• Ismertető
• 2021.03.28. 14:00:00

Mariposas - Amerika lepketávlatból

A pompás királylepkék minden évben útra kelnek, hogy Mexikóból indulva Észak-Amerikába repüljenek. E lepkefaj év közben a Nagy-tavak környékén él, télre pedig a mexikói Michoacánba költözik. A lepke hernyójának egyetlen tápláléka a selyemkóró, így útjuk során ezeket a telepeket érintik, hogy petéiket lerakva egy új generáció kaphasson szárnyra.

Elisabeth Hargrave 2020-ban ismét egy természet témájú társast varázsolt az asztalra. Noha a Fesztáv szerzőnője szakmáját tekintve (közpolitikai elemző) messze áll a biológustól, zoológustól, a természet iránti szenvedélye mégis táptalajt nyújt zseniálisan felépített játékainak. A Mariposas már a harmadik ilyen játék, és biztosan követni fogja még több hasonló edukatív téma.

A Mariposas társasjátékban tavasztól őszig vezetjük végig “lepkecsaládunkat” a már említett útvonalon, hogy a tél beköszöntével lepkéink 4. generációja biztonságban telelhessen át. A játék célja, hogy az út megtétele közben fejlődéskártyákat gyűjtsünk, szaporodjunk, és minél több lepkével érjünk haza. Az út hosszú, az idő kevés, viszont több stratégia vezethet a győzelemhez.

A tavasz 4, a nyár 5, az ősz pedig 6 körön át tart. A játékosok a kezükben tartott két kártyából minden körben kijátszanak egyet, amivel mozgatják lepkéiket. Adott mezőre érkezve felveszik az ott látható virágot, amiket később a szaporodáshoz tudnak felhasználni.

A királylepkék száma az elmúlt években jelentősen csökkent, és a selyemkóró elterjedési területe is visszaszorult, ezért az emberek a nagyobb városok körül megállókat hoztak létre. A tábla ennek megfelelő helyeire lefordított bónuszlapkákat helyezünk. Ezekre érkezve felfordítjuk a lapkát és az annak megfelelő bónuszt magunkhoz vesszük. Ez után dobunk a virágos kockával is, hogy még táplálékot is gyűjtsünk. Selyemkóró mellé szállva lehetőségünk van szaporodni. Ilyenkor a generációnak megfelelő számú virágot beadjuk, majd egy fiatalabb lepkét helyezünk a táblára.

"A lepkék mindössze körülbelül ezerötszáz fán telelnek át, de azokon hatalmas tömegekben."

Minden évszakhoz tartozik 1-1 kártya, ami a játék során ad győzelmi pontokat, általában szaporodásért, vagy az évszak végén, ha a meghatározott területeken helyezkedünk el. A következő évszakban az idősebb egyedek már nem folytatják az utazást és lekerülnek a tábláról.

A játék végén nem feltétlenül az lesz a győztes, aki hamarabb, vagy több lepkével ért vissza Michoakanba, hanem aki a játék során a legtöbb pontot gyűjtötte.

A Mariposas kivitelezése nagyon szépre sikerült, nem mellesleg a minőség is kiváló. A fekete alapszínű tábla elég sötét, viszont a szép rajzok feldobják a komor hátteret. Az alkatrészek prémium minőségűek, az inzert viszont elég esetlen.

A sok véletlenszerűség miatt nehéz stratégiai játékként kezelni, bármennyire is azt mutatja. Szerencsefaktor adódik a kártyahúzásból, a bónuszlapkákból, a városokban a virágokért is dobni kell, és még ott vannak az évszakkártyák is. Ez nagyban befolyásolja a döntést, hogy tovább megyek, visszafordulok vagy bónuszt gyűjtök. Gyakori volt, hogy egy körben csak egy fajta lapot tudtam kijátszani, és nagyon nem mindegy, hogy egy évszakban a lepke mindig 3*1 mezőt halad előre vagy többször ötöt. Két kártyával a kezedben nehéz megmondani mikor fordulj vissza. Kicsit olyan, mint oxigénpalack nélkül megmászni a K2-t.

Igyekeztünk minden lehetőséget kimaxolni, de minél többet játszottunk vele, annál inkább éreztük, hogy nem lehet mindent teljesíteni. Nem egy pontsaláta játék, erről árulkodik az 50-ig számozott pontozósáv is.

Négy-öt fővel tudjuk a legtöbb bónuszlapkát felfordítani, viszont ezzel együtt növekszik a holtidő is. Két fővel a lapkagyűjtés nagyon súlytalan, a véletlenszerű lehelyezés miatt, kínkeserves akár egy fejlődéskártya szettet is összeszedni, csak ha kifejezetten ez a célunk, de ez önmagában meg nem lesz elég.

Erre találtuk ki 2 főre azt a megoldást, hogy véletlenszerűen meghatározunk 8 várost, ahová a bónuszlapkákat képpel felfordítva helyezzük le. Ezáltal csökken a szerencsefaktor, és lesz értelme a városokat is meglátogatni.

"Az 1975-ben fölfedezett telelőhelyet Mexikó 1986-ban természetvédelmi területté, majd az UNESCO Ember és Bioszféra programjának nemzetközi koordinációs tanácsa 2006-ban bioszféra rezervátummá nyilvánította. 2008-ban pedig Mariposa Monarca Bioszféra-rezervátum néven a világörökség része lett."

A játékidő nagyban függ a játékosszámtól: 2 fővel gyakorlott játékosok 40-45 perc alatt le tudják játszani, 4 fővel ez duplája, 5-en kb. 2 óra.

A téma feldolgozása kiváló, amelyhez jól illeszkedik a mechanika. Szinte minden mozzanatra magyarázatot kapunk és ezt játék közben könnyű is átélni.

A Mariposas jétékmenetét sikerült jól felépíteni, viszont nem hordoz magában sok újdonságot. Kellemes családi játék, ami azért nehezebben adja magát, mint elsőre gondoltuk.

A játékmenet egyszerű, viszont nem könnyű jól játszani. A győzelemhez többféle út is vezet. A játék különlegessége, hogy ugyanaz a kiindulási hely és a cél, de hogy milyen utat teszünk meg a játéktáblán, elmerészkedünk-e a Kanadai határnál található bónuszlapkákig, vagy csak cikázunk a déli városok között, az a játékosok egyéni döntése. Begyűjtheted az összes fejlődés kártyát, vagy hajthatsz az évszakkártyák adta pontokra, de az összes 4. generációs lepkét is visszajuttathatod Michoakanba. Egy biztos, fixen 15 lépés áll minden játékos rendelkezésére, és aki a célba szeretne érni, annak megfontolt játékra lesz szüksége.

A tervezhetőség volt az egyetlen ami nekünk hiányzott, de talán ez a játék eszenciája. Hagyni kell magunkat, pillévé változni, hogy a szél arra vigyen amerre jónak látja.