Nagyon vártam már ,hogy kipróbáljam ezt a játékot. Sajnos egy kissé csalódást keltő volt számomra. Szerintem elég izzadságszagú a rendszere, olyan "csak azért is elkülönbözök a többi euro játéktól" érzésem van vele kapcsolatban. Nekem borzasztóan szárazzá tette a játékot, hogy a nyersanyagok fa jelölők, és azokat pakolgatjuk ide-oda a táblán és Akbar trónján. (Az utóbbiról kicsit a Mastermind játék jut eszembe :)) Plusz a játék után realizáltam, hogy a La Granja-t is ugyanez a szerző jegyzi, ami szintén nem a szívem csücske. De az legalább nincs öncélúan túlbonyolítva, mint ez. Nem mondanám, hogy egy elegáns játék. Persze ez a külleméről nem mondható el. Gyönyörű grafika, minőségi komponensek. Tulajdonképpen nekem ez adta el a játékot. Nem hiszem, hogy sűrűn elő fog kerülni, mivel nem feltétlenül érzek késztetést, hogy újrajátszam. Szerintem reális a BGG értékelése is, nagyjából egy 7-esnél többet én se nagyon tudnék rá adni. Nem rossz, de az ilyen típusú nyersanyagkonvertálgatás más játékokban sokkal elegánsabban vannak jelen, és jobban is szórakoztatnak (Pl. Ora et Labora, The Colonists). Egyenlőre marad, de ha hirtelen helyet kéne felszabadítanom, akkor valószínűleg az elsők között kerülne eladásra.

Az értékes ajánlatok könnyen kiszűrhetők a táblázatból, ahova beírják magukat a csoporttagok, mert szinte nyilvánvaló, hogy mindenki azokat fogja vásárolni.

:::Riverboat:::

Michael Kiesling egy kevésbé ismert játéka, amit nagyon szeretünk a feleségemmel. Tegnap elő is vettük hosszú idő után. Még mindig tök jó dilemmák vannak benne, főleg hogy szinte az egész körünket meg kell tervezni, már az akció lapkák elvételekor. Igazából nem muszáj, de erősen ajánlott, ha szép sikereket akar elérni valaki a játékban. A felügyelők megszerzésére nagy hangsúlyt kell fektetni, mivel ha a végjátékban nincs belőle elég, az komoly veszteségeket fog jelenteni. (a fordulók végén ezekkel sok pontot tudunk szerezni, ha okosan válaszottunk kártyát, illetve jó helyre tettük a kutunkat vagy a csűrünket a táblán) Én így is tettem az elején, ami a végén meghozta a gyümölcsét. Sok kártyát és a játéktéren lévő dolgokat (kút, csűr) tudtam aktiválni velük, sok pontot bezsebelve ezzel. Meg is nyertem a játékot, igaz nem sokkal. Még mindig egy nagyon jó játék, ami sajnos méltatlanul fog elsüllyedni a bgg bugyraiban.

Hehe, nekem is eladó nagyon régóta az angol példányom olcsóért, de senkinek nem kell. :D

::: Madeira :::

Mivel a collector's edition-ról kiderült, hogy egy ordas nagy scam, szerintem ezt a játékot a büdös életben nem fogja többé kiadni senki. Ezért gyorsan felrúrtam a bgg-t, hátha valaki éppen megszabadulna tőle. Találtam is egy holland úriembert, akinél ott lapult egy alig játszott, nagyon szép állapotú példány. Egészen emberi árban meg tudtunk egyezni. Igaz, hogy holland kiadás, de teljesen mindegy, hiszen nyelvfüggetlen. Végre ezt is kihúzhatom a bakancslistámról.

