• Ismertető
• 2019.08.20. 08:31:00

Álmodj velem! - Álomharcosok

Az Álmodj velem! egyszerre képes megszólítani a Dixit rajongókat, akik odáig vannak a szürreális illusztrációkért, a gyors partijátékok kedvelőit és azokat is, akik élnek-halnak a versengésért. Ráadásul mindezt olyan minőségben teszi, hogy számos nagyjáték megirigyelhetné.

Ahogy bővül a társasjáték piac, egyre inkább igaz lesz, hogy a játéknak először a látványával kell magára felhívnia a figyelmet. Ez egyfelől lehet rossz, mert így az absztrakt játékok rendre hátrányból indulnak a többiekkel szemben, másfelől lehet jó is, mert olyan csodás alkotások születhetnek belőle, mint az Álmodj velem.

Az egész játék lehetett volna egy pakli szókártya és egy szemfedő is. Ehelyett húsz grafikus – köztük olyan nagy nevekkel, mint Miguel Coimbra - dolgozott együtt a játék száztíz kártyáján, hogy meglódítsák a játékosok fantáziáját. Reposék azonban nem álltak meg itt. Egy jópofa műanyag ágyat ácsoltak nekünk paklitartónak, mindez pedig egy megkapó tábla közepén foglal helyet, amiről a fontosabb szabályokat azonnal le tudjuk olvasni.

Tudatos álom

Minden fordulóban más játékos próbálja majd bekötött szemmel megtippelni, hogy mi lehet az előtte lévő kártyán – ő lesz az álmodó. A többiek húznak egyet a szerepkártyák közül, amik meghatározzák, hogy arra a fordulóra tündérek, mumusok vagy álommanók lesznek-e. A húzott szereptől függ, hogy segíteni vagy hátráltatni fogják-e majd az álmodót. Esetleg mindkettőt egyszerre.

A homokóra elindul és fölcsapjuk az első lapot. Minden játékos mond róla valamit, egészen addig, amíg az álmodó ki nem találja, hogy mi van a kártyán. Akár igaza volt, akár nem, jön a következő lap. Megint mindenki mond róla valamit, az álmodó pedig ismét tippel. Ez egészen addig így zajlik, amíg le nem jár az idő. Ekkor azonban még nincs vége a megpróbáltatásainak. Emlékezetből vissza kell mondania az összes lapot, amit kitalált. Csak utána veheti le a szemfedőt.

Ezek után pontokat kap: minden eltalált lapért egy pont jár, ha pedig helyesen vissza tudta mondani az összes lapot, még két ponttal gazdagodik. A többiek a pontokat a szerepüknek megfelelően kapják. Nem mindenkinek célja ugyanis, hogy az álmodó eltalálja a lapokat. Az csak annak érdeke, aki a jóságos tündér kártyát kapta. Ő az álmodó minden helyes tippje után egy pontot kap. Ezzel szemben, aki a mumus szerepében díszeleg, az elrontott tippek után kap pontot. Az álommanók érdeke pedig az, hogy egyik oldal se győzzön és pont ugyanannyi elrontott kártyája legyen az álmodónak, mint jól sikerült.

Ha kiosztottuk a pontokat, a szemfedő tovább vándorol és újra osztjuk a szerepeket is – természetesen az új álmodó előtt titokban.

Szürreális élmény

Elsőre kényelmetlen érzés volt bekötött szemmel ülni az asztalfőn. Soha nem szerettem az ilyen típusú játékokat. Ráadásul itt legalább egyvalaki az én véremet kívánta – a többiek viszont pont azt várták, hogy az én parádés teljesítményem dobja majd meg a pontjaikat.

Szerencsére a többieknek sincs könnyű dolga. A mumusoknak vigyázni kell, nehogy folyamatosan túl rossz tippeket adjanak, mert akkor könnyen lelepleződhetnek. A tündéreknek fejben kell tartani az összes korábbi segítséget fejben kell tartaniuk, hogy vissza tudják hozni az álmodót, ha a többiek rossz irányba vitték el. Egyedül álommankóként nem éreztem azt, hogy nehéz dolgom lenne. A helyes tippek számától függően löktem a jó és rossz tippeket, akár hülyeséget is – hiszen ha le is leplez, az álmodó akkor sem fogja tudni, hogy mikor hihet nekem.

Mivel a szerepek állandóan változnak, nincsenek állandó csapatok és nem tud senki nagyon elhúzni. Ráadásul az állandóan változó szerepek miatt a játék nem lesz repetitív, minden körnek más taktikával kell nekiindulni.

Az Álmodj velem! egészen friss és üdítő élménnyel emelkedik ki az asszociációs játékok közül. A valós időben játszódó körök és a folyamatosan cserélődő szerepek adnak neki egy olyan lendületet, ami csak kevés játékban van meg. Ha van egy legalább négy fős csapatod, akik vevőek a partijátékokra, mindenképpen tegyetek vele egy próbát!