• Ismertető
• 2022.04.06. 13:00:00

Óceán – A mélység evolúciója

Az Óceán egy közepesen összetett, nyelvfüggő kártyajáték 2 - 4 fő részére egy – másfél órás játékidővel, ahol a játékosok minél alkalmazkodóbb tengeri fajokat próbálnak létrehozni és életben tartani.

Az egyrészes korallzátonyt és a három részre tagolt mélyebb óceánokat jelölő kartondobozt a játéktér közepére tesszük. A mélység első helyére betesszük a kambriumi robbanás lapot, az első és a második kis emelvényre pedig egy-egy forgatókönyvkártyát húzunk. A dobozokat játékosszámnak megfelelően 100-140 karton halacskával töltjük fel. Megkeverjük a felszín- és a mélységpaklit, majd a mélységpakliból kettőt felcsapunk a játéktérre, ez lesz a génkészlet. Előkészítjük a fajtáblákat és a tartalék halakat, majd mindenki kap egy paravánt és hat lapot a felszínpakliból.

Az Óceánban az aktív játékos köre három fázisból áll: először kijátszik egy lapot a kezéből, majd megetet egy kiválasztott fajt, és végül az összes teremtménye öregszik.

Lapkijátszás során lehetőségünk van új fajt létrehozni: lerakjuk magunk elé a kiválasztott kártyát, ami a faj első tulajdonsága lesz, és mellé teszünk egy fajtáblát. Már meglévő fajunkat is továbbfejleszthetjük egy új lap hozzáadásával. Egy fajnak csak három tulajdonsága lehet, ha bizonyos kártyák ezt nem módosítják. Egy játékosnak akármennyi faja létezhet.

Harmadik lehetőségként a kartondobozokban lévő halakat tudjuk vándoroltatni egyik élőhelyről a másikra. Ehhez el kell dobunk egy lapot a kezünkből, hogy a bal alsó sarkában szereplő vándorlásértéknek megfelelő számú halat átköltöztethessünk egyik rekeszből egy másikba.

Lapkijátszás után következik az etetés fázis, amikor a játékos egy kiválasztott fajával táplálékot szerez, vagyis halacskával tölti fel a faj populáció sávját. Ezt megteheti békés módon a korallzátonyról: a faj tulajdonságkártyáin szereplő zöld számokat összeadja, és annak megfelelő számú halat elvesz a zátonyról. Ragadozó fajaink konfrontatív módon, támadással is ehetnek: ekkor a piros számok kerülnek összeadásra, és a megtámadott faj táblájáról tesszük át magunkhoz a jelölőket. (Ha egy lapon nem szerepel szám egy színnel, akkor az olyan, mintha egyes lenne rajta.) Vigyáznunk kell, nehogy túletessük fajainkat: ha minden mező megtelt, a faj túlszaporodik, populációja összeomlik, és ötre csökken.

Az öregedés fázisban az aktív játékosnak minden fajáról le kell vennie egy populációjelölőt - esetenként akár többet is. Az így leszedett halakat mindenki a paravánja mögött gyűjti, ezek lesznek a játék végén a győzelmi pontok. Sajnos, ha valamelyik fajról nem tudjuk levenni a meghatározott számú jelölőt, akkor az kipusztul, és kikerül a játékból.

A halvándoroltatás akciónak több okból is fontos szerepe van a játékban. Előfordulhat, hogy a zátonyra szeretnék átküldeni egy nagyobb rajt, mert békés táplálkozással szeretném megetetni egy fajomat, vagy hogy az Átlátszó tulajdonság miatt egy fajom biztonságban legyen (nem támadható meg az adott faj, ha a zátony nem üres). Vagy pont az ellenkezője: innen szeretném elzavarni a halakat, hogy ellenfelem Átlátszó tulajdonsággal rendelkező faját megtámadhassam, vagy megnehezítsem a békés táplálkozását. Esetleg saját békés táplálkozásomnak szeretnék gátat szabni, nehogy túlszaporodjon a fajom.

A mélyebb óceán rekeszek kiürülése különböző eseményekhez vezetnek. Ha elfogynak a halak az első rekeszben pihenő kambriumi robbanás lapról, akkor a lap aktiválódik, azaz módosítja a szabályokat a játék további részében: mostantól egy kártya helyett kettőt játszunk ki a körünkben, akár mélységlapokat is letehetünk, és a fajaink öregedése eggyel nő. Ez általában azt jelenti, hogy már túl vagyunk a parti felén, és felpörögnek az események.

Az első és a második rekeszhez tartozik egy-egy forgatókönyvlapka is: a kék aktív marad, amíg a rekesze üres, a lilára írtakat pedig azonnal végrehajtjuk annak kiürülésekor.

