• Ismertető
• 2026.04.03. 16:00:00

Brick like this! – A kocka kedveli ezt

Még 2024 nyarán jelentette be a Lego, hogy partnerségre lép az Asmodee-vel és betör a társasjátékok piacára is. A helyesebb kifejezés inkább az „újra megpróbál betörni” lett volna, hiszen már 2009-ben tettek erre egy kísérletet az akkor még Lego Games néven futó branddel. Hiába vontak be olyan szakértőket, mint Reiner Knizia és olyan népszerű tematikákat, mint a Csillagok háborúja vagy a Harry Potter, a közel negyven szett egyike sem ért el átütő sikert.

Az új – és remélhetőleg jóval élvezhetőbb – sorozat első darabja a Monkey Palace volt, ami látványos kompetitív építkezést ígért, míg a most bemutatott Brick like this! a partijátékok világa felé nyit. Mint ilyen pár perc alatt elmagyarázható, a játékidő pedig az egy perctől a végtelenig terjedhet.

A játékot elvileg csapatokban kellene játszani, de valójában már ketten is élvezhető. Minden esetben van egy irányítónk, aki felhúz egy feladatkártyát, amelynek a képoldalát csak ő láthatja. Partnere, az építő feladata az, hogy összeállítsa a kártyán szereplő szürreális szettet, kizárólag az irányító szóbeli instrukciói alapján. A beszélő kérdezhet, ha akar, illetve az irányító láthatja, hogy mit épít a másik és reagálhat is rá, de mutogatnia szigorúan tilos. A feladatra egy homokórányi, azaz 30 másodperc áll rendelkezésre a párosnak. Ha letelt az idő, a megoldás könnyen ellenőrizhető: elég csak ráhelyezni a kész építményt a kártyára, mivel az 1:1 arányban ábrázolja a feladatot. Ha egyezik a kettő, a csapat elviheti a kártyát és a nehézségétől függő 5-8 pontot. A lapokon szereplő alakzatok szinte teljesen véletlenszerűek, ne számítson senki kutyára vagy házikóra sem.

Ha csapatban játszunk, akkor a felállás nagyjából ugyanez, csak csapatonként mindig két játékos tölti be az építő és az irányító szerepét. A többieknek ilyenkor vissza kell fogniuk magukat, és csendes megfigyelőként szurkolniuk a csapattársaiknak.

A feladatot feldobhatjuk még kihíváskártyákkal, amik jellemzően a hasonló partijátékok szellemiségét idézik meg. Megtilthatják az irányítónak, hogy színeket – esetleg számokat mondjon, magasabb szinteken pedig azt is, hogy beszéljen. Az építő közben zsonglőrködhet a kockákkal, építhet fejjel lefelé, esetleg egy kézzel. A nehezebb kihívások értelemszerűen több pontot is érnek a csapatnak.

Ahogy a legtöbb partijáték esetében, itt is azzal kezdtük, hogy teljesen figyelmen kívül hagytuk a pontozást és felváltva oldottuk meg a feladványokat, amíg csak jól esett. LEGO-játék lévén itt amúgy is csak az idő felét töltöttük magával a társasjátékkal, a másik fele azzal ment el, hogy valaki mindig nekiállt kreatívkodni valamit a maradék elemek felhasználásával.

A teljesség kedvéért teszteltem a játékot legomániás felnőttel és egy másodikos gyerekkel is. Utóbbi jól érezte magát vele, de kifejezetten nehéznek találta a játékot, és azt mondta, hogy szerinte nem fog tetszeni azoknak a gyerekeknek, akik az első kudarc után feladják. A gyermek nem tévedett nagyot: az elején még a felnőttek is bukdácsoltak a fél perces időlimittel, a kihíváskártyákat pedig szinte-lehetetlen volt ennyi idő alatt teljesíteni.

A feszes időlimitból eredő nehézséget érezhették a tervezők is, mivel kidolgoztak egy gyerekbarát játékváltozatot is. Itt tíz perc alatt kell váltott szereplőkkel annyi modellt megépíteni, amennyit csak tudunk. 

Mind a gyerekek, mind a felnőttek viszonylag hamar rájöttek arra, hogy akkor tudnak igazán eredményesek lenni, ha együtt kialakítanak egy saját nevezéktant és ahhoz végig ragaszkodnak. Így született meg a „kislejtő”, „nagylejtő”, később pedig a már a komplett elrendezési minták is saját nevet kaptak, például a kettesen lévő kicsi ferde elem lett a „baseball sapka”.

Sajnos a játék könnyen arra a sorsra juthat, hogy elkezdenek eltűnedezni belőle az elemek, hogy a gyerekek (vagy a felnőttek?) saját szettjeiben kössenek ki, szerencsére az elemek könnyen pótolhatók más készletekből, a színeknek ugyanis két kihíváskártyát leszámítva semmi jelentőségük nincs.

A Brick like this! kellemes kis partijáték, amit a kicsik és a nagyok is ugyanúgy élvezhetnek. Főleg, ha szeretik a Legót. Mint ilyen, a gyerekszobában is bőven elfér, de a felnőttek polcán is kaphat helyet a szókitalálós partijátékok mellett.