• Ismertető
• 2024.08.23. 19:00:00

Dorfromantik – Mi kis falunk

A Dorfromantik igazán különleges helyet foglal el a Spiel des Jahres győztesek listáján. Ő az első olyan közöttük, ami eredetileg videojátéknak született, és csak később vándorolt át a táblás világba. A játék jó értékeléseket kapott, és sokan méltatták a nyugtató zenét, és a stressz-, és ezzel együtt kihívásoktól is mentes játékmentet. A webshopban külön kiemelték, hogy nem tartalmaz a játék harcot, erőszakot, és 4X elemeket sem. Sokan már az elektronikus változatot is úgy jellemezték, hogy „olyan, mint egy lazulós, egyszemélyes társasjáték”, úgyhogy adta magát a lehetőség a dimenzióváltásra.

A Dorfromantik olyan, mint egy lazulós, egyszemélyes videojáték. Nem igényel sok előkészületet, és viszonylag gyorsan lemegy egy forduló. A tájlapkákat és a feladatlapkákat megkeverjük, keresünk magunknak egy kellően széles, lapos felületet, és kezdhetünk is. Minden körben hatszögletű lapkákat fogunk lepakolni, melyeken a falusi táj jellegzetes elemei (erdő, szántó, házak, vasút, folyó) láthatók. Ezeket kell lerakosgassuk egymás mellé, azzal az egyetlen feltétellel, hogy a folyót és a vasutat nem lehet megszakítani. Pontokat szerezni a feladatlapkákra véletlenszerűen kisorsolt jelzőkkel fogunk. Ezek mindig megmondják, hogy milyen típusú-, és pontosan mekkora területet kell kialakítanunk körülöttük. Ha sikerült, vagy ha éppen elrontottuk (akár azért, mert túl nagyra hízott a terület vagy mert idő előtt lezártuk), akkor új feladatlapkát kell húzni, ami ismét pontot érhet nekünk.

Mivel egy játék akkor ér véget, ha nincs több tájlapkánk (és nem akkor, ha nincsen több feladatlapkánk), igazán jók akkor leszünk, ha az új feladatot úgy tudjuk lerakni, hogy rögtön teljesítse is saját magát. Ez persze újabb feladatlapkát ér, amit ismét lehetőségünk van azonnal pontra váltani. Az ilyen láncreakciók előkészítése és kivitelezése a Dorfromantik legjobb része. Ehhez persze az kell, hogy minél jobban ismerjük a lapkákat, és tudjunk jól előre tervezni. Még a játék maga is figyelmeztet minket, hogy nem akkor játszunk jól, ha egyetlen területet próbálunk minél nagyobbra hízlalni. A cél az, hogy sok kisebb területet indítsunk, hogy folyamatosan meg tudjunk felelni a véletlenszerűen kisorsolt feladatoknak. Pontot hoznak majd nekünk a minél nagyobb, egybefüggő területet díjazó zászlós lapkák, ezen kívül a leghosszabb folyó és a leghosszabb vasút is.

Az összesített pontokért minden esetben szöveges értékelést ad a játék, valamint elhelyez minket egy rangsorban is, hogy tudjuk, mennyire voltunk jók. Engem kicsit lelombozott, hogy az első játékom alatt szinte alig rontottam el feladatot, mégis a futottak még kategóriába kerültem. Szerencsére hamar leesett, hogy nem velem van a gond, a játék biztosítja az eszközöket a magas pontszámokhoz, csak kicsit várni kell rájuk. A Dorfromantik ugyanis kampány-jellegű társas: öt kicsi dobozka vár arra, hogy elegendő pontocskát összeszedve kinyissuk őket, és új elemekkel bővítsék a játékunkat. Ezek főleg új, hasznosabb lapkák lesznek.

Ha játék közben eszedbe jut, hogy mennyire megkönnyítené az életedet egy bizonyos típusú lapka, akkor jó híreim vannak, valamelyik dobozban biztosan rejtőzik még belőle. A dobozkák ezen kívül új szabályokat és új pontszerzési lehetőségeket is hoznak magukkal. Ilyen lehetőséget jelentenek majd a kihíváskártyák (nyugi, ez nem spoiler, már az értékelőlapon is ott van a nevük): ha sikerül teljesítenünk a rájuk írt feladatot, pontokkal és új játékelemekkel gazdagodhatunk.

Feltűnt, hogy a szabálymagyarázatban nem írtam olyat, hogy „a soron következő játékos”? Nos, a Dorfromantikban nincsen soron következő játékos, mindenki egyszerre játszik. Valaki felhúzza a következő lapkát, és közösen eldöntik, hogy melyik lesz számára a legjobb hely. Bár a dobozon azt olvashatjuk, hogy akár hat fővel is játszható, a Dorfromantik sajnos egyszemélyes játék. Ha többen vagyunk az asztal körül, valójában akkor is egyszemélyes játékot játszunk, csak egyszerre többen irányítjuk azt a bizonyos egy személyt, aki játszik. A játékosok elvileg csapatban dolgoznak, de valójában senki nem „létezik” önállóan az asztalnál. A kooperatív mechanika kimerül abban, hogy megbeszélik, hogy mi lenne a helyes lépés. Mint ilyen, sajnos nagyon hajlamos rá, hogy egy alfajátékos elvigye az egészet, ahogy arra is, hogy aki bizonytalan, az egyszerűen végrehajtsa azt, amit a többiek mondanak neki.

A fő motiváló erő a minél magasabb pontszám elérése lesz, ugyanis ezzel juthatunk közelebb a hőn áhított dobozok kinyitásához. Veszíteni ugyanis nem lehet a Dorfromantikban, hiszen a játék végére még folyamatos nulla pontokkal is el lehet jutni. Viszont ebből következik, hogy tulajdonképpen nyerni sem lehet. A dobozok egy idő után maguktól kinyílnak, és még történeti körítést sem kapunk az egészhez, ami folytatásra ösztönözhetne.

Jellegéből adódóan a számítógépes nagytestvér kompetitív módját itt nem tudjuk megvalósítani. Ott két játékos vetélkedhet egymással úgy, hogy mindketten ugyanolyan sorrendben kapják a lapkákat. Ha valaki a falusi idillben keresné a versenyzés izgalmát, akkor a Dorfromantik: Duel lesz az ő játéka. Ez hasonlóképpen működik: az egyik játékos véletlenszerűen húzza a lapkáit, a másik pedig kikeresi a soron következőt a sajátjai közül. A Duel kombinálható az alapjátékkal, ezzel egy kis változatosságot csempészve bele, de sajnos magyarul még nem érhető el.

Kinek való a Dorfromantik? Elsősorban annak, aki képes és hajlandó minden kompetitív szemléletet kiölni magából, legalább a játék idejére. Nem csak azért, mert ebben a játékban nincs igazi győzelem. Azért is, mert nagyon el tudja rontani a többiek játékát, ha valaki önhatalmúlag magára ölti a vezért szerepét, és mindenki helyett megmondja, hogy mit csináljon.

Olyanoknak ajánlom tehát, akik képesek megérteni, hogy a 2023-as év játékában nem a győzelem a cél, hanem az, hogy közösen építsünk fel egy szép kis falut – akár kezdő, akár tapasztalt játékosokkal.