• Ismertető
• 2025.07.17. 13:28:00

Vándorló tornyok - Varázslatos versenyfutás

A Vándorló tornyok egy egyszerű, ám annál izgalmasabb társasjáték, amiben a varázslóinkat kell eljuttatnunk a Hollókastélyba, miközben a többi játékosra tornyokat potyogtatunk. Néha mi sem fogjuk tudni, hogy éppen hol is vagyunk, így vicces pillatokban nem lesz hiány. Akár hatan is belevághatunk a varázslók versenyébe, amiben a bájitalkészítést sem hanyagolhatjuk el. Jó kártyakombinációkkal és ügyes taktikai döntésekkel győzedelmeskedhetünk a neves szerzőpáros Wolfgang Kramer és Michael Kiesling mágikus versenyében.

A játék előkészítéséhez lepakoljuk a négy útvonallapkát, amik így egy kört fognak alkotni. A Hollókastélyt a kezdőmezőjére helyezzük, a többi kilenc tornyot pedig sorban mellé az óramutató járása szerint felváltva: egy hollópajzsos, majd egy sima és így tovább. A játékkal való ismerkedés során a varázslat lapkák közül használjuk a ,,mozgass egy varázslót” és a ,,mozgass egy tornyot”. A mozgáskártyákat alaposan megkeverjük, majd minden játékosnak hármat osztunk. A maradék paklit és a dobókockát a játéktér közepére tesszük. Kezdőjátékost választunk a nekünk tetsző módszerrel, aki magához veszi a pajzsos jelölőt. Végül pedig mindenki választ egy színt és megkapja a hozzá tartozó, játékosszám szerinti mennyiségű varázslót és bájitalos üveget (üres oldalával felfelé). A játék elején mindenki lehelyezi az összes varázslóját a tornyok tetejére. Minden toronyra annyi varázsló kerülhet, amit az alatta lévő mező mutat. Ezeken kis kék szellemfények jelzik a létszámot: az első három toronyra 3 varázsló, a következő háromra 2, az utolsó három toronyra pedig 1 varázsló kerülhet. A kezdőjátékostól kezdve mindenki letesz egy varázslót, először az első tornyot töltjük fel, majd megyünk a másodikra és így tovább, amíg az összes varázsló toronytetőre kerül.

A Vándorló tornyokban két cél vezérel minket, az egyik, hogy az összes varázslónkat eljuttassuk a Hollókastélyba, a másik pedig, hogy minden varázsitalos üvegcsénket megtöltsük. Ennek a két feltételnek a teljesítése váltja majd ki a játék végét. A játék során az aktuális játékos mindig két kártyát játszik le, amivel 1-1 akciót hajt végre, majd a köre végeztével felhúz két kártyát. A kártyákon egy vagy két lehetőség található, de mindig csak egyet használhatunk és mozgathatjuk egy saját varázslónkat vagy bármelyik tornyot, kivéve a Hollókastélyt. Mindig pontosan a kártyán megjelölt számú lépést kell megtennünk, ha pedig dobókocka szimbólum szerepel rajta, akkor a szerencsére bízzuk a lépéseink számát. Amennyiben 2-3 dobókocka látható a kártyán, akkor ennyiszer újradobhatjuk a kockát, majd a nekünk tetsző dobásnál meg kell állnunk és lelépni az eredményt. A varázslóinkkal igyekeznünk kell a Hollókastély felé és olyan kártyát lejátszani, amin pontosan annyi lépés van, amivel beugorhatunk a fekete toronyba. Ha ezt sikeresen teljesítettük, a körünk azonnal végetér. A Hollókastély ilyenkor előremozdul, az óramutató járása szerinti első olyan üres mezőre vagy toronyra, amin holló szimbólum látható. Így elképzelhető, hogy egy fordulón belül többször is mozdul a Hollókastély, meghiúsítva ezzel jól kifundált, boszorkányos terveinket. Ha egy kártyán torony és varázsló is látható, akkor dönthetünk, hogy melyiket szeretnénk mozgatni. Ha egy toronnyal lépve olyan mezőre vagy másik toronyra érkezünk, ahol varázslók vannak, akkor őket foglyul ejtjük és jutalmul átfordíthatunk egy bájitalos üveget a teli oldalára. Az összes üveg átfordítása elengedhetetlen a győzelemhez, így egy idő után tele lesz a tábla össze-vissza pakolt tornyokkal, alattuk pedig - ideiglenesen - foglyul ejtett varázslókkal. Ezekkel a tornyokkal tudjuk kicsit gátolni a többi játékos előrehaladását, göröngyösebbé téve a Hollókastély felé vezető útjukat.

