Köszi a példákat. Egy interaktív játéknál szerintem elsősorban a játékostársak ellen játszol. Egy kevésbé interaktív, mondhatni "többjátékos passziánsz" játéknál elsősorban a játék feladványa ellen játszol, a többiek lépésére kevésbé figyelsz. Egy interaktív játékban egyértelműen érzed, hogy befolyásolod a másik játékos döntési lehetőségeit, egy kevésbé interaktívban nem. Számomra egyértelműen fontos egy társasban, hogy interaktív legyen. NYEH kártyák nélkül is lehet interakciót elérni, sőt szerintem az interakció legmagasabb formája a pozitív interakció. Pl. a Brassban, amikor rákényszerül az ellenfél, hogy a te szenedet használva, aktiválja a saját lapkáját, vagy építsen vasutat. Amikor Concordiában odapetézel egy házikót arra a provinciára, amit az ellenfél nagy valószínűséggel használni fog. Amikor Puerto Ricoban egy csomó terméket termlesz a másikra, aki éppen építkezne, de akkor rárohad az áruja. És persze ott vannak a negatívabb interakciók, amiket említesz. Pl. Caylusban elmozgatod a Provostot, így az ellenfél nem tudja használni a lapkáját. Amikor Agricolában csak kicseszésből elszeded a másik által áhított erőforrást.

A játékosok közötti interakció milyen? A videók, szabályismertetők alapján igen gyérnek tűnik. Kb. csak egymás publikálásának felhasználása hoz valamilyen esetleges játékosok közötti kapcsolatot.

Valós történet alapján: A 19. századi ír burgonyavész alatt pár szerencsétlent bevarrnak a börtönbe piti lopás miatt. Ezek vagyunk mi. Célunk, hogy megszökjünk, vagy mi tarháljuk össze a legnagyobb értékű csempészárut és eszközt. Minden körben dominószerűen újabb börtön lapkákat rakunk le. Ezután a kézben maradt 4 lapka segítségével mozoghatunk megadott szabályok szerint, és akár az őröket is mozgathatjuk lehetőleg az ellenfelek mezőjére. Ha valakit pont rossz helyen ér az őr, azt megbéklyózza (negatív vp), másodjára visszapaterolja a zárkájába, és kimarad egy körből. További akciólehetőség, hogy ha megadott feltételek teljesülnek,begyűjthetünk csempészárut, amelyeket szintén adott feltételek esetében kicserélhetünk eszközökre. Adott eszközökkel felszerelkezve a kivezető lapkák mellett állva megszökhetünk triggerelve a játék végét. Szerintem szenzációs kis játék pár problémával:

-elképzelhető,hogy magasabb játékosszámnál kaotikusabb, kevésbé tervezhető, mivel a tárgyak felvételét, cseréjét szabályozó feltételek gyakrabban változnak meg.

-ritkán, de adódhat olyan szituáció, hogy hiába szökött meg valaki, lehet, hogy a másik, börtönben ragadt, több vp-vel rendelkező játékos nyer a végén. Ez nem Escape plan vagy a Clank tehát, ahol egyértelműen el kell húzni a csíkot. Viszont a szökésért jár a legtöbb vp,gyanítom,hogy ez tényleg ritka szcenario.

3 játékom van a Dune Impériumban. Szerintem jó kis játék, de nekem alig-alig sejlik át a Dűne sztori. Nyilván a kártyák és nyersanyagok elnevezése, illetve a kártyák és a játéktábla képei valamelyest segítik a téma átérzését, de alapvetően ez egy nyersanyagmenedzselős, pakli építős euró némi kis random ameri fűszerezéssel meghintve. Mondjuk nekem ezzel semmi bajom, mindig is a mechanizmus a fontos számomra, aztán csak a hozzá passzoló téma.

A játék abszolút szerethető. Kockadraft pakliépítésféleséggel ötvözve. Pozitívum a téma és a mechanizmus illeszkedése, az egyszerűen megértehető játékmenet, a modulok beépítése a progresszíven komplikálódó szabályrendszer eléréséhez. Hatalmas negatívum számomra az interakció szinte teljes hiánya. Picit nekem a játékmenet is repetitív, mondhatni unalmas. Hasonló mechanizmussal, témával szerintem vannak sokkal jobb játékok, de a könnyedebb, tematikusabb darabok kedvelői számára ez sem rossz választás.

Inkább azt mondanám, hogy vannak ezerszer jobb két fővel is működő területtöbségi játékok. Pl. a 13 days: The Cuban missile crisis. Az El Grande-ban van egy érdekes dilemma. Előbb utóbb be kell vállalnod az 5 akció közül a legrosszabbat. A kérdés, hogy mikor. Ez a feszültség már 4 főnél is jelentősen csökken szerintem.