Ha az óceán egyik medrében sincsenek már halak, akkor ideje elővennünk a tartalék készletet. Ez jelzi a játék végét: lejátsszuk az adott fordulót, és jöhet a pontszámítás. A paraván mögötti és a játékban lévő fajokon szereplő haljelölők egy-egy pontot érnek.

Az Óceán több játékmódot is kínál: a zátony variáns leegyszerűsíti a játékot, a mélységpaklit nem hozza játékba, csupán a tizenkétféle felszínkártya kombinálásával teremtünk új fajokat.

A forgatókönyvlapok különböző csoportokra bonthatóak, amik az egyes lapok jobb felső sarkában vannak jelölve. A gyémánt jelölésűek összetettebbé teszik a játékot, a fogas jelölésűek pedig növelik a konfrontációt a játékosok között. Ezeknek a jelöléseknek köszönhetően könnyedén kiválogathatjuk a kedvünknek megfelelő csoportokat, így az aktuális partiba a hangulatunkhoz illő forgatókönyvkártyák kerülnek be.

A játékszabály ad egy kiváló tippet: a játékosok szabják személyre a 89 egyedi lapból álló mélységpaklit, vagyis távolítsák el belőle a számukra kevésbé szimpatikus, esetleg túl erősnek bizonyuló kártyákat kedvük szerint.

Az Óceán az Evolúció társasjáték önálló folytatása: az elődben a szárazföldön próbáltunk minél alkalmazkodóbb fajokat, dínókat teremteni. A stílus és a grafika megegyezik, ahogyan a játék alapjai is, vannak azonban jelentős különbségek. A kézben tartott lapok száma már nem az életben tartott fajaink számától függ, hanem fixen hatra nőtt. Az élelemválasztás fázis eltűnt, helyette a halak vándoroltatása akció került képbe. Testméret helyett támadás- és védekezésérétkek lettek bevezetve, a testméret és a populáció növelése kártyaeldobással már nem lehetséges. Már megengedett, hogy egy fajnak ugyanabból a tulajdonságból több is legyen. Az Evolúcióban etetni több fajt is lehetett egy körben, a megevett táplálék egyből győzelmi ponttá vált a kis zsákocskában, a túletetés pedig nem volt lehetséges. Az öregedés fázis, a kambriumi robbanás kártya és a forgatókönyvlapok újként lettek bevezetve. Az Evolúcióban pontosan tizenhétféle kártya szerepelt a pakliban, mindből 7 – 7 darab. Az Óceán lapjai változatosabbak: a felszínpakli 12 tulajdonság ismétlődéséből áll, a mélységpakli azonban 89 egyedi kártyát tartalmaz. A plusz kártyák miatt az Óceán összetettebb lett elődjénél, és a játék hossza is megnőtt maximum egy óráról minimum egy órára. Az asztalkép fejlődött: az unalmas fakockákat különböző halacska jelölőkre cserélték, itató helyett korallzátonyt és három rekeszes mélyebb óceánt kapunk. Sajnos az Evolúció kezdőjátékos-jelölő fa barosaurusa helyére nem jött be új figura, csupán győzelmi ponttal ellátott korongok vették át ezt a szerepet.

Az Óceán közepesen összetett játék. Bár az alapszabályait megtanulni nem kihívás, a körökre osztott fordulók menete könnyen átlátható, és a lapok leírásai érthetőek, a parti alatt folyamatosan lesznek kisebb-nagyobb szabályváltozások: a kambriumi robbanás, a forgatókönyvkártyák és a fajok egyes képességei mind változást hoznak. Ezt átlátni, nyomonkövetni, és kihasználni nem könnyű feladat. A rengeteg kártya változatos képességeket nyújt, és azok különféle kombinálásával létrehozható fajok komplex stratégiai játékká mélyítik az Óceánt. Minden játékos saját stílusban próbálja elérni az optimális haltársadalmat, a győzelemhez rengeteg különböző út és stratégia vezethet. Van, akinek a konfrontáció válik be: ellenfelei fajaitól minél több vért próbál szívni, és ragadozóival folyamatosan ritkítja a többiek populációját. Mások békésebb módon igyekeznek játszani: a korallzátonyról csemegéznek, és szimbióta és maradékevő lapokkal biztosítják be, hogy egy faj akkor is élelemhez jusson, ha nem is konkrétan őt etetik. Ami az egyik partiban bevált, nem feltétlen fog a következőben, hiszen ellenfeleim fajainak képességeire is kénytelen vagyok reagálni.