• Ismertető
• 2020.09.03. 07:00:00

Kapcsolj! a kooperatív kvízjáték

Bizonyára sokatoknak megvan az az emléke, amikor ült a család a tévé előtt és nézte a műveltségi vetélkedőt. A megoldás közös megtippelése és az öröm amikor kiderült, hogy jó választ mondtunk, kellemes emlékek. Az idősebbeknek Egri János, a fiatalabbaknak Vágó István neve is eszébe juthat.

A műveltségi vetélkedőket többek közt azért szerettük nézni, mert a fotel kényelméből, stresszmentesen villogtathattuk a tudásunkat és a család megvitathatta a helyes választ. Viszont frusztráló is volt, mert úgy éreztük, mi jobbak lettünk volna, mint a studióban ülő versenyző. Azóta persze már tudjuk, hogy nem. Mindenesetre a Kapcsolj! került legközelebb hozzá, hogy ezt a régi közös tippelgetős élményt visszaidézze.

A kvízjátékok problémája, hogy ha az egyik játékos lényegesen nagyobb ismeretekkel rendelkezik a többinél, akkor könnyedén el tud húzni, behozhatatlan előnyre szert téve. Ennek szép megoldását láthattuk a Fauna és Terra kvízjátékoknál, amelyekben akár úgy is nyerhettünk, hogy szinte alig válaszoltunk helyesen kérdésekre. Az aktív játékos válasza mellé ugyanis mi is lerakhattuk a tippjeinket, ezáltal részpontokat szerezve.  Az ilyen közelítő tippelés viszont eleve leszűkíti a feladványok körét, de ezek a játékok ezzel együtt is innovatív megoldást mutattak.

A Kapcsolj! másmilyen, hiszen kooperatív játék. Ez persze újabb problémát felvet, ugyanis a kooperatív játékoknak elvben az alfajátékos jelenséget is tudnia kell kezelni. Kapunk ugyan rá valamiféle megoldási javalatot; a szabályfüzet közös átbeszélésre és a konszenzusra szólítja fel a játékosokat. Ettől kicsit olyan mátyáskirályi “Hozott ajándékot, meg nem is” érzésem van, mert a feketeöves egóhuszároktól ez nem véd meg, de talán velük nem is érdemes játszani. Mindenesetre a játékmenet rövid, a téma sem véresen komoly, tehát a probléma elfogadható mértékű. De ezzel lényegében ki is merültek a játékkal kapcsolatos fenntartásaim, mert minden más szempontból remekül hozza az elvártakat.

A játék két változatban (mondjuk inkább így: témában) is megjelent: Kapcsolj! - A Föld körül és a Kapcsolj! - Konyhaművészet. Ezek működésüket tekintve teljesen megegyeznek. Mindkettő öt egyre nehezedő kvízjátékot tartalmaz. A dobozokban 100 kártya és egy szabályfüzet van. Részletesebben:

• 50 szókártya: A témához kapcsolódó dolgokat - a Konyhaművészet esetében pl. készételeket és alapanyagokat - ábrázolnak. De még hogy! A “grafika” Polly Lindsay munkája. Különlegessége, hogy színes papírokat vág formára és összeilleszti azokat, ezzel igazán egyedi hangulatú képeket létrehozva. Más grafikai eszközt nem használ. Igazán sajnálatos, hogy eddig más játékot nem illusztrált. A szókártyák hátoldalán egy-egy egyedi kód is található.
• 49 rejtvénykártya: Ezek egyik oldalán öt, egyre nehezebb rejtvény van, amelyek egy-egy szókártyán lévő fogalmat azonosítanak. A kártyák hátoldalán mind az öt rejtvényhez azonosító kód tartozik.
• 1 megoldáskártya: Bizonyára észrevettétek, hogy eggyel kevesebb rejtvénykártya van, mint szókártya. Ugyanis minden játékban van egy szókártya, amelyikhez nem tartozik rejtvénykártya. A megoldáskártya ahhoz kell, hogy könnyedén ellenőrizhessük, jó kártya maradt-e meg a játék végére.

Bevallom kicsit gondban vagyok most, hogy a játékmenet ismertetéséhez érkeztem, mert a tartozékok bemutatásával nagyjából kitalálható az egész, de azért megpróbálom.

Amikor a család vagy egy baráti társaság úgy dönt, hogy közös fejtörésre adja a fejét (igen ezt leírni ugyanúgy fájt, mint elolvasni), akkor ki kell választaniuk az egyik nehézségi fokozatot az ötből (azért nem kell megijedni, a legnehezebb fokozat sem vetekszik a negyvenmilliós kérdéssel). A szókártyákat képpel felfelé az asztalra kell tenni mindenki által látható és elérhető módon. Kezdődhet a játék!

A rejtvénykártyákból fel kell húzni az első lapot és a nehézségi fokhoz tartozó rejtvényt felolvasva, közösen ki kell találni, melyik szókártyához tartozhat. Ez az a pont, ahol a mindenttudóknak fel kell áldozniuk az egójukat a közösségi élmény oltárán (tudom milyen érzés, a feleségem mindig azt mondja, hogy a Google-hoz ment hozzá) és hagyni a kevésbé hangosakat is ötletelni. A lényeg, hogy meglegyen a konszenzus. A játék alcíme ezt külön is hangsúlyozza: Mindenki egyetért! A rejtvénykártyával le kell fedni a választott szókártyát, és húzható is a következő rejtvénykártya.

Akkor sincs gond, ha éppen nem tudjátok egyértelműen eldönteni, melyik a jó megoldás. Ilyenkor félre lehet tenni a rejtvénykártyát, hogy később foglalkozzatok vele.

A lényeg, hogy a végén csak egy maradhat. Mármint szókártya, aminek nincs rejtvénykártya párja. Itt jön a képbe a megoldáskártya: ha a játék nehézségéhez tartozó kódja egyezik a megmaradt szókártya kódjával, akkor nyertetek. Hurrá, konfettieső és tűzijáték!

Ha nem, akkor nézzétek át a játékteret, hátha rájöttök, mi(ke)t párosítottatok rosszul. 

A játék nagyon kegyesen akkor is ad esélyt, ha ez sem vezet megoldásra: Ez az Utolsó Esély szabály. Minden szókártya-rejvénykártya párost ellenőrizzetek, hogy egyeznek-e a kódok. Amelyeknél igen, azokat tegyétek félre. Így csak a hibásan párosított lapok maradnak előttetek. Vajon így sikerül helyesen párba állítani a kártyákat és megtalálni a jó szókártyát? Szerintem igen.

Lehetőség van pontozásra és kompetitív (versengő) játékra is, de annyira érezni, hogy ez csak az iparági elvárások miatt került a szabályba, hogy nem is térek ki rá. Ez a játék nem erről szól, hanem - amint már az elején írtam - a közös ötletelés élményéről. 

A játék, korlátozottan (maximum négyszer) újrajátszható, de ez ár érték arányban egyáltalán nem rossz. Utána nyugodtan el lehet adni / tovább lehet ajándékozni ismerősöknek. Hivatalosan 1-10 fő játszhatja, de 4-5 fő felett szerintem már nem annyira élvezetes, egyedül meg ki a fene játszana ilyet. A változó nehézség miatt családoknak, amúgy pedig egy baráti beszélgetés mellé, kis agytornának ajánlom fehérbor vagy rozéfröccs kísérővel, esetleg egy bőrönd oldalán játszva a vonaton, úton az Oktoberfestre.