• Ismertető
• 2022.01.22. 08:00:00

Silent Planet - Tűzijáték helyett űrkutatás

Az emberiség már kutatócsoportokat küld az űrbe, azok pedig már találtak idegen életformát. Sőt, annyira lelkesek, hogy egyből csapatokba rendezik az újonnan megismert lényeket, azonban a légkör hiánya megnehezíti a kommunikációt. Hogy miért kell csapatokba rendezni szegényeket? Ki tudja, talán elszállítjuk őket további tanulmányozás céljából a Földre, vagy csak ki akarjuk próbálni a menőn hangzó információátvivőtelepatikuskészüléket (igen, ezt egy levegővétellel illik kimondani) működés közben.

A Silent Planet egy végtelenül egyszerű kooperatív kártyajáték a Piatniktól, melyben a fent említett kutatócsoportok egyikének bőrébe bújunk, és idegencsapatokat verbuválunk.

Előkészítés gyanánt összekeverjük a paklit, kiosztunk mindenkinek kilenc kártyát, a többit pedig visszarakjuk a dobozba. Ezután mindenki eldönti, hogy melyik lapjait fogja megmutatni a többieknek, illetve hogy milyen sorrendben helyezi maga elé a pakliját. Amint ezzel megvagyunk, a kezdőjátékos kupacától indulva a játékostársak minden esetben döntenek, hogy melyik idegenkártyát szeretnék felfedni. Amikor ez megtörtént, megpróbálják beilleszteni a toborzás alatt álló idegencsapatba, és ha sikerül egy ötödik lényt is odatenni a szabályoknak megfelelően, félrerakjuk azokat, és már kezdhetjük is az újabb csapatépítést.

A célunk annyi csapatot alkotni, amennyi játékos részt vesz az akcióban. Amint megvagyunk ezzel, sikeresen teljesítettük a küldetésünket. Ellenkező esetben találnunk kell egy másik fajt, melynek tagjaiból csapatokat alkothatunk (magyarul nekifuthatunk újra az egész procedúrának).

Jó, de mégis mi a nehéz ebben? Leginkább az, hogy egy árva szót sem szólhatunk. Valahogy ki kell találnunk, hogy az adott pakliban hol milyen kártya lehet, illetve hogy melyikkel próbáljuk bővíteni az idegentársaságot. Lehet mutogatni, kacsintani, táncolni, tigrisbukfencezni vagy akár telepatikusan kommunikálni, de mindezt némán. Ja, és a pakli tulajdonosa mindezt pókerarccal kell végignézze.

Egy szabályos csapat vagy csupa ugyanolyan vagy csupa különböző számmal ellátott lényből áll (egytől ötig vannak számozva a lapok). Ha nagy bajban vagyunk, akkor nagy segítség lehet a korábban említett információátvivőtelepatikuskészülék, mely dzsókernek számít.

A Silent Planetről talán a Hanabi ugrik be elsőre, ami nem véletlen: számozott kártyák, néma csend, kooperáció. A játékélmény azonban egészen más: míg a tűzijátékozás közben az aktív játékoson van a döntés terhe, és kevesebb az egymás közötti interakció, összebeszélés, addig az űrlénycsapatok kialakítása során a játék elején próbálja mindenki úgy kialakítani a paklisorrendjét, hogy a többieknek a lehető legnagyobb segítséget nyújtsa, a toborzás közben pedig közös nevezőre kell jutni mindenki másnak a választás előtt.

A játéknak annyira kevés alkatrésze van, hogy még a kis kártyásdoboz is kapott egy inzertet. Azonban azzal a pár lappal is remekül operál, kiváló agytorna tud lenni. Az eddigi tapasztalataink alapján nem feltétlenül érdemes nagyon kicsavart logikát alkalmazni, vagy ha meg is tesszük, akkor kelleni fog pár kör, míg átlátjuk egymás gondolatmenetét.

A nehézség nem állítható, ami több szempontból fájó pont lehet: ha nagyon összeszoktunk, akkor igazán könnyűvé válhat a csapatalkotás, ha pedig nagyon nincs egymásra hangolódva a társaság, akkor a folyamatos vereségek demotiválóak tudnak lenni. Persze a megfelelő hozzáállás az, hogy megpróbáljuk újra és újra addig, amíg sikerrel nem járunk. Mi egyaránt megéltünk gigantikus sikerszériát és vereségsorozatot is (különböző társaságokkal). Mivel gyorsan lemegy egy kör, nem tart sokból újrapróbálkozni.

A grafika aranyosra és igényesre sikeredett. A játékosszámot illetően alapvetően mindenhogy jól működik a játék, de én jobban ajánlom a minimum négy-öt fős társaságoknak, hiszen a szómentes kommunikáció az egyik legjelentősebb része a játékmenetnek.

Aki egy aranyos, alternatív kommunikációt használó filler játékot keres, annak mindenképpen ajánlom a Silent Planetet. Kedvező árú, könnyen tanulható, gyors játékmenettel kecsegtető darab, és akár a Hanabi mellett is megférhet a polcon.

Ti már próbáltátok a Silent Planetet? Mi a véleményetek?