyire köt le. Annó a piacokon és a játékboltokban (hol voltak még akkor társasjáték boltok...) a kínálatot bővítették ezekkel és potom pénzért adták, de ma nincs már létjogosultságuk.

Valakinek van tapasztalata ezzel a játékkal kapcsolatban? Mennyire bonyolult? A megjelenés után pár évvel sikerült rá szert tennem, akkor olvastam is a szabályt, de csak ketten voltunk rá. Egyelőre meg még korainak tartanám kipróbálni a harmadik játékostárssal (elsős 😀).

Igazi filler, néhány körnél többet nem érdemes vele játszani egyszerre. A "MURDER" szót kell kirakni a kártyákból úgy, hogy a végén egy egymondatos sztori jön ki (ki ölt meg hol, hogyan és kit). Minden kártya kijátszásakor van egy akció is. Az illusztrációk tetszetősek, képregényszerűek. Évekkel ezelőtt vettem talán 2-3000 forintért a fémdobozos változatot. Egy tematikus társas alkalmon előkerülhet, de önmagában kicsit gyenge.

A korosztály-megjelölést nem értem, ez a játék nem köt le egy gyereket még 15 évesen sem. Én meg pláne nem voltam még 10 éves, amikor kaptam, a 90-es évek első felében lehetett. Máig nem értem, mi vezérelte az ajándékozót, egyáltalán nem élveztük azt a pár percet, amíg megpróbáltunk rájönni, mi a játék lényege. Nem is lettem bróker 😀

Nagyon kellett ez a cikk, köszönöm! Napok óta vacillálok, hogy megvegyem-e, most végre sikerült eldöntenem és megrendelem. A Rosenberg-féle Virágoskert is tetszett, de ez valami egészen másnak tűnik.