• Ismertető
• 2018.08.02. 13:02:00

A kereskedők völgye – Kicsi dobozban rengeteg lehetőség

Olyan játékot találni, aminek a hosszát, vagy a nehézségét mi állíthatjuk be, nem nehéz. A Kereskedők völgye kártyáival viszont még a játékstílust és a szerencse szerepét is mi határozhatjuk meg.

A kereskedők völgye tipikusan olyan kiskiadós játék, amiért annak idején föltalálták a Kickstartert. Nem állt mögötte nagy marketinges csapat, mégis sikerült húszezer dollárt gyűjtenie. Végül nem csak a vásárlókat győzte meg, a játékosoknak is bizonyított: a tavalyelőtt kiadott második részhez már ezerrel több támogatót és háromszor annyi pénzt sikerült gyűjtenie.

A borítón terpeszkedő komor völgyet nézve nem is gondolnánk, hogy belül a kártyákon milyen színes-aranyos állatkák várnak majd minket. Ők azok a bizonyos kereskedők, akik hat céhbe (pakliba) szerveződve szeretnének vásárlókat magukhoz csábítani azzal, hogy ők töltik fel rekeszeiket a legszínvonalasabb áruval.

Összesen tehát hatféle állatpakliból kell választanunk eggyel többet, mint a játékosok száma. Ezek fogják meghatározni a játék nehézségét és egyben a stílusát is. A kártyáknak van számértéke és különleges képessége. Mindenkinek mindegyik állatból kiosztunk egy-egy lapot, a maradék a piactáblára és az asztal közepére kerül, a játékosok paklijait pedig feltöltjük sok-sok ócskasággal. Ezek lesznek azok az értéktelen lapok, amikből a játék elején új kártyákat vásárolhatnak.

A cél, hogy kirakjunk magunk elé nyolc „rekeszt”. Ehhez azonos állatpakliba tartozó kártyákat kell lepakolnunk sorrendben, szigorúan egyszerre és pontosan az adott rekesz számának megfelelő értékben (például a harmadik rekeszben a lapok összértékének pont háromnak kell lennie, stb).

Ehhez folyamatosan vásárolnunk kell a piactábláról új lapokat a paklinkba, mivel az alapból kiosztott ócskaságokat nem tehetjük le rekeszbe. Ahogy bővítjük a paklinkat, úgy bővülnek a lehetőségeink is a különleges kártyáknak köszönhetően. De velük hígul is a pakli, vagyis minél több lapot veszünk, annál kisebb eséllyel húzzuk fel őket. A győzelemhez észben kell tartani a kártyák képességeit és rájönni, hogy hogyan tudjuk egymással kombinálni őket.

A kereskedők völgye tehát egy deckbuilder, vagyis pakliépítő játék. A pakliépítés mellett azonban itt megjelenik egy új motívum, a pakli-leépítés is. Mérlegelnünk kell ugyanis, hogy mely lapokat áldozzuk be a kezünkből a rekeszekbe, ahonnan már nem húzhatjuk vissza őket többet. Ha túl jó lapokat teszünk le, kezdhetjük előről a gyűjtögetést. Ha viszont sokáig kotlunk egy-egy nagyobb értékű kártyán, a többiek elhúzhatnak a saját rekeszeikkel, amit nehéz lesz behozni.

Szerencsére a szabályfüzetből minden elsőre megérthető, ezzel nincs is gond. Amit viszont hiányoltam, az egy összefoglaló a kártyák képességeiről. Néhány lap ugyanis nem volt teljesen egyértelmű, így közösen kellett megfejtenünk a hatását.

Jópofa ötlet, hogy a játéktérként szolgáló piactáblának mindkét oldalára nyomtattak képet. De mivel az egyik ugye lefelé néz, a másikat meg már a felpakoláskor telerakjuk kártyákkal, egyiket se fogjuk túl sokat látni. Külön dícséretet érdemel, hogy a dobozon az ajánlott kártyavédő méret is szerepel.

A Kereskedők völgye legfőbb erénye az újrajátszhatósága. A hat pakliból egyszerre max öt lehet játékban, ami sokféle kombinációt eredményez. Ráadásul mind a hat állatfaj teljesen eltérő képességekkel rendelkezik és teljesen más játékstílust kíván. Ha inkább szerencsén alapulú játékot szeretnénk, bedobjuk a tigriseket. Ha több interakciót kívánunk, akkor a mosómedvéket választjuk. Az állatok a stílus mellett a nehézséget is állítják, ezért érdemes a szabálykönyv tanácsát követve először a kezdő kártyákkal játszani pár partit.

Szerencsére a Kereskedők völgye nem csak lehetőséget ad az újrajátszásra, játszatja is magát. Nálunk egy parti vége mindig elemzésbe torkollik, ahol azt fejtegetjük, hogy az újonnan felfedezett kombókat melyik állatpaklival lehetne még erősebbé tenni. Ahhoz tehát, hogy teljesen átlássuk a játékot jópár parti szükséges. Ez a 20-30 perces játékidővel nem is megterhelő.

A játékidő és a holtidő négy főnél sem kúszik túl magasra, én mégis legfeljebb három játékossal ajánlom. Négynél ugyanis egy kivételével az összes paklit be kell dobni a játékba, így elveszik az a változatosság és taktikázási lehetőség, amit kevesebb fővel nyújtana a játék.

A kereskedők völgye hamar az új kedvencemmé vált. Okos, pörgős, kompakt és pont annyira összetett, hogy ne fáradjak el benne, de máris kívánjam a következő játékot.

Kedves Reflexshop, kérjük kiadni a második részt is magyarul! :)