SZERK: Annyit hozzáttennék, hogy számomra az El Grande a területfoglalós zsáner csúcsa.

Egymás után toltunk két 7 fős partit.

folytatás...

Hadilábon vagyok a játék randomitáscunamijával is. Random akciókártyahúzás, random tárgykártyahúzás, random fertőzés, random vérteszthúzás, random kockadobás az időjárásra. A vezető random mód csap fel lapokat a megkevert akciókártyákból, amibe ráadásul random módon egy elterelő kártya is kerül (hasonlóan a Kifürkészhetetlen káoszpaklijához). Kicsit sok ez a jóból.

Ami még gáz, hogy iszonyat nehéz maga a játék is az emberek számára, és a Dolog is baromira erősnek tűnik. Az volt az érzésünk, hogy ha az időjárás kocka hatását a legenyhébb, alacsonyabb létszámra kitalált szinten tartjuk, talán növelhetjük az emberek esélyeit. De még akkor is ott az az eszeveszett győzelmi feltétel, hogy egy embert sem hagyhatsz a bázison az evakuáció során, és fertőzöttet sem vihetsz magaddal.

Szóval iszonyat jó ötletek vannak ebben a játékban, ráadásul lényegesen rövidebb idő alatt lejátszható, mint pl. a Kifürkészhetetlen, de picit félkésznek tűnik.

Atyaég, de hozza ez a játék a 82-es Carpenter film minden kis momentumát! A jófiúk egy antarktiszi bázis kutatói, akik 3 különböző módon tudnak elmenekülni. Mindezt úgy kell tenniük, hogy az űrből érkezett idegen ne kerüljön velük együtt a fedélzetre. A játék folyamát főként ezeket az akciókat csinálod:

1. Munkáslehelyezésszerűen lépsz az egyik helyiségbe. Ebben van egy érdekes csavar. Ha többen léptek egy mezőre, hatékonyabb lesz az akciótok azon a mezőn (pl. több lapot húztok, többet javítotok stb.), illetve elkergetitek a lényt. Viszont (!) a para az, hogy ha nem tudjátok, hogy ki van a Dologgal, akkor akár meg is fertőzhet titeket az inkognitóban lévő idegen. (Erre bizony 50% esély van.) A megfertőzött karakter aztán titokban át kell, hogy álljon a rosszak oldalára, és maga is szabotál, fertőz.
2. Általában 3 akciólap közül egyet átadsz a vezetőnek
3. A későbbiek folyamánt szavazol, hogy ki a gyanús neked. Ebben az a zseniális, hogy minden fordulóban van szavazás, és akikre a többiek vádaskodóan mutattak, előrelépnek a gyanúsított sávon.
4. Ha van vérteszted, tesztelheted a leggyanúsabb embert.

Ami egyszerre fura, egyedi és roppant ambivalens számomra az az, hogy az akciólapodat az aktuális vezetőnek adod, aki push your luck mechanizmussal csap fel lapokat egyenként, amíg meg nem áll. Az aktuális lapot pedig ő rendeli a karakterekhez. Tehát te hiába adtál be mondjuk felhasználás lapot, hogy majd aktiválod a raktárt tárgyakat keresve, ha a vezető szabotázst rendel ki hozzád. Szóval a karakteredet csak részben kontrollálod.

A Dologgal addig mókás játszani szerintem, amígy inkognitóban vagy. Addig te kontrollálod a karakteredet. Ha valamilyen módon felfeded magad, lehetőséged van a többieket kinyírni, asszimilálni. Ha egy meglehetősen determinisztikus harc után kiiktatod a másik karaktert, ő is Dolog lesz, és immáron ketten irányítjátok a szörnyet, ami egy picit unalmas koop játékká silányul.

Aki sokat játszott vele, leírná, hogy miként muzsikál ez a játék mostanság? Meg mindig belebotlok pozitív értékelésekbe, de visszatérő kritika, hogy az árulót nem igazán lehet azonosítani, és képes szétkapni a partit egy-két forduló alatt.

Na, adtam még egy esélyt a játéknak Mardaenas ösztönzésének hála. Második nekifutásra kifejezetten jobb élményem volt a játékkal. A Mardaenas átal kiemlt vonása a játéknak valóban egyedi, azaz hogy le kell bontani az egyik, kártyából álló enginedet, hogy megvehesd a másikat. Ezzel együtt úgy látom, hogy az ilyen fajta könnyed erőforráskonvertálók manapság eléggé ellepik a piacot, és a Knarr nekem nem sokkal kiemelkedőbb mint a többi.