Úgy tűnik, hogy mostanában rám jár a rúd, ha a Szellemlovastól rendelek. Történt ugyanis, hogy a tőlük vásárolt Clinic Deluxe társasjátékban több komponenssel is gondok voltak. Az egyik ilyen két fabábu volt, amik összeragadtak. Ez más játékoknál is előfordult már, és mindig aggódtam, hogy lejön róla a festék, ha szétválasztom őket. Eddig mindig megúsztam, viszont most nem. Olyannyira nem, hogy az egyik bábu fele ott maradt a másikon. :) Az egyik kinyomókartonon pedig volt valami megszáradt ragasztó szerűség. Pont az egyik lapkán. Leszedtem róla, de természetesen vitte a token tetejéről a mintát. Írtam a Szellemnek, akik rögtön intézkedtek, és felvették a kapcsolatot a kiadóval. Tegnap értesítettek, hogy úton vannak a pótalkatrészek. Szóval ismét egy nagy pacsi nekik. :)

Igen, ez valóban nagyon jó ár érte. Ugyanakkor én azért örülök, hogy magyar nyelvű példányt sikerült belőle vennem elég jó áron, még akkor is ha teljesen nyelvfüggetlen.

2012-ben vásároltam egy ismerősömtől. Még a régi, nem ennyire kommersz borítós kiadása volt meg (halkan jegyzem meg, hogy nekem az sokkal jobban tetszett). Elsőre érthetetlenek voltak a szabályai, nagyon új volt nekünk ez a fajta játékstílus. Bár volt egy kis rutinunk könnyedebb euro játékokkal, kooperatívval viszont ez volt az első találkozásunk. Nagy nehezen belerázódtunk, viszont pár dolgot természetesen rosszul játszottunk. 3-4 játék után már nagyjából tiszta lett minden, onnanról elég izgalmas volt 1-1 parti lefutása. Majd szépen lassan unalomba fulladt számomra, mert azt vettem észre, hogy a többiek annyira nem élvezték(vagy érezték) a játékot, így az alfa játékos szerepe rám hárult. Emiatt sajnos nem igazán hoznak lázba a különféle változatai, pedig egy Legacy-t végigtolnék, ha lenne megfelelő társaságom hozzá, akikkel egy kicsit jobban lehet kooperálni, és nem érzem azt, hogy egyedül vagyok. Az alapjátéknak a rendszere szerintem egy kicsit kiszámítható, ezért is lennék kíváncsi a Legacy-ra, hogy ez mennyiben változott. A Pandemic szerintem joggal érdemelte ki a népszerűségét, mert egy kiváló játék, aminek a rendszerét sok játék lecopyzta azóta, de természetesen a nyomába sem érhetnek.

BGA-n sikerült kipróbálni. Számomra nagyon light-os, kellemes játék. Ugyanakkor ehhez hasonló családi játékokat már milliószámra kitermelt a piac, ezért nem hiszem, hogy megvenném. A szép kivitelezése sem ösztönöz annyira. Akik viszont eddig nem játszottak hasonló játékokkal, azoknak érdemes megvásárolni, mert egy szórakoztató kis családi játék, ami kevesebb, mint fél óra alatt lejátszható.

Néztem róla pár videót, de azok alapján nem voltam annyira elájulva a játéktól, így bizonytalan voltam a megvásárlásában. Szerencsére egy kedves ismerősömnek megvan a játék, így ki tudtam próbálni, mielőtt döntést hozok. Sajnos játszva sem sikerült meggyőznie, nekem olyan meh érzésem volt a játék után. Okés, hogy van egy egyedi, tech fa rendszere, de számomra nem volt érdekes azokat felfedezni. A felfedett kártyák képességei előnyöket adtak, ami csak a szokásos boost egy gazdasági játékban. Ami viszont sokkal jobban tetszett, az az űrhajózás és a kolonizálás. Ott azért nagy harcok fognak dúlni a játékosok között a kártyák birtoklásáért, vagy a kolonizálásért. Itt azért halkan megjegyezném, hogy a játéknak ezen része az átlagnál konfrontatívabb, ezért akik érzékenyebbek erre, azoknak annyira nem ajánlott a kipróbálása. A saját játéktáblánkon is lehet okosságokat csinálni. Ott a termelésünket tudjuk fejleszteni, hogy minél több bevételt szerezzünk a körünk végén. Kiváló ötlet, hogy a kis dobozkáink több funkciósak. Amikor lekerülnek a tábláról a készletünkbe, akkor embereként használhatjuk őket a továbbiakban (a kocka azon oldalára fordítjuk), illetve a táblán lévők akciókkal űrhajót csinálhatunk belőlük, amit felfejleszthetünk egészen 4-es szintig. Ezek mind-mind ötletes és praktikus megoldások. Sajnos nekem hamar repetitívvé vált a játék. A kolonizálásra álltam rá, és a köreim másból sem álltak, csak a hajók mozgatásából, és a kártyák megszerzéséből. A tech fát nagyon nem csinálgattam, sok értelmét nem láttam (csak azt, ami úgymond kötelező volt ahhoz, hogy a kolonizálás minél hatékonyabb legyen). Akik a tech fára álltak rá, hiába jutottak el a 4. technológiáig, mind kikaptak azoktól, akik inkább kolonizáltak. Nekem a kinézete olyan lehangoló, de hát az űr témájú játékok nagyrészt ezekkel a színekkel operálnak. A Beyond the Sun-t érdemes volt kipróbálni, de úgy érzem, hogy ennek a játéknak nem én leszek az elsőszámú rajongója, ezért nem is erőltetem a megvételét. .

