Hát valóban, el is felejtettem, hogy ez a Nomad topikja. De azért elfér ez itt, főleg, hogy cikk, és nem a játék oldala.

Én bizony túlgondolom 😃 Pontosabban, most le vannak kötve a játékkapacitásaim, 2-3 játéknál nem tudok többre figyelni. Mármint a BGA-n. Családi játéknak meg bonyolult nekünk a Photosynthesis, maradunk az egyszerűbbeknél. Ez is nagyon egyszerű persze, de vannak még egyszerűbbek. És ebbe azért picit bele kell jönni, kell neki több játszma, mert bár a szabály tényleg egyszerű, de kell tapasztalat is, ahhoz meg több alkalom, ami nem jönne össze.

Szerintem kezd el játszani 🙂, és ne gondold túl.

Ha csak 2 személy játsza, talán lehet, de én nem néztem utána. Ha több, úgy már többtényezős a történet, nehezebb a számítás. Magam részéről úgy vélem, nem mindig az a nyerő stratégia, ha az ember egyből a pálya közepére hajt. A közepső régióba persze el kell jutni leginkább azért, hogy elfoglald a területet, és így egyrészt az ellenfeleid nehezebben jutnak ponthoz, másrészről kevésbé tudnak kiárnyékolni. Természetesen ehhez elengedhetetlen, hogy a minél több fádat növeszd befelé terjeszkedve legalább 2-es szintre, és szórj be velük az adott helyzetben több kulcspontot is maggal . Magad ne árnyékold ki, de minél több irányból jelentsenek a fáid árnyékot, így szorítva ki az ellenfeleid a pálya szélére, ahol önmagukat fogják kiárnyékolni. Az a baj a középső pozícióval, hogy bár azért kapod a legtöbb pontot, ha ott kivágsz fát, túl sok energiába kerül azt elfoglalni, és addigra a környezetét le tudják a többiek uralni. A pálya szélén a hatszögek csúcsainál több köröd is lehet, ahol nem tudnak kiárnyékolni.

...

Most ránéztem a BGG-re, és lám, más is erre a következtetésre jutott 🙂

Itt meg alternatívákat hozott fel az egyik felhasználó (Tom Ragaert), amivel randomitást csempészett a játéba. Egy picit túltematizálta, de az ötlet jó! Egy ilyen kieggel családi játékká lehetne formálni. Ha pedig valaki hasonlóra vágyik: Forest of Pangaia.

Ár-érték arányban szerintem remek játék, de mert absztrakt, és mert a tapasztaltabb játékos mindig győz a szerencse hiánya miatt, így kevesen ülnek le vele egynél többször játszani sajnos. Kár, mert kiváló játék egyszerű szabályokkal, kellemes mélységgel.

PS: úgy látom, egy ideje elbarangoltunk az eredeti ösvénytől. 🙃

Photosynthesisben nincs egy fix kezdő lépéssor, ami a legeredményesebb? Netán még a többiek lépésétől is függetlenül? Ez tipikusan az a játék, aminél szeretnék olvasni a kezdési stratégiákról mielőtt játszani kezdeném, mert kell hogy legyen neki, lévén nincs semmilyen véletlen elem. (Persze ha van véletlen elem, stratégia akkor is van, csak sokkal változékonyabb, és akkor fel is kell ismerni, mikor melyik a célravezető.)

Felesleges a Huang szerintem. A BGG-n van fent a Y&Y hoz játékossegédlet (én követtem el), abból megérted a 10 mondatos szabályát. Én letöltöttem Androidra, mert nagyon jól megvalósították digitálisan.

Érdekes lehet még a Samurai / Babylonia is szerintem, de ezek nem olcsó játékok sajnos már, és nem is könnyű őket beszerezni. Viszont előbbinek egy elég jó változata elérhető a triqqy.com -on. Ahogy amúgy az Át a sivatagon is ott a kínálatban.

Lehet, fel kellene adni egy hirdetést, amiben "Barátokat keresek! Csak olyanok jelentkezését várom, akik szeretik, ha hátbaszúrják őket!" Kíváncsi lennék, milyen lenne a felhozatal. Ez azért elég bizarr 😆

A Photosynthesis nekem telitalálat - a többieknek sajnos nem volt az. Cuki erdészkedésnek tűnik, miközben egy passzív sakkot kapsz, amiben a másikkal úgy szúrsz ki, hogy zéró szerencse mellett pár lépést előregondolkodva kitakarod előle a napot. És amikor végül rájönnek, hogy mit tettél, kereshetsz másik barátot 🤔

Az ajánlót köszi! A Y&Y-nek jön remake-je: Huang. Próbáltam megérteni az egyik videón a gyorsnyelvű, angol, kipás Alexet (BoardGameCo), de ez most nem a legjobb videója. Elsőre csak annyi jött át, hogy Mr. Knizia matekolós pontszámítási rendszere van az asztalon.

