• Ismertető
• 2021.10.17. 16:46:00

LIDÉRC-NYOMÁS!

Képzeljük el, hogy egy régi kúria boldog tulajdonosai lettünk! Ahhoz, hogy birtokba vegyük vágyott otthonunkat, ki kell űznünk a hosszú évek alatt oda betelepedett rémségeket. Viszont nem csak mi jártunk ám szerencsétlenül, hanem a szomszédaink is! Pontosan egy éjszakánk van arra, hogy megtisztítsuk a szörnyek fészkét (a kriptát), majd a kastélyunkat is a betolakodóktól.

Első lépésként nyissuk ki a játékdoboz fedelét és hajtsuk ki az asztalra, ez lesz a játékterünk. A kihajtott fedél a temető, a doboz belseje rejti a Kriptát (közös húzópakli), amit éjfél előtt ki kell üríteni. Az előkészületek során megkeverjük a szellemkártyákat, és mindenkinek kialakítunk egy kastélyt (saját húzópakli). Fontos, hogy senki nem nézheti meg, hogy milyen szellemek lapulnak abban a bizonyos pakliban! Majd osztunk mindenkinek négy kártyát, amit a játékosok a kezükbe vesznek és megnéznek. A maradék szellemkártyák lefordítva bekerülnek a Kriptába.

A játéknak két fázisa van, az éjfél előtt és az éjfél után. Éjfél előtt a kriptát pucoljuk ki, amikor pedig az óra elüti a tizenkettőt, rátérhetünk a saját kastélyunk kitakarítására.

Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy szörnyeket, szellemeket, zombikat ábrázoló számozott kártyákat játszunk ki felváltva a temetőbe. Minden kijátszott kártyának azonos vagy magasabb értékűnek kell lennie, mint az utolsó lerakott lapnak. Ha kettő vagy három azonos szellemet játszunk ki, újra mi kerülünk sorra. Amennyiben a körünkben sikerül négy vagy több azonos szellemet kijátszanunk, azt értéktől függetlenül letehetjük a temetőbe, nem számít a lent lévő lap értéke. Amikor egy ilyen nagyobb szellemcsapat landol a temetőben, minden ott lévő lapot a dobópaklira (a dobozbelső második rekesze) helyezünk, így kikerülnek a játékból. Abban az esetben, ha nem tudunk érvényes akciót végrehajtani, a kezünkbe kell vennünk az összes kijátszott lapot. Ha a temető üres, bármilyen értékű szellem kijátszható rá.

A körünkben több akció közül is választhatunk. Minkét fázisban kijátszhatunk egy vagy két lapot a temetőbe, vagy felvehetjük onnan a kártyákat. Éjfél előtt szerencsét próbálhatunk felhúzva a kripta legfelső lapját. Ha a lap érvényesen letehető, akkor letesszük és a következő játékos jön, ha nem tudjuk kijátszani, felvesszük a temetőbe dobott lapokat. Ebben a fázisban mindig négyre egészítjük ki a kezünkben lévő kártyákat. Éjfél után, ha nincs lap a kezünkben, szellemet űzhetünk a kastélyunkban: felhúzzuk és megnézzük a saját húzópaklink legfelső lapját. Kijátszhatjuk érvényesen, vagy megkapjuk a temető lapjait.

A játék még néhány különleges szellemkártyát is tartogat számunkra.

Találkozunk sárga hátterű rettenthetetlen szellemekkel, amelyek bármikor kijátszhatóak, akár magasabb értékű szellemekre is. Rosszel 1-es értékű „jokerlap”, Kipurcicó kijátszásakor pedig az utánunk jövő játékos marad ki a körből.

A piros hátterű ijesztő szellemeket csak egy másik ijesztő vagy rettenthetetlen szellem, esetleg egy szellemkvartett űzheti el.

A különleges szellemeket kék hátterük különbözteti meg. Kópiannának nincs számozása, magában nem ér semmit, de sikeresen másolja a vele együtt lerakott lap értékét. A Fordulat lap megváltoztatja a kör irányát, Csonti pedig elűzi az összes szellemet a dobópakliba.

A játék befejeződik, amikor egy játékos kiürítette a kastélyát és a kezében sincs már több kártya, megnyerte a játékot.

Három vagy több játékos esetén érdemes több fordulót is játszani, ehhez a játék tartalmaz úgynevezett „Húú!” jelölőket és egy útmutatót a pontozáshoz. Aki utoljára bennmarad, az kap egy „Húú!” jelölőt, a játék pedig addig tart, amíg valaki meg nem szerzi a második jelölőjét. A nyertes az a játékos, aki a legtöbb pontot gyűjtötte. Azt hiszem itt lesz igazán érdekes a játékmenet, ugyanis ilyenkor nem az kapja a magasabb pontszámot, aki előbb megszabadul az összes lapjától, hanem aki utolsó előttiként kitartott.

A grafika nálam telitalálat. Nagy rajongója vagyok Tim Burton mesefilmjeinek, és a Lidérc-nyomás! karakterei a kedvenceimre emlékeztetnek, egyszerre hátborzongatóak és szerethetőek.

Ötletes az doboz játéktérként való használata, de a kivitelezéssel már akadtak problémáim. A felnőtt játékosoknak sehogy sem sikerült a kripta utolsó lapjait kiszedni az inzertből. A sokadik partinál már inkább a temető mellé raktuk a húzópaklit.

A játék a kiadó ajánlása szerint már 8 éves kortól játszható. Ez a korhatár besorolás talán egy kicsit megtévesztő lehet. A szabályok megértése és maga a játék is kíván egy kis gyakorlatot.

Néhány játékostársam kifogásolta a kastélypakli kártyáinak véletlenszerűségét. Az éjfél utáni szakaszban előfordult, hogy a játék végére eléggé beragadtunk, és egymásnak adogattuk ugyanazokat a lapokat arra várva, hogy egyikünknek sikerüljön új lapokat behozni a paklijából. Ha csak egy alkalommal játszottam volna vele, engem sem nyert volna meg, de mivel a gyerekeimnek nagyon tetszett, elővettük újra és újra. Megéri a befektetett energiát, és amennyire az elején zavart az elhúzódó játék lehetősége, most annál több módot látok a taktikázásra.

Nem túl komoly, nagyon hangulatos filler Richard Garfield (Tokió királya, Kincsvadász) Halloween témájú kártyajátéka, a Lidérc-nyomás!