• Ismertető
• 2026.04.01. 14:00:00

Van sütnivalód?

Nem olyan rég a magyar fejlesztésű társasjátékok anyagminőségét és a grafikai megvalósítasait kifejezetten fapados megoldások jellemezték. Természetesen ezzel együtt is születtek kiváló darabok, ám a mai kínálatban már nem várható el a vásárlóktól, hogy egy kevésbé mutatós hazai játékot emeljenek le a polcról a látványos nemzetközi kiadványok helyett. Szerencsére ez a trend mára megfordulni látszik. A hazai fejlesztésű játékok egyre inkább felzárkóznak a nemzetközi irányzatokhoz és küllemre is maradéktalanul kiszolgálják a modern igényeket. Talán az A-Games (Prehistory, Sakura, Impression) volt az első, aki igazán látványos és minőségi játékokat készített, de az ingerküszöböt valószínűleg a Spicy törte át az illusztrációival és arany-fekete lapjaival. Örömteli, hogy egyre több igazán minőségi magyar játék jelenik meg, melyek sorából most egy új, feltörekvő alkotást mutatunk be nektek.

A Van sütnivalód? című játékot két lelkes sütiimádó pedagógus hölgy álmodta meg, Béres Marianna és Sajgó Anikó. Az egész projektet az általuk létrehozott Myam Games keretein belül valósították meg. A játékban alapanyagokat vásárolunk, melyből finom sütiket és pékárukat készítünk, amivel zsebpénzt és győzelmi pontokat gyűjtünk.

Három fordulón át, fordulónként négy körben van lehetőség sütit sütni. A játékban 12 féle alapanyagot használunk. Igazából semmi meglepetés nincs, kelleni fog liszt, tojás, cukor, kelesztő anyagok, csoki, zöldségek, gyümölcsök és lekvárok, csili, víz és még egy pár dolog. A beszerzéséhez szükségünk van még pénzre, a sütéshez pedig időre.

Játéktábla

A receptkártyákon láthatóak a szükséges alapanyagok, az elkészítési idő, sós vagy édes sütemény illetve, hogy mennyi pénzt és győzelmi pontot ér, ha elkészül.

Ritkaságnak számít az erőforrás-gazdálkodó játékok körében, hogy a nyersanyagok számontartására nem jelölőket és kockákat használunk, hanem mindent letörölhető filccel jegyzünk fel a táblákon és a kártyákon.

Az alapanyagokhoz dobókockák által jutunk. A kör elején dobunk a kockákkal a tálcára, majd a felváltva választunk. A játékosok 3-3 kockát vesznek el a tálcáról, amit felhelyeznek a saját táblájuk alapanyag mezőire. Egy alapanyag beszerzéséhez olyan kocka kell, ami a mező alatt látható. A liszthez például egyes vagy kettes értékű kocka kell, a tejtermékekhez kettő, négy vagy hat, a csilihez két eltérő értékre van szükség, a csokihoz pedig két egyformára. Az alapanyagokból annyit kapunk ingyen, amennyit a piackártya mutat, ez lehet 0 és 3 között. Ezen felül vásárolhatunk további anyagokat az oda tett kocka értékével megegyező áron. A beszerzett termékeket áthúzzuk a kártyákon, így jelöljük, hogy az már megvan.

A kockákat használhatjuk másra is, például növelhetjük a megtakarításainkat, plusz időt szerezhetünk vagy új célkártyát húzhatunk.

A kör végén lehetőség van konyhai fejlesztéseket és frissítőket vásárolni. Előbbi fordulónként egyszer használható, utóbbit pedig használat után egy saját dobó pakliban gyűjtjük (bizonyos célkártyák még pontozhatják). A fejlesztésekkel általában a kockákat módosíthatjuk, a frissítőkkel plusz időt, vagy alapanyagot szerezhetünk.

Játéktér

A forduló végén lehet sütni. Persze csak azt, amihez minden összetevőt beszereztünk és van rá elég időnk is. Ha netán utóbbi nem áll rendelkezésre, akkor dobhatunk egy kockával, aminek függvényében vagy sikerül elkészíteni, vagy nem és megy az egész a kukába. A receptek elkészítésére legfeljebb két forduló áll rendelkezésre, utána ki kell dobni. Ez nem igazán éri meg, mert nem csak az alapanyagok vesznek kárba, hanem még a játék végén öt pont büntetést is kapunk.

Három forduló után a játék véget ér, majd pontokat számolunk. Pontozzuk az elkészült sütiket és célkártyákat, pontot ér a megmaradt raktárkészlet és pénz, valamint a fejlesztések.

Aki a legtöbb pontot gyűjtötte ő lesz a sütik királya.

Ritka, hogy egy ilyen kaliberű játékban csak filcet használunk, de mivel 14 féle erőforrással dolgozunk, ehhez rengeteg különböző jelölő kellene, ami rendkívül megdrágította volna a játékot. Kevesebb erőforrással viszont veszítene a hitelességéből és az élvezeti értékéből is. Az írogatós megoldás jó kompromisszum lett, úgy hogy mégsem vált tipikus “roll & write” játékká.

A Van sütnivalód? egyébként kiváló minőségű, az illusztrációk pedig a dobozzal együtt remekül idézik meg nagymama régi sütiskönyvének világát. A filchasználat jól működik, azonban a kártyák pár alkalom után eléggé maszatolódnak.

A játékban közvetlen egymásra hatás nincs, csak a kiválasztott kockákkal és kártyákkal befolyásoljuk a társaink döntéseit. Ha többen játszátok, akkor a kockák és a fejlesztések vásárlását leszámítva szinte mindent csinálhattok egyszerre, így a holtidő nagyban csökkenthető.

Sütibot tábla

A játék nehézségi szintje jól skálázható. Ehhez találunk a dobozban édességpaklit, amivel a gyerekeket vonhatjuk be a játékba, de a piackártyák eloszlásával is befolyásolhatjuk a kíhívás mértékét.

Tartalmaz szóló és kooperatív módot is, én az egyfős verziót próbáltam ki. Ebben a változatban szerephez jut a szóló tábla és a sütibot-pakli. Minden körben felcsapunk egy kártyát, ami kivesz a kínálatból egy fejlesztést, valamint a színeknek megfelelő kockákat. A fennmaradó készlettel pedig kedvünkre gazdálkodhatunk. Mivel a játékban az interakció mértéke elég alacsony,  így igazából nem hiányzik másik játékos.

Bár örültünk volna kicsivel több interakciónak, a Van sütnivalód? ennek ellenére meggyőzött minket. Megjelenése nagyon hangulatos, alkatrészei pedig kiváló minőségűek. Ötletes technikai megoldások és gördülékeny játékmenet jellemzi, a sokféle erőforrás kezelése pedig kifejezetten élvezetes. Könnyen tanulható, mégis előrelátó tervezést és a döntési lehetőségek alapos optimalizálását követeli meg a játékostól.

Ajánljuk minden sütibolondnak, kicsiktől a nagyokig, az együttműködöktől a zugevőkig. Ez egy remek játék, fogyasszátok egészséggel.