A Photosynthesis akkor nálad tényleg telitalálat. Ajánlom még a klasszikus Át a sivatagont. Ötezer forintos játék, de nagyon jó szerintem. Amennyiben sikerülne rávenni a társaságot azonban a Tigris és Eufrátesz vagy tán még inkább a Yellow and Yangtze játékokra, akkor lehet, nem is kellene mást keresni (hacsak barátokat nem, mert ezek nem finom játékok 😅)

Értelek. 7-8 éve társasozok, főleg a gyerekeimmel. Nagyon sokáig emellett ritkán euro játékosokkal játszottam. De rá kellett jönnöm, az euro nem az én világom, nem tudok rájuk hangolódni. De a magas szerencsefaktorú, rengeteg narratívval operáló ameri se nekem való. Sakkon nőttem fel, ez az etalon. Ha erre az alapra fel tud egy játék építeni témát, design-t, némi szerencsét, váratlant, jól működik 2-4 fővel, és lehetőleg (a mostani társaságom miatt) angolul értelmes áron elérhető, +/- 3-as BGG nehézsége van, 2 órába belefér a nettó játékidő, nyitott vagyok rá. Most csak 1 ilyenem van: Cry Havoc. Persze imádom még a Sniper Elitet, az Unmatched-et, Pandemic-et, Photosynthesis-t, Air, Land & Sea-t, stb. Én ezek közül mindben fel tudok fedezni sakk-szerű gyökereket. Nekem kell a másikra hatás, a játékába történő belenyúlás, az adok-kapok, a szövetségek és "árulások", és egy pici szerencse is.

Emiatt vegytiszta euro-t nem is keresek. Mivel a gyerekeim úgy tűnik egyelőre elfordulnak ettől a hobbitól a játékok jelentős részétől meg fogok válni, ha túl tudom tenni magam a nosztalgián. Azt hiszem, le tudnám vinni 20 körülire - ha az Unmatched-eket 1-nek veszem. Pár dolgot így is csak a móka kedvéért hagynék meg, köztük talán a NyKÉ-t is. Viszont távozni fog a The Pillars of The Earth. Hogy ez jobb-e, mint a NyKÉ? Nekem igen, mert a PoE-ben vannak olyan mechanikai elemek, amelyek zavarnak. Hogy jobb lenne-e bármelyik játék azok helyett, amit majd végül megtartok a Belfort, vagy a többi, amit javasoltál? Minden bizonnyal igen. De most időt és energiát inkább arra fordítanék, amiért tudok lelkesedni. Nekem jó így 😉 Nem vagyunk egyformák, és nekem tök rendben van, ha a szubjektív véleményemmel nem értenek egyet. Hiszen ami nekem jó, miért is várnám el, hogy másnak is pont ugyanaz legyen jó?

Megértelek, és elfogadom az érveid, de ha játszottál Caylust, Keyflowert akkor a NyKÉ semmi újat nem ad, ha csak azt nem, hogy kiöli az interakciót a játékból. A Belfortban meg az egész pontozás olyan, mint a NyKÉ -ben a katedrális, tehát area majority. Pozitív interakció van benne, nem pedig ez melegvíz feltalálása tömlöcbe zárás. Nem leszólom a játékot, de nekem nem ad újat. A Stone Age -hez képest sem.

Nem igazán tudom elfogadni ezt, hogy nem hallottál róla, hisz ott a BGG, én is onnan ismerem meg a játékokat. A Belforthoz, Caylus/1303-hoz is van magyar szabály a neten, és itthon is hirdetik őket használtan. Én 20 euróért vettem mindkettőt, tehát NyKÉ árban. Az pedig szomorú, hogy egy Caylus nak nincs itthon még csak említése sem, hiszen az volt az első olyan munkáslehelyező játék, amely bekerült a köztudatba. Vannak-e nála jobbak? Igen, vannak már, például egy Gugong, de azt a vegytiszta munkáslehelyezést mint NyKÉ és Stone Age a Caylus jobban elvégzi, mert programozott a lehelyezés, mert az elöljáró blokkolja a többi játékost, és mert sokkal több fontos döntést kell hozni benne. De ez az én véleményem.

Igen, a Tabletopiat olvastam, de nem találtam meg rajta, mert "nomad" keresésre nem ad semmit. Amúgy ott a játékok népszerűsége se látszik, vagy nem tudom, hol kell nézni.

Az én esetemben az mondható el, hogy én csak a nagyon egyszerű játékokat szeretem, a többi esetében nem releváns a véleményem. Szóval nem tudom középszerű-e a játék. Csak azt, hogy a képek alapján nagyon határeset, valszeg már bonyolultabb, mint szeretem.

Amúgy a A Nyugati Királyság Építőmesterei is ott van bétában a BGA-n, 1200 körüli egyidejű játékkal, kicsit a Caverna, Gaia Project, Viticulture, 7 Csoda előtt, és kb. 300-zal elmaradva a Terra Mystica és A nagy western utazás mögött.

Valahogy te folyamatosan belopod magad egy-egy felhasználó szívébe 🙂

" minden mechanika poros és agyonhasznált benne, semmi újítás nincs, max a jópofa grafika. Mégis bekajálták. Én meg ott ülök és gondolkodok, miért is játszanék ezzel Belfort helyett...?"

