Sajnos messze vagyunk, de ha esetleg van kérdésed, itt is hátha tudunk segíteni, jó páran játszottuk már innen a kommentelők közül.
De szurkolok, hátha találsz valakit személyes játékra is.

Sziasztok! Keresnék olyan játékostársat, aki Békéscsaba-Gyula környékén leülne velem legalább egy játékra ezzel a játékkal, és megmutatná, hogyan is működik, mert a szabálykönyv alapján van néhány sötét folt amit jó lenne egy tapasztaltabb játékostól megtudni!?! :) Köszönöm!

Minden idők egyik legjobb kétfős társasjátéka, amely nem véletlenül volt évekig a top társasjáték a BGG szavazatai alapján. Az egyik játékos a Szovjetunió, a másik az Egyesült Államok érdekeit igyekszik érvényesíteni a hidegháború során.

Eszméletlenül tematikus játék, vágni lehet a feszültséget. Figyelnünk kell arra, hogy folyamatosan fegyverkezzünk, de ne vigyük túlzásba a háborús tevékenységet, ugyanis ha valakinek a körében kitör az atomháború, ő azonnal elveszti a játékot. A világ egyes részei fokozatosan lesznek egyre fontosabbak, kezdetben Európa, Ázsia és a Közel-Kelet van fókuszban, de aztán nem hanyagolhatjuk el Afrikát, Közép- és Dél-Amerikát sem. Erőforrásokat áldozhatunk az űrversenyre is.
A legjobb kártyarendszert használja a játék, amivel valaha találkoztam. Minden kártyának van egy operáció pont értéke és szerepel rajta egy esemény is (vagy az USA-hoz köthető, vagy a Szovjetunióhoz, vagy semleges.) Ha saját, vagy semleges eseményt tartalmazó kártyát játszunk ki, akkor dönthetünk, hogy az operáció pontokat szeretnénk elkölteni általános akciókra (ezeknél van, hogy kockával kell dobni, ez lehet, hogy nem tetszik valakinek, szerintem izgalmas és tematikus), vagy az eseményt. Ellenben ha