• Ismertető
• 2023. márc 15. 15:28
• 3  
• Link másolása
  Megosztás

Kutyapark – Kutyasétáltatók versenye

Toborozz kutyákat, sétáltasd meg őket, és legyél Te a leghíresebb sétáltató ebben a könnyen tanulható, körülbelül egyórás családi társasjátékban!

A Kutyapark előkészületei során kitesszük a parktáblát a játéktér közepére, felcsapunk négy előrejelzés kártyát, egy helyszínbónusz-kártyát, a hét fajtaszakértő-kártyát pedig véletlen sorrendben felhúzzuk. A kutyakártyák felét kikészítjük, és játékosszámnak megfelelően felhúzunk három vagy négy kutyát a rétre. A fordulójelölőt a fordulójelölő sáv elejére helyezzük, és kitesszük a két alkatrészekkel megrakott csont alakú tárolót.

Mindenki elveszi a kiválasztott szín játékostábláját, licittárcsáját, sétáltatófiguráját. A hírnévjelölőjét a parktábla ötös mezőjére rakja, és kap egy segédletet, két botot, két labdát, egy jutalomfalatot, egy játékot, valamint egy normál és egy tapasztalt célkártyát, amelyekből egyet tarthat meg.

A Kutyapark négy fordulóból áll, egy forduló pedig négy fázisból: Toborzás, Kiválasztás, Sétáltatás és Otthonlét fázisból.

A Toborzás során két körön át licitálunk a réten várakozó kutyusokra. Körsorrendben haladva beállítjuk titokban a licittárcsánkon, hogy mennyi hírnévvel fizetnénk (1-5), majd a sétáltatófiguránkat letesszük a kiszemelt eb elé – hogyha már másik sétáltató is pályázik rá, akkor beállunk a sorba. Ezután egyszerre felfordítjuk a licittárcsánkat. Hogyha valaki egyedül áll egy kutyánál, elnyeri az ebet: beteszi a kenneljébe, és kifizeti, vagyis az ajánlata érétkével visszalépked a pontsávon. Hogyha többen is állnak egy állatnál, a legmagasabb ajánlat nyer, döntetlen esetén pedig az, aki előbb állt be a sorba. A licitálás családbarát: hogyha nem mi kínáltuk a legtöbb hírnévpontot, akkor sem távozunk üres kézzel. A sikertelenül licitáló játékosok körsorrendben választanak a megmaradt négylábúakból, és csupán egy hírnevet kell fizetniük.

A Kiválasztás fázisban eldöntjük, melyik kutyáinkat szeretnénk elvinni sétálni - maximum három ebet vihetünk magunkkal. A kiválasztottakat a póráztáblánkra rakjuk, kifizetjük a sétáltatási költségüket, és teszünk rájuk egy-egy nyakörvet.

A Sétáltatás fázisban a központi tábla parkján haladunk végig a sétáltatófiguráinkkal, ahol nyersanyagokat és hírnevet gyűjthetünk, és lecserélhetjük kutyáinkat vagy a közös kínálat kutyáit. Körsorrendben haladva mozgunk: eldöntjük, hány mezőnyit szeretnénk lépni (1-4), majd megszerezzük a helyszínjutalmat és az esetleges helyszínbónuszt. Hogyha foglalt mezőre szeretnénk lépni, fizetnünk kell egy hírnevet. A park elhagyásakor távozási bónusz üti a markunk – kivéve a legutolsóként bent maradóét: amint valaki egyedül marad a parkban, veszít egy hírnevet, és azonnal véget ér a fázis. (Bár a helyszínbónuszok közül a nagy parkot csak négy főnél kell használni, ha kevesebb fővel gazdagabb választékra vágyunk, akkor bevethetjük ezeket is.)

Az Otthonlét fázisban minden megsétáltatott kutyusért két hírnévpontot kapunk, és minden otthon maradt ebért, akit még soha nem vittünk el magunkkal – tehát nincs rajtuk nyakörv -, egy pontot veszítünk. Ezután visszahívjuk a kennelbe a kutyáinkat, és felkészülünk a következő fordulóra (minden körben másik helyszínbónusz-kártyát és előrejelzéskártyát használunk). A negyedik forduló végén, amikor már nyolc kutyus pihen minden sétáltatónál, jön a pontozás.

A pontozás megkezdése előtt még tetszőlegesen átrendezhetjük az erőforrásainkat, eloszthatjuk a játék végi pontozás képességű kutyakártyáink között. Ezután előkapjuk a pontozótömböt, és összeadjuk a pontjainkat a parktábláról, a játék végi pontozás képességű kutyáinkról, a megszerzett fajtaszakértői díjakból, a teljesített célkártyákért, majd szabadon maradt öt erőforrásonként egyet. A legtöbb hírnévvel rendelkező játékos a legnépszerűbb kutyasétáltató.

Bár a játékot egy-négy fő játszhatja, valójában legalább három játékosra szükség van ahhoz, hogy a licitálás izgalma érvényesüljön, és legyen is választék, emiatt egy- és kétfős változatban kettő, illetve egy automata sétáltató is részt vesz. Az automata sétáltató igyekszik lecsapni a legjobb kutyákra: mindig azokra licitál, akik a fajtaszakértői díjak alapján a legértékesebbek. A hús-vér emberek után áll sorba, és a dobókockával dobott érték dönti el, mennyit hajlandó fizetni. A Sétáltatás fázisban szintén a dobókocka mondja meg, mennyit lép előre. Bár én személy szerint nem szeretem a fiktív ellenfeleket, a Kutyaparkot még így is élveztem, és jogosnak éreztem a létezését a licitálás miatt is, és hogy nem hagyja elkényelmesedni a játékost/játékosokat.

Ilyen tökéletes inzerttel ritkán találkozni! Mindennek megvan a maga helye, a kutyacsont alakú tároló dobozok pedig nem csak mutatósak, de meg is könnyítik az elő- és elpakolást. Az alkatrészek minőségiek és gyönyörűek, élvezetes pakolni a fa erőforrásokat. A licittárcsa ötletes és egyedi megoldás a licitáláshoz. Akik azért nem szeretik ezt a mechanizmust, mert fáj nekik, hogy elköltik az erőforrásaikat, mégis üres kézzel távoznak, azoknak nem kell megijedni a Kutyaparktól, a licitálás családbaráttá lett alakítva - aki elől elhappolják a kinézett ebet, szuper olcsón jut másikhoz. A parktábla mezőit nem blokkoljuk egymás elől - egy hírnév feláldozásával foglalt mezőre is léphetünk -, így a játék kellemesen békés. Lenyűgöző, hogy a kutyapakli 163 kártyáján minden kutya egyedi, és egy-egy létező fajtát ábrázol - ezeknek ráadásul a fele sem kerül be egy partiba. Ezen felül a célkártyák, a helyszínbónuszok és a fajtaszakértő-kártyák is hatalmas újrajászhatóságot biztosítanak. Kutyarajongóknak kötelező darab!