Erre nekem lenne több válaszom:

1. mert én pl. korábban sosem hallottam a Belfortról,
2. mert a NyKÉ kedvező áron elérhető
3. mert azon munkáslehelyezős játékokban, amelyekkel korábban játszottam nem volt pl. bebörtönzés,
4. sem az, hogy körről körre további munkások adott helyre helyezésével egyre több nyersanyagot kapsz
5. illetve összességében több egyéb mechanika is bele van gyúrva, egész kellemes módon

Szerintem kellemes játék, családi körben, vagy kezdő csapatban is remekül elmegy, de akár lazításnak is. Persze a kollekcióm sem fogom valószínű munkáslehelyezős játékokkal tovább bővíteni - jó mechanizmus, de nem főmechanizmusként - ugyanakkor a meglévők közül (nincs sok: Stone Age, Pillars of the Earth, meg ez) inkább ezt venném elő, mint a többit. Na jó, hazudok, van egy kivétel: Champions of Midgard... fura, hogy nem tudok munkáslehelyezős játékként gondolni rá, pedig valahol az. Ja és még egy faktor: kiadták magyarul 🙂, ami valljuk be, megint csak sok helyen elvárás ahhoz, hogy polcra, majd asztalra kerüljön.

A Nomád a Tabletopia -n kipróbálható.

A szombathelyi beszélgetést vele én vezetem, szóval, várom a kérdéseiteket. De egyébként ezt bárki megteheti, ha elmegy egy nyilvános rendezvényére most a Nomád kapcsán.

Szerintem egy Nyugati királyság építőmesterei pont így lett tervezve. Középszerűnek. Miért? Mert minden mechanika poros és agyonhasznált benne, semmi újítás nincs, max a jópofa grafika. Mégis bekajálták. Én meg ott ülök és gondolkodok, miért is játszanék ezzel Belfort helyett...?

Ne menj el amellett, hogy mikor felhívták az Obsession hibáira a kiadók a fejlesztő figyelmét, inkább megsértődött, és elvitte máshova. Tamás többször leírta, milyen rosszul esett neki a kritika a játékai kapcsán a tesztelők, kiadók részéről, de aztán objektiven átgondolta jó részét, és megfogadva javította őket. Ez az alázat szerintem.

A játékai viszont nem érdekelnek, de ha valahol egyszerűen (értsd online) kipróbálható lenne valamelyik, akkor talán kipróbálnám.

Akkor a te esetedben elmondhatjuk, hogy a tervező a "középszerűség nem túl nemes célját tűzte csak ki maga elé"? :D

A játék címválasztása nem túl szerencsés, Nomad néven nagyon sok játék és kieg található, ezt a játékot nagyon nehéz megtalálni a BGG-n, és hát nincs is értelmezhető számú értékelése. Ahogy a többi játékának sem. Ettől még lehet jó a játék, de, ha tényleg szeretné megméretni, mennyire sikeres, akkor pl. egy BGA alkalmazás erre kiválóan alkalmas lehet, kár, hogy mereven elzárkózik az online tértől. A "leszólt" Obsession ott van ~550 futó játékkal, és ennek alapján a Macskák szigete és a Medvepark környékén van népszerűségben, ami nem rossz. A Res Arcana és az Anachrony ennek kb. a másfélszerese, a csúcs pedig a tízszerese.

A blogját szoktam olvasni, érdekesen ír. A játékai viszont nem érdekelnek, de ha valahol egyszerűen (értsd online) kipróbálható lenne valamelyik, akkor talán kipróbálnám.

Nos, igen. Ezekért a válaszokért járok ide, és kezdeményezek beszélgetést, vagy ha jobban tetszik, akkor vitát. Ugyanis értékes, elgondolkodtató, és komplex válaszokat kapok, amiben hajlandó az írója elvégezni a legfontosabbat: az önreflexiót. (Ezek hiánya, a primitívség tombolása, és még számos egyéb ok miatt nem lettem facebook tag.) Így megismerem a társasjátékokon keresztül, ki hogyan gondolkozik a világról, ami nekem is rengeteget ad. Köszönöm!

Szerintem nyugodtan alkothatsz véleményt szerzőről is, hiszen világnézete megjelenhet a játékaiban is. Erre legjobb példa Phil Eklund, akinek szabálykönyveibe írt jegyzetei hatalmas viharokat kavartak a jóemberkedő szabadelvű cenzorok között. (Természetesen jómagam nagy tisztelője vagyok munkásságának.;) Engem kifejezetten érdekel, ha egy tervező világról alkotott képe a játékban is megjelenik. De visszatérve Pierrot-hoz, megértem ha az ő nyilatkozatai valakit eltántorítanak a játékai megvételétől, bár itt inkább az önmaga és játékai felértékeléséről van szó, semmint a világnézete megjelenéséről. Azonban szerintem elég alázattal áll ehhez a csodálatos hobbihoz, legalabábbis nekem ez érződött a játékkritikáit olvasva.