Hát igen, az se túl jó, ha sok ilyen "oké játéka" van az embernek, mert a kategóriájában szerintem vannak sokkal jobbak is.

A múlt heti Chuck Norris akcióban vásároltam a játékot. Megfogadtam, hogy ha újra 12-14 ezer forint körül lesz, akkor mindenképp veszek egyet. Két játékot raktam bele villámgyorsan, egyet szólóban, egyet pedig két fővel. Nem volt rossz élmény, kimondottan szórakoztató játék. Újdonság szinte semmi nincs benne, a jól bevállt receptet követi a középnehéz kategóriában. A szokásos kockadraft + módosítók, munkáselhelyezés, set collection...Amivel viszont gondom van, az a feltűen repetitív rendszere. A körünk valahogy így néz ki: kockamódosítókat szerzünk (vagy pénzt) -> kártyát szerzünk -> expedíciót hajtunk végre -> publikálunk (ezt azért nem minden körben érdemes, bár ajánlott a pecsétszerzés miatt, amivel akár bónuszakciót is szerezhetünk). Gyakorlatilag ezt 6 fordulón keresztül ismételjük. A sorrend nagyjából ugyan ez lesz, bár a kártyákért azért kialakulhat némi harc. Ezért a kezdőjátékos jelölő megszerzése kulcsfontosságú lehet. Bár ez sem mindig igaz, mert a kártyasort csak a kör végén töltjük fel, így teljesen gambling az egész. Hacsak nem a megmaradt kártyákat akarja valaki megszerezni, vagy abban bízik, hogy az egyetem akciónál lesz egy olyan kártya, ami nagy előnyt ad a többiekkel szemben. Ez a rendszere kicsit lutri, de elfogadható. Végül is egy jó kis taktikai elem, hogy azért szerzem meg a kezdőjátékos jelölőt, hogy hátha leesik nekem valami. Aki szeret spekulálni egy játékban, az biztos szeretni fogja ezt a részét. A kivitelezése szerintem nagyon jó. Kimondottan szép játék, vastag kartonokkal, jó minőségű kártyákkal. Az árát így akciósan talán megérte, de a fentieket figyelembe véve kérdéses, hogy mennyi parti van még benne. Én teljes áron nem biztos, hogy ajánlanám a megvételét, mert szerintem az újrajátszhatósága nem tűnik túl nagynak, és a másodpiacon elég nehezen eladható. Az Enciklopédia szerintem egy korrekt játék, amit sűrűn nem fogok elővenni, de azért nem bánom, hogy ott van polcon.

Ez az a játék, amit mindennap szeretnék játszani, de a megjelenése óta még csak két alkalommal sikerült. Az én társaságomban valamiért senki nem szereti, pedig szerintem zseniális. Sajnos további buktatója, hogy csak 3+ fővel működik jól igazán. Ennyi embert pedig nehéz összeszednem a környezetemben. Remélem egyszer felkerül BGA-ra, hogy legalább ott tudjak vele játszani. Sajnos el is adtam emiatt, mert azt nem szeretem, ha valami csak porosodik a polcon. Kimondottan "játékos" szemmel tekintek a hobbira, és utálom, ha valamelyik játékom nincs, és nem is lesz kihasználva.