2 játék után. Alapvetően ez egy kiváló áruló mechanizmusos játék. A központi eleme a körönkénti krízis, amelynek megoldásához titkosan járulhatnak hozzá adott színű és értékű kártyákkal a játékosok. A nem megfelelő színű kártyák csökkentik a megoldás esélyét. Az eredménytől függően negatív vagy pozitív kimenettel lehet számolni. Némi társas dedukcióként esetleg lehet arra következtetni, hogy ki lehet áruló, ki pakolhatott be rossz kártyát. Ezen kívül kooperatív játékként le kell szorítani szörnyeket a hajóról, meg kell javítani a meghibásodott hajót stb. A játéktáblán mászkálva lehet különböző funkciókat aktiválni, pl. új tárgyakat szerezni, kártyákat húzni stb. Az ellentétes oldalon állókat be lehet rakni a zárkába, ami jelentősen csökkenti az akciólehetőségeiket. Az árulók bármikor felfedhetik magukat, extra képességeket kapván. A kártyamenedzsment is izgalmas lehet, a kártyák sokféle funkcióval bírnak. Olykor a másik játékos valamilyen próbáját is segítheted egy-egy kártyával. Az emberek nyernek, ha a hajó elaraszol a célig, az árulók, ha a 4 erőforrás közül valamelyik kifogy, vagy, ha a hajó tönkremegy. Óriási élmény játszani, visszajön a téma, de egy idő után nekem kezdett hosszúvá válni, lelassulni. Az is nyögvenyelős, mire rád kerül a sor. Fele ennyi játékidővel biztos megvenném (kb. 3-4 óra volt), így viszont olyan játékot keresek, ami hasonló élményt ad kevesebb idő alatt. Pl. a táblán való mozgást és körönkénti 2 akciót be tudnám áldozni kevesebb játékidőért cserébe.

Én anno botor módon eladtam, aztán újra megvásároltam a bgg marketról.

Igazad van, hogy a BGA nem hozza az élő játék élményét, de van annyi társasos múltam, hogy a szabályok átnyálazása és az online játék kipróbálása után véleményt merjek nyilvánítani. Sőt volt pár játék, amelyet a BGA meccsek után vettem meg, annyira láttam, hogy ez bejönne élő játékként is. Az viszont fontos, hogy az én véleményem csak egy a sok közül. Érdemes prokat és kontrákat is elolvasni. Esetleg te leírhatnád, hogy miért jó játék Knarr.

Szívesen látnék véleményeket, hogy mennyire működik az irányított, nyílt kockakijátszás a malfunction task-oknál. Vonz ez a játék, de vannak kétségeim, hogy ez a mechanizmus mennyire működik.attól is félek, hogy az akciók szűkössége miatt picit repetitív a játékélmény. És ha valakinek van porosodó példánya esetleg lecsapnék rá.

Aki szeret kártyákból motort (engine) építeni, erőforrást átváltani, szetteket gyűjteni, annak be fog jönni a játék. Láttunk már ilyet (nekem pl. a Century jutott az egészről eszembe). Egy-két BGA játék után egyáltalán nem hoz lázba annyira, hogy kiismerjem a talán nem is létező mélységeit. Ez a Knarr, akarom mondani hajó, számomra elment...

Ez a játék nekem a nagybetűs családi kalandjáték. Egyszerűen fantasztikus, hogy az áramvonalas, szimpla szabályok milyen érdekes dilemmákat rejtenek. Röviden. Egy szigeten kerestek kincseket. A sziget és a tereptárgyak modulárisok, a setup állandóan változik. A körödben vagy nyomkártyákat játszol ki, vagy mozogsz a kis jeepeddel, vagy passzolsz, és lecserélheted a kezedben lévő nyomkártyákat. A nyomkártyákat a négy kincs egyikéhez játszod ki fokozatosan leredukálva annak helyét. Sokan dedukciónak írják ezt le, de köze nincs hozzá. Itt gyakorlatilag a játékosok által kijátszott kártyák fogják meghatározni, hogy hol tűnik fel a kincs. Ha aztán megvan annak helye, valaki kiáshatja, és utána egy nagyon érdekes push your luck mechanizmussal kezdődik meg a kincs szétosztása. Az, hogy ki mennyi kincs kártyát nézhet át az osztozkodás előtt, és mennyire teheti rá a kezét, attól függ, hogy mekkora volt a hozzájárulása a kincs megtalálásához, vagyis mennyi nyomkártyát tett az adott kincshez. Azaz sok más mechanizmus mellett egy igen egyedi területkontroll is helyet kap a játékban. Az osztozkodás után fontos előnyöket nyújtó talizmánok jelennek meg a szigeten, amelyért sokszor igen kemény verseny folyik. A döntések nagyon érdekesek. Egy kincs keresésébe fektessünk sokat vagy több kincs feltárásában legyünk jelen, de akkor kevesebb a loot is? Melyik kártyát és melyik kincshez rakjam le, hogy a közelemben jelenjen meg a kincs? Érdemes -e kiásni a kincset adott körben? Áldozzunk -e köröket a talizmánok begyűjtésére. Az osztozkodásnál engedjek -e el egy kisebb zsákmányt egy nagyobb reményében kockáztatva, hogy egy átok jön, ami azonnal lezáraja az egészet, vagy rizikót vállalva, hogy semmi sem jut a végén nekem? Külön pozitívum, hogy a játék nem követel meg elemi iskolás készségeket, olvasást, számolást stb. csak logikát, így akár gyerekekkel is lehet játszani.