Ha több torony is egymásra kerül, akkor a továbbiakban dönthetünk, hogy együtt mozgatjuk őket, vagy csak például a legfelső szintet emeljük fel. Csak úgy a torony alá kukucsálni szigorúan tilos, még a varázsvilágban is komoly büntetés jár érte! Ha minket ejtenek foglyul, muszáj megjegyezni, hogy hol vagyunk, mert a játék előrehaladtával egyre nehezebben tudjuk majd követni, hogy a saját varázslónk melyik torony alatt bújik meg. Varázslót csak akkor mozgathatunk, ha látható helyen van, nincs toronyba zárva. Ha már vannak teli bájitalos üvegcséink, akkor a saját körünkben felhasználhatjuk őket, hogy a játékban lévő két varázslat közül egyet aktiváljunk. A kezdőjáték során ezek egy extra mozgást adnak egy varázslóval vagy kettőt egy toronnyal. Az így elhasznált bájitalokat visszatesszük a játék dobozába. Ha valaki bejuttatta az összes varázslóját a Hollókastélyba és minden üvegcséje teli (az is telinek számít, amit varázslatra elköltött), kiváltja a játék végét. Az aktuális fordulót még lejátsszuk, így ha többen is teljesítik a két győzelmi feltételt, akkor az a játékos győz, akinek több teli üvegcséje maradt maga előtt.

A játék izgalmait tovább fokozhatjuk, ha az alap két varázslat helyett másik lapkákat használunk, akár kettőnél többet is belevonva a partiba. Ebben az esetben mindenkét akcióhoz használhatunk varázslatot, akár a többiek körében is. A kezdőjátékos dönt először, hogy szeretne-e élni a lehetőséggel, majd szépen sorban haladva mindenki nyilatkozik, hogy óhajt-e varázsolni és eldönti, hogy az aktív játékos két akciója előtt vagy után fog mágiát alkalmazni. Ugyanaz a varázslat többször is alkalmazható, amennyiben a játékos rendelkezik a szükséges mennyiségű bájitallal. Viszont körönként maximum kettő varázslás alkalmazható. Ezekkel a különleges varázslatokkal tornyokat cserélhetünk meg, hátrafelé is mozgathatunk varázslókat, tornyokat és lehetőségünk adódik a Hollókastély előre-hátra mozgatására is. Sőt akár ki is szabadíthatjuk egy foglyulejtett varázslónkat vagy együtt mozoghatunk az aktív játékos varázslójával, amennyiben ugyanazon a mezőn tartózkodunk.

A játékhoz kapunk csapatjátékos és szóló módot is, ami mindenképp dícséretes, de nem térnék ki rájuk részletesebben, mert az alapjáték sokkal jobb, minthogy ezt másképp érdemes legyen kipróbálni.

A szerzők olyanok mint Stan és Pan, Batman és Robin, Chewbacca és Han Solo, Micimackó és Malacka. Egyik neve mellett ott fénylik a másik is: ők Wolfgang Kramer és Michael Kiesling. A termékeny szerzőpárosnak számtalan sikeres játékot köszönhetünk szólóban is, de ha összefognak abból mindig érdekes dolog sül ki. Első közös munkájuk az 1999-es  Tikal, amit követett a Carrara palotái, majd a Szénre fel, a Renature, a Párizs, és végül de nem utolsósorban cikkünk témája, a Vándorló tornyok.

A Vándorló tornyokat tömény interakció jellemzi, maga a játékmenet pofonegyszerű, de mégis élménydús, ahol kicsit a memóriát is elő kell venni. Figyelni kell a játékostársakat, számítani kell a lépésükre, ezért néha érdemesebb kivárni, hagy mozgassák kicsit előre azt a nagyon vágyott Hollókastélyt. A döntés a saját kezünkben van, persze kell hozzá szerencse is, hogy épp milyen lapok vannak nálunk. A játék előrehaladtával garantált a káosz, jönnek a „Tudom, hogy ebben a toronyban vagyok, de gőzöm sincs melyik szinten!" és a „Francba, pont most kellett elmozgatnod a Hollókastélyt?!" mondatok és társai. Minél többen ülünk le játszani, annál eseménydúsabb kavalkád lesz. A győzelemhez muszáj megtölteni a bájitalos üvegeket, így kénytelenek leszünk kicsit odakönyökölni a többieknek, megfékezve ezzel a haladásukat. Viszonzásképp mi is hasonlókra számíthatunk. A Vándorló tornyok egy könnyed, mókás családi társasjáték, aminek az asztalképe igazán látványos, és nem csak dizájnban mutat jól, mert a tornyokkal való machinálás izgalmas játékmenetet garantál minden csavaros eszű varázsló számára.