• Ismertető
• 2026.07.08. 10:00:00

Egy másfajta mókuskerék – Bohémélet

Művészet. A megszokottól részben vagy egészen eltérő látásmód és életvitel szükséges hozzá, amely sokaknak szinte elképzelhetetlen. A bohémvilág ezt sokáig megőrizte. De az életérzést sikerült vajon társasjátékként is megformálni?

A művész másképp van bedrótozva, másképpen gondolkodik. A hétköznapi munka nem kielégítő annak, aki a kreativitás ilyesfajta módját választja: bár a választás nem is a megfelelő kifejezés erre, hiszen az ember ilyesfajta érdeklődéssel születik, ha pedig szerencséje van, ki is élheti ezt a vonzalmat. Ma már egyébként messze könnyebb a dolga annak, aki alkotna, hiszen az internet közelebb hozza egymáshoz az keresletet és a kínálatot – ha nem egy ügynökségen, akkor saját elképzelésen keresztül. De nem mindig volt így. A századforduló Párizsában például nemcsak felkopott a munkával egyáltalán nem vagy csak kevésbé foglalkozó művészek álla, de sajátos életmódjuk miatt rengeteg veszély, betegség is leselkedett rájuk. Erről is, de alapvetően róluk szól a Bohémélet.

A Gémklub kiadásában magyarul is megjelent játék lényegében 4 pakli kártyát használ. Egy játékosonként 10 lapos egyéni kezdőpaklit, fejlesztett szokáskártyákat, múzsákat, valamint nehézségeket. A játék fázisai kifejezetten egyszerűek és egyértelműek: addig húzunk a saját paklinkból, míg 5 szokáskártya nem lesz a kezünkben (a múzsák és nehézségek nem számítanak bele a limitbe), majd jöhet a tervezés és az aktuális nap. A tervezés alatt eldöntjük, hogy a négy elérhető napszakra (kártyahely) milyen szokáskártyákat játszunk ki, míg az alsó sávba a felhúzott múzsákat tehetjük, a felsőbe pedig a nehézségeket kötelező kijátszani.

Bohémélet

Megtehetjük, hogy a négy szokáskártya helyett csak hármat használunk fel a nap folyamán, mellé pedig a munkalapunkat is lehelyezzük – ez semmiképpen sem árt, hiszen aki nem dolgozik, annak nehézségei adódnak: minden munkamentes nap végén nehézségkártya kerül a játékos dobópaklijára. De mindennek ára van, még a munkának is. Az adott napon kijátszott szokáskártyákkal nemcsak egy történetet mesélünk el, amely bemutatja a napunkat, de az összeérő oldalszéleken jó esetben szimbólumokat adnak ki. Ezek, valamint a megfelelő napszakra tett szokáskártyák, illetve bizonyos múzsák nyújtanak a nap végére egy adott számú ihletet, míg a nehézségek a legtöbb esetben az így keletkező értéket csökkentik.

Bohémélet

Merthogy a nap végén fejlesztett szokáskártyákat, múzsákat vásárolhatunk az ihletért, sőt különböző életcélokat is, amelyek művészéletünk történetét gazdagítják. Nem utolsósorban amikor valaki megszerzi a játékosszám alapján meghatározott mennyiségű, egyébként növekvő értékű célkártyáját, azzal megnyeri a játékot. Közben a megmaradt ihletet a műterembe forgatjuk át, ahol a pontjainkból az elérhető piacot frissíthetjük, több lapot húzhatunk, de akár kártyát is végleg eltávolíthatunk.

A Bohémélet összességében könnyed, jópofa és szórakoztató módon mutatja be a korszak bohém művészeinek mindennapjait. A kártyák színesek és művésziek, sok esetben nagyon tematikusak és jól kapcsolódnak egymáshoz. A szívszimbólumokat biztosító szokáskártya például a bordélyházba juttatja el az adott játékost, míg a szifilisz nehézségkártya elsőre nem saját költségeket okoz, hanem fertőz: amíg van a nehézségpakliban további szifiliszkártya, azt adjuk oda egy másik játékosnak, így tovább fertőzve – ha azonban elfogy, onnantól, akinél felbukkan a lap, annak egy újabb random nehézséget kell húznia. Ez idáig jópofa, már amellett, hogy szükségessé teszi a dobozon is jelzett 14-es korhatárt. Csak kár, hogy a sztorinkat szinte kicsit sem befolyásolja.

De minimum kikérné magának! Mármint kezdjük azzal, hogy míg a munkalap két oldala férfi-nő verziót is biztosít a játékosoknak, feljön mellé az „élvezem az életet” lap, amelyen egy férfi adja át magát a gondtalan henyélésnek, és a hölgyeknek máris kognitív disszonanciával kell megküzdeniük. Vagy előkerül két szifiliszlapom, és a magány mellett valami depresszióm is, hozzá pedig „a szerelmemmel találkozom" és „élvezem az életem", amely párosításnál érzek valami zavart az erőben.

Hasonlóan ellentmondásos számomra az AI használata. Szerintem ez az a téma, amelynél abszolút életidegen a dolog. Ha a kor bohémjai megtudnák, hogy a művészetüket a mesterséges intelligencia pótolja, szerintem megvetően köpnének ki. Egyébként hangulatosak és látványosak az illusztrációk, emiatt nem zaklatott fel annyira a tudat, de elvi szinten nem tudom mindezt összeegyeztetni. És a Bohémélet még ezen problémáim ellenére is lehetne jó játék. Csak hát nem az. Mert mindezen felül nincs tétje, súlytalan, és ami a legfontosabb: elképesztően repetitív. Ami az első pár alkalommal még jópofa, az igen hamar unalmassá és ismétlődővé válik. Ahhoz pedig túlságosan elnyúlhat a játékidő, hogy efelett szemet tudjunk hunyni. Már ketten is hamar megunjuk az aznapi történések elmesélését, onnantól meg csak szimbólumokat gyűjtünk az újabb szimbólumok megszerzéséért, ezzel pedig az egész repetitív munkának érződik, mintha csak a szalagsor mellé állnánk be.

🎵 Ady Endre szimulátor Párizsban | Bohémélet bemutató 🎭

Lépj be a századfordulós Párizs bohém művészvilágába, ahol az ihlet, a hírnév és a megélhetés folyamatosan egymással versenyez. A Bohémélet egy hangulatos, történetmesélő, pakliépítős társasjáték, amelyben minden döntésed a karaktered sorsát formálja. Ha megtetszett a Bohémélet, itt tudod megvásárolni: https://www.gemklub.hu/bohemelet-12226 További játékbemutató videókért iratkozz fel a csatornánkra!

Ezeket a mechanikákat egyébként, amelyeket a Bohémélet bevet, a lengyel Witcher-játékok már alkalmazták, méghozzá jobban. A szimbólum-kombózás az Óvilágból, a mesélgetős gyűjtögetés pedig A végzet útjából köszön vissza. És nekem már az utóbbi sem kötötte le a figyelmemet. Emiatt a Bohémélet számomra olyasfajta kártyajáték, amit egyszer egy klubban kipróbálnék, jól mulatnék akkor is, ha egy barát áthozná, de hogy a polcon semmi szükségem rá, és nem is venném elő többet, az is biztos. Játszhatjuk ugyan egyedül és kooperatív módban is, de jobb attól sem lesz.