• Ismertető
• 2021.07.07. 09:00:00

Felhőváros - Nehéz szürke nappalok

A játékélmény mellett a társasjátékok fontos jellemzője az úgynevezett asztalkép, vagyis az, hogy mennyire mutat jól használat közben. Ennek a magától értetődő célja a népszerűsítés: minél jobban néz ki egy játék, annál valószínűbb, hogy odalép valaki az asztaltársasághoz és megkérdezi, hogy mit játszanak éppen – és nem utolsó sorban remek fotókat is lehet lőni róla.

Az asztalkép fokozásának egyik legjobb módja a vertikalizáció, vagyis az, hogy valami kiemelkedik az asztal síkjából. Erre pl. tökéletesen alkalmasak a minik, de nagyon kevés játékban kap valóban fontos szerepet a térbeliség (az egyik legközelebbi ellenpélda az egyébként zseniális Holi). A Felhőváros egyszerre néz ki jól az asztalon, és közben maximálisan kihasználja a térbeliség előnyeit.

Egy jövőbeli településen járunk, ahol az ódivatú felhőkarcolók szerepét átvették a felhőátszúrók: ezek a gigászi épületek már tényleg a felhők fölé tornyosulnak. Elterjedésükkel szükségessé vált kialakítani egy új közlekedési formát. Az emberek ugyanis nem akarnak hosszú perceket tölteni azzal, hogy a talajszinten mászkálnak át egyik helyről a másikra (abba bele se merek gondolni, hogy mi van, ha az egyik ilyen házban mondjuk elromlik a lift). Így születtek meg a sétányok, amik a magasban kötik össze ezeket az épületeket, egy új úthálózatot kialakítva, nagyjából 2-3 ezer méterrel a talaj fölött.

A mi feladatunk lesz, hogy felhúzzuk a tornyokat és egyben kialakítsuk ezt az úthálózatot. Mindezt borzasztóan egyszerű szabályokkal: a körünkben választunk egyet a kezünkben lévő három lapka közül, és elhelyezzük azt a városunkban, egy 3*3-as (két játékos esetén 3*4-es) rács mentén. A lapkára kötelezően fölépítjük az ábrázolt épületeket, majd, ha akarunk, felhúzhatunk közöttük bármennyi sétányt.

Épületekből háromféle van: az „apró” kék, a közepes zöld és legmagasabb barna. Értelemszerűen csak azonos magasságú (színű) tornyok közé lehet sétányt építeni (Felhőváros lakói nem szeretnek csúszdázni), és az utak nem keresztezhetik egymást. Figyelni kell a statikai szempontokra is: egy épület legfeljebb két sétányt bír el. Fontos szabály, hogy nem lehet sétányt felhúzni üres mező fölé, mert ez bezavarhat egy későbbi építkezésbe.

A játék akkor ér véget, ha mindenki megépítette a maga kis felhővárosát. Pontot ér minden sétány a hosszától függően, de a magasságától függetlenül.

Ezzel sikerült is összefoglalni a Felhőváros szabályait, három bekezdésben. A szabályfüzet (vagy inkább szabálylap) sem sokkal hosszabb, és a nagy részét a magyarázó ábrák teszik ki. A Felhőváros amellett, hogy egyszerű, még adja is magát. Ha betartjuk azt, hogy színre színt kell tenni, már meg is tanultuk a nagy részét. Egyedül a sétányépítési előírásokat kell bemagolni. Ezek fogják a legnagyobb nehézséget okozni, valamint az a tény, hogy minden alkatrészből véges mennyiség áll rendelkezésre. Ha elfogyott az összes sétány egy adott színből vagy méretből, akkor bizony mi hiába akarunk oda építeni bármit is, így jártunk.

Mint említettem, a Felhőváros nagyon egyszerű játék. Láthatták ezt a készítők is, ezért a gamerek kedvéért gyorsan mellékeltek néhány különleges igény lapkát a dobozba. Ezek egyfajta célkártyák, amik extra pontokat, illetve pontlevonást adhatnak. Van olyan, ahol nem építhetünk utakat egymás fölé, van, ahol adott számú épületet kell felhúznunk, és persze a klasszikus, leghosszabb útért folyó verseny is megjelenik. A készítők ezt a lehetőséget haladó módnak nevezik, és egy vagy két kártya felhúzását javasolják a játékosoknak. Én azt mondom, hogy ha nem ez az első társas, amit életetekben játszotok, akkor nyugodtan dobjatok be két kártyát már az első partira is.

A játék egyetlen hibájának az instabilitást tudnám felhozni. Mivel a lapkákat szabadon pakolgatjuk a táblán, az épületek helyei pedig nincsenek kivágva, ezért egy kósza macska, de akár egy óvatlan lökés is láncreakciót indíthat be – főleg, hogy a billegő épületeink még össze is vannak kötve. Sajnos ez nem az a játék, amit az ágyban, vagy a kanapén tudunk játszani, asztalhoz kell vele ülni.

A Felhőváros könnyed szórakozás, amivel jól ellesznek majd a kezdők és a kisebbek is. Igazán nagyon rossz eredményt nem lehet elérni. Még ha valaki nem is hoz össze túl sok pontot, akkor is élvezettel fogja nézni, ahogy a kezei alatt egy nyüzsgő város épül fel, kusza úthálózattal.