• Ismertető
• 2025.08.04. 14:00:00

Marie Curie – A tudomány anyja

Marie Curie a radioaktivitás úttörő kutatója. E téren végzett tudományos eredményéért megkapta a fizikai Nobel-díjat. Nevéhez kötődik a rádium és a polónium felfedezése is, amiért kémiai Nobel-díjjal is megjutalmazták. Nem mellesleg máig ő az egyetlen ember, aki két különböző tudományágban is átvehette ezt az elismerést. Fantasztikus alakja Ő a természettudománynak és példaképe lehet minden embernek!

A francia ‘Sorry We Are French’ kiadó elkezdte a tudományt lefordítani a társasjátékok nyelvére, és igyekszik bemutatni a tudomány meghatározó alakjait. Az első ilyen, Charles Darwinról szóló játékuk a Darwin nyomában, szintén megjelent magyar nyelven. A sorozat második része a Marie Curie nyomában, a címszereplő életútját és munkásságát tárja elénk.

Mi pedig fiatal kutatóként segítjük a tudós munkáját. A játék az erőforrás-menedzsmentre épít, melyben egy különleges alkatrész, egy nem szokványos kockatorony modellezi a munkához szükséges anyagok ellátásának hektikusságát.

A Marie Curie nyomában fontos része az idősáv, mely történetileg keretezi a játékot. Az itt található óra előrehaladtával végigkísérjük életének fontos állomásait, születésétől a tudományos munkáján és díjain át, egészen haláláig. Az óra léptetését a műhelylapkák, kártya hatások és teljesített kísérletek befolyásolják.

A játékban három erőforrást találunk, a szurokércet, az uránt és a rádiumot. Az aktív játékos a köre elején ezekből meghatározott mennyiséget dob a kockatoronyba. A toronynak az a funkciója, hogy a kockák közül valamennyi fennakadjon. A játék ezzel igyekszik bemutatni, hogy mennyire nehéz volt a Curie házaspárnak hozzájutni a kutatásukhoz szükséges nyersanyagokhoz.

Ez után a begyűjtött erőforrásokat arra használjuk, hogy kártyákat szerezzünk, kísérleteket végezzünk, ezáltal fejlesszük a laborunkat, illetve beválthatjuk győzelmi pontokra.

Az idősáv

A kártyákból szetteket gyűjtünk és a lapok mennyiségének megfelelően kaphatunk különböző hasznos dolgokat (erőforrást, pontot, kártyát). Ha elég sikeresek vagyunk, akkor felkeltjük Curie professzor érdeklődését, aki segíti a munkánkat. Ezt szimbolizálja a Marie Curie lapka, – amihez bónuszként (kártyák és kísérletek után) juthatunk hozzá a játék folyamán –mellyel egy új kockaváltási lehetőséget kapunk, amivel olcsóbban válthatjuk a rádiumot győzelmi pontokra.

Amikor elérjük az idősáv végét, befejezzük a már megkezdett kört és a játék véget ér. Összegezzük a játék közben gyűjtött pontjainkat, felfedjük a titkos céllapkákat, és győztest hirdetünk. Aki a legtöbb pontot gyűjtötte, győz.

Igazán szép, amikor egy társasjáték nem csupán játék akar lenni, hanem valamilyen nemesebb célt is el kíván érni. A Marie Curie nyomában egy fantasztikus elmének, egy a világot befolyásoló tudósnak állít emléket és igyekszik mind tudományos, mind emberi oldalát közelebb hozni a játékosokhoz.

Ehhez egy plusz füzetet is kapunk, melyben részletesen leírják az idősávon látható eseményeket. Az urándúsító kockatorony nem csak egyedi megoldás, hanem szépen tematizálja a kor nehézségeit a kutatás területén, és a funkció mellett okosan hozza össze a háttérsztorival.

A kockatorony

Ki kell emelnünk, hogy ez bizony egy pontszegény játék. Mi általában 10-15 pont között szoktunk végezni. Emiatt szűk tere van a versengésnek, folyamatosan egymás nyakába lihegünk, és mindig nyomon követhető ki hol tart. Tapasztalataink szerint a Marie Curie lapka nagy hatással van a játék végkimenetelére, eddig minden alkalommal az nyert, aki a játék végén birtokolta. Persze lehet, hogy csak nálunk jött ki így a lépés. Ettől kicsit hektikusabb a szerencse szerepe, mert az szinte az egész játékot átszövi. Ráadásul úgy érezzük, hogy nem egyenértékűek bizonyos játékelemek által biztosított előnyök. Például egy szurokércért megkapni a Marie Curie lapkát nem egyenértékű azzal, amikor két rádiumért kapunk két szurokércet.

További nehézség, hogy a nyersanyagokat alapvetően csak egy irányba alakíthatjuk át. Ha pedig egyszer uránt csináltunk a szurokércből, akkor csak kísérlettel tudjuk visszaalakítani, de ezekhez a lapkákhoz is véletlenszerűen jutunk.

A grafika szép, de nem kimagasló, ez elmondható a többi játékelemre is. Az urándúsító összerakva nem fér a dobozba, de viszonylag könnyen szétszedhető. A karton egy műanyag bevonattal van ellátva, amivel a tartósságát próbálták növelni.

A játékmenet gyors, könnyed azt kapjuk amit ígér. Ketten fél óra, négyen 60 perc egy parti. Előkészíteni sem túl sok idő, nagyjából 5 perc ki-, majd ugyanennyi elpakolni. A szabályai és ikonrendszere jól átlátható, akár 10 évesek számára is.

A tematika nem túl erős, de átjön. Nagyon odafigyeltek, hogy minden mozzanatban visszaköszönjön a professzor életműve. Bár a játék nagy részében kockákat váltunk más színű kockákra, mégis egész jól sikerült beágyazni a történetbe.

A labortábla

Az átváltások, a labor fejlesztés, és a hangulat miatt minket nagyon emlékeztetett a Trismegistus című játékra. Persze annak egy sokkal-sokkal könyedebb verziójára. Mint egy Trismegistus light. 

A Marie Curie nyomában egy kedves, családi játék, érdekes megoldásokkal. Kellemes, edukativ élmény, mely egy igazán nagy ember előtt tiszteleg.

Sőt igazából már annyira könnyedre sikerült, hogy nem igazán nő fel Marie Curie örökségéhez. Persze ez nem szükségszerű, de úgy gondoljuk, hogy az Ő személye megérdemelt volna egy kicsit komplexebb játékmenetet, mely jobban el tudja mélyíteni a kutatás nehézségeit, vagy a korszellem megítélését. Hogy a játékos ne azt érezze, hogy a Nobel-díjat csak úgy hozzá vágják az emberhez.

A játékot leginkább családi körbe, vagy haladó játékosoknak ajánljuk, olyanoknak akik érdeklődnek a tudomány, és az életrajzi művek iránt, és kedvelik az erőforrás-menedzsment alapú játékokat.