A vonatos téma, és az ízléses artwork miatt vásároltam meg anno. Szerintem az egyik legszórakoztatóbb munkáselhelyezős játék, ami egy kicsit nagyobb befektetést kér az átlagnál. A játékban a vasút hálózatunkat kell kiépítenünk, amihez munkásokat kell toboroznunk, mozdonyokat vásárolnunk, fejlesztenünk kell a lefektetett síneinket, és a gyárakban is tevékenykednünk kell. Továbbá mérnököket alkalmazhatunk, akik egyre több előnyt biztosítanak a számunkra. Szerintem a játékban mindent is érdemes csinálnunk, ha nem szeretnénk csúnyán beragadni, amikor ránk kerül a sor. A munkáselhelyezős játékok jellemzője, hogy a jó helyek nagyon hamar elfogynak, és sokszor rákényszerítenek minket arra, hogy egy "jobb híján" lehetőséget válasszunk. Az időzítés szintén nagyon fontos, mivel kulcsfontosságú, hogy a lehető legjobb pillanatban hajtsunk végre bizonyos akciókat. Az alapjátékban szerintem túl sok nincs, kissé repetitív lesz pár parti után, ezért el is adtam, miután úgy éreztem, hogy kimaxoltam. Ugyanakkor a kiegészítőkről azt hallottam, hogy sokat javítanak az újrajátszhatóságán. Az Ultimate Railroads verziójában megkapjuk az összeset all in one, ezért tervezem annak beszerzését.

::: Clinic :::

Két játék után kipróbáltam az expertebb, 3x3-a játéktáblát is szólóban. Elég nagy kihívás volt így. Főleg a parkoló autók elhelyezése okozott nagy fejtörést, és a kevesebb hely miatt a felsőbb emeletekre is muszáj volt építkezni. Ebben a játékmódban erősebb térlátásra lesz szükségünk ahhoz, hogy jól meg tudjuk tervezni a stratégiánkat. Elsőre 58 pontom lett, ami a szabály szerint nem olyan rossz. A játék végi célt is sikerült teljesíteni. Nagyon jó játéknak tartom még mindig, és szerintem pár kiegészítőt is biztosan beszerzek hozzá.

::: Maracaibo :::

Három játék után még mindig tartom, hogy sokkal jobb, mint a Great Western Tral. Egyszerűen zseniális hogy milyen eleganciával épülnek egymásra a mechanizmusok. Nagyon jó érzés, amikor szép nagy kombókat tudunk csinálni benne. Nekem a téma se hullik le róla. Az egész játék hangulata olyan számomra, mintha egy Karib-tenger kalózai filmbe csöppentem volna. Sok-sok parti lesz még benne, az egyszer biztos, és talán a kiegészítő is bepottyan majd a kosárba.

Wolfgang Kramer és Michael Kiesling közös játékai számomra elég vegyesek. Van, hogy nagyon betalálnak vele, van, hogy kevésbé. A Caldera Parkot valahova a kettő közé tenném. Egyedi ötlet nincs benne túl sok (talán csak az időjáráslapkák működése), minden elemét láttuk már korábban. A területlefedést, és némelyik pontozási feltételt pl. Kiesling különálló játékában, a Riverboat-ban. Ami kicsit kínos, hogy a Kingdomino szorzós pontozását egy az egyben lenyúlták. A témáról nagyon nem is beszélnék, sikerült a lehető legsablonosabbat ráhúzni. De mindezek ellenére valahogy mégis érdekes tud lenni a játék. Az időjáráslapkák csúnyán beleköphetnek a levesünkbe, ezért úgy kell alakítanunk a stratégiánkat, hogy a lehető legkisebb kompromisszumokat kelljen megkötnünk miattuk. Ez nem lesz egyszerű feladat, így muszáj lesz valamelyik kezünkbe harapnunk, hogy elkerüljük a nagyobb veszteségeket. A pontozáskor azért érhetnek minket kellemetlen meglepetések. A kivitelezése egész jó, kiváló ötlet volt, hogy a fajok játékelemeinek külön összehajtható dobozokat gyártottak. Így szinte villámgyorsan előkészíthető a játék. Ami viszont picit zavaró, hogy ezeket bele kell szorítani az insertbe. A Caldera Park nem egy világmegváltó játék, mondhatnám azt is, hogy tizenkettő egy tucat, ugyanakkor mégis képes magát eladnia az embernek. Hogy hány parti erejéig, az majd a jövőben kiderül.

Az "Új beszerzések" topicban említettem, hogy nekem tabu egy ilyesfajta játék, mert baromira nyomaszt már önmagában a kórház szó is. Végül erőt vettem magamon, és megvásároltam, mert hajtott a kíváncsiság, és pár ismerősőm is lelkendezett, hogy mennyire jó játék is ez. Nos, azt kell mondanom, hogy igazuk volt. A Clinic - pár meglehetősen abszurd mechanikája ellenére - egy nagyon tematikus játék, és jól megírt szabálykönvének hála, elég gyorsan tanulható. Játszani azonban nem könnyű, főleg a pénzmanagement-el lesznek gondjaink a játék során. Persze azért az építkezés sem egy egyszerű dolog. Ember legyen a talpán, aki ki tudja kalkulálni az épületek legoptimálisabb elhelyezési módjait. A játéktáblán lévő segédlet, és instrukciók tanítani valóak. Kb. mint egy Lacerda játékban, a szabály gyakorlatilag ott van a táblán, és a jó ikonográfiának hála, nagyon keveset kellett lapozni a szabálykönyvet. Ahol kicsit kilóg a lóláb, az a páciensek "átdiagnosztizálása". Pl. elég érdekes, hogy valaki pszichiátriai vizsgálatra jelentkezett, mi meg azt mondjuk neki, hogy "De hát maga nem lát! Menjen át a szemészetre!" Na, ilyen kórházba se szeretnék kerülni. :D Ami szintén fura - bár ha az itthoni viszonyokat nézzük, végül is tök logikus - hogy a betegeket jobb "dögleszteni" egy kicsit, hogy minél többet fizessenek nekünk. Az mondjuk elég érdekes, hogy a páciensünk belehalhat abba, ha nem látták el a szemészeten. A való világban max. a várakozás ölné meg. Ami még fura, az a felbérelt orvosok visszafejlesztése. Nem az lenne a logikus, hogy gyógyításról gyógyításra fejlődjön? Pl. Dr. Józska megmentett egy szívrohamos beteget, de legközelebb már csak nővérrel vállalja...wtf? Na mindegy, ezeken nem akadok fenn, de jót poénkodtuk rajta az első játék után. A kivitelezése nem az igazi. Sok kis mütyűrke van hozzá, amik nem a legjobb minőségűek. A Clinic szerintem egy nagyszerű játék, és valószínűleg a kiegészítőit is meg fogom venni, ha már eleget nyúztam az alapjátékot.

Megvan nekünk itthon, egyenlőre még nem került elő, de tervben van. Valóban nagyon kompakt, ha megtetszik, akkor biztosan elvisszük magunkkal, ha pl. nyaralunk, vagy ilyesmi, mert kis helyen is elfér.

Hát, akkor ezek szerint nincs új a nap alatt. :)

::: Carcassonne :::

Nagyon régen került már elő, ezért úgy döntöttünk, hogy itt az idő leporolni (szó szerint is). Nekünk a német big box változat van meg, amiben teljesen összekevertük a lapkákat, mert annak idején az összes létező kiegészítőt hozzáadtuk a játékhoz. Most azért nem kezdtünk ekkora elánnal, hiszen már az alapszabályokra is homályosan emlékeztünk. Így egy jó 10-15 perc azzal telt, hogy szét kellett válogatnunk a lapkákat. Kicsit átismételtük a szabályokat, amihez egy házi jellegűt is hozzáadtunk. 3 lapkát húztunk a játék elején, amiből mindig egyet helyeztünk a játéktérre, és a körünk végén újra felhúztuk a kezünket 3-ra. Így sokkal tervezhetőbb lett a játék. Elsőre sikerült is egy nagyon izgalmas döntetlent játszanunk. Még mindig egy nagyon élvezetes játék, ami szinte semmit nem öregedett az évek során. Legközelebb szépen apránként hozzáadjuk a kiegészítőket is, amik ugyancsak javítanak az élményen.