Lords of Hellas társasjáték

Nálam csak kölcsönben volt angolul.( szeretném majd egyszer magyarul...)

Sajnos nekem beletört a bicskám az angolom miatt, mondjuk ez az én angolomat jellemzi, minősíti 🤑.

Pedig én szeretem a szóló verziókat is a társasokban.

Többek között ezért is szinte csak magyarul megjelenő társasokkal játszunk.

Angol kiadással próbálta már valaki a szóló kampányt? Hivatalosan B2, de amúgy nem túl erős angollal szerintetek élvezhető?😅 Nagyon gondolkozom, hogy eladjam az angol verziót, és vegyek helyette egy magyart..

Sok igazság van abban amit leírtál, de ennek ellenére mi szeretjük, bár igaz, hogy a Blood Rage tényleg jobb játék. Épp az benne a jó, hogy több féle módon is lehet nyerni és meg kell próbálni megakadályozni ebben a többieket. A szörnyek meg a hősök tényleg szokatlan, hogy mintha másik dimenzióba mozognának, de ezt hamar meg lehet szokni. Vizuálisan nagyon jól néz ki a tábla mikor épülnek a monumentális szobrok és a szörnyek is a terepen vannak, illetve a Terran Expansion is sokat dob a játékon. Szerintem izgalmas a játék és szinte bármelyik hasonló sandbox játékról el lehet mondani, hogy ha ketten harcolnak a nevető harmadik a nyertes. De itt ugye az benne a csavar, hogy úgy is nyerhetsz, ha a mítikus szörnyeket ölöd halomra amíg a többiek a területért, templomokért vagy az istenekért versengenek. Így nálunk a kinézet és a játékélmény (ha nem is nyerek, de jó érzés mikor sikerül egy bestiát leteríteni) elviszi a játékot. Ennek a játéknak hangulata van, az egész ókori görög mitológia egy csipet modern steampunkos beütéssel megelevenedik az asztalon és végig izgalmas a játékmenet, folyamatosan történik valami, nem lankadhat a figyelem. A solo módot én sem próbáltam.

A Lord of Hellast sokan a "bénább Blood Rage-nek" nevezik. Én nem osztom ezt a véleményt, de azt sem tudom megerősíteni, hogy túl tud szárnyalni vikinges konkurensén. A vizuális élmény rendben van és a sci-fis téma is nagyon csábító, de az összkép nem a legjobb. Sok frappáns ötlet van a játékba, melyek külön-külön igen érdekesek, de együtt nem működnek. A vadászat túlságosan nehéz és időigényes, a küldetések sok esetben feleslegesek lesznek, mert sokkal fontosabb dolgokra is lehet pazarolni a drága lépéseket. 3-4 játékosnál nagyon hamar felépülnek a szobrok és megy a helyezkedés, illetve a vele együttjáró királycsinálás. Pont emiatt érdekes módon számunkra 2 fóvel sokkal jobban bejött a játék, de még így se tudta megmutatni oroszlánkörmeit. Ehhez az kellene, hogy állandó harcok duljanak a táblán, de ehelyett a játékosok inkább kivárnak és csak az utolsó pillanatban lövik el a teljes municióikat. Ehhez kapcsolódik az a tény, hogy az ereklyék és áldások nagyon kiegyensúlyozatlanok. (Van ami nagyon szuper és van ami használhatatlan) + a szörnyek jelenlétének nagyobb a füstje, mint a lángja, hiszen 90%-ban semmilyen hátrányt nem okoznak. Mi nagyon akartuk szeretni a Lord of Hellast, de nem tudtuk. Azonban azt megjegyezném, hogy a solo módot nem volt alkalmam kipróbálni, pedig igen komoly kampányfüzetet kapott, így érdekesnek tűnt.

Nekünk ez a játék egy elég nagy csalódás volt. Nagy lelkesedéssel vágtunk bele az első meccsbe, de az az érzésünk volt, hogy valami nincs rendben, ezt elösször annak tudtuk be, hogy még nem ismerjük annyira a szabályzatot, illetve, hogy csak hárman játszottunk. Időről időre elővettük, mivel nagyon erős a flowja a játéknak, de a meccs felétől már csak kínlódtunk, mert a játék olyan szinten balanszolatlan, hogy már akkor tudjuk, hogy ki fog nyerni. Kevés a játékban a csata, ezért kis hatással vagyunk egymásra, és egyes áldások illetve ereklyék túl nagy bónuszt biztosíttanak. A kezdőjátékos hihetetlen előnnyel kezd, és hárman szint e élvezhetetlen a játék, mivel ha ketten elkezdenek háborúzni akkor a harmadik megnyeri. A befejázés nagyon hirtelen, és ezért inkább a nagy előnnyer rendelkező játékos nem fejezi be a meccset, amíg valaki el nem jut hozzá közeli pozícióig, mert egyébként a nyereség semmit nem ér.