Szerintem ez a játék megérdemli azt a szeretetet, amit az emberektől kap. Jó játékmesterrel kezdő társasos is gyorsan átlátja a legfontosabb szabályokat. A kártyák kombózása jó érzéssel tölti el az embert, a fél-kooperatív téma (a Mars együttes lakhatóvá tétele, díjak kiírása stb.) nagyon egyedivé teszi a játékot. Viszont nekem a TM nem nagyszerű. Ha elém tolják szívesen játszom vele, de nem meríti ki a zseni kategóriát. Először is súlyához, komplexitásához képest rendkívül hosszú. Talán átlagban 3 óra egy parti. Persze élvezetes játszani, de sok embernek nincs ennyi ideje. A másik probléma, hogy nem szeretem a draftolást, bámulni a kártyákat elhinni, hogy ettől csökken a szerencse szerepe. Nekem ez megakasztja a játék menetét, csak úgy, mint a projektek megvásárlása. Persze ha valaki már kivülről ismeri a kártyákat, lehet, hogy abban az esetben már ez is pörgősebb, de nekem ezek a dizájnok nem jönnek be. Igen, és itt a másik baj, hogy nem szeretek kártyákat tanulni. Imádom az olyan játékokat, amik kevés komponenssel mélyek. A Mars nem annyira mély játék annak ellenére, hogy egy rahedli kártyával operál. Néha elkap az érzés, hogy,ha leszedjük a kiváló témát róla, ez egy repetitív kártya kijátszás, és tipikus erőforráskonvertálás, különféle kombókkal. Végül imádom az interakciót, de itt már majdnem alacsonynak tartom. A kevés direkt interakció pedig majdnem a Catan rablójának színvonala. Véletlenül húzol egy olyan projektet, ami kicseszik az ellenféllel, és lerakod. Bumm! (Pl. asterodia). Ebbe a játékba valahogy nem illik ez bele. Talán érdemes a Mars helyett az igen hasonló mechanizmusú Race for the Galaxyval játszani. A TM tipikus játékidejébe kb. 6 RFTG belefér.

Jajj de nem az én műfajom az activity klón asszociációs partijáték zsáner. De a Time's up tényleg jó, es tud újat adni. Mint mindig, most is célszavakat kell kitaláltatni a csapattársaiddal. Először adott idő alatt bármit elmondhatsz a szóról. A második körben csak egy szóval tudod rávezetni a társaidat ezekre , a harmadikban pedig mutogatással. Hogy tudják kitalalálni Kádár Jánost egy szóból es mutogatással? Úgy hogy az első kör asszociációt használod fel! Ez a zseniális. A csoport saját élményeiből élsz, amikor rávezeted a társaidat a szóra. Ezek a sűrített utalások pedig garantálják a szórakozást és a kicsattanó nevetést. A játék komoly negatívuma, hogy szerintem egy adott csoporttal sokszor nem újrajátszható pont az intenzív élmény miatt. Az adott szóhoz nagyon hozzátapadnak a csoport asszociációi, nem igazán lehet tiszta lappal kezdeni. És sajnos viszonylag keves szót tartalmaz a pakli.

Nem szeretem az asszociációs partijátékokat, és ez sem lett a kedvencem. Nekem valahogy nem adott elég izgalmat az a csavar, hogy "csak nehogy olyan triviális nyomot adjak meg, amire más is gondol, de olyat se, amiből nem tudja kitalalálni a másik játékos a célszót." A kiizzadt nyomokat sem találtam annyira mulatságosnak. Ha mindenképpen asszociációs játékot kell játszani, inkább választanám a Tabut vagy a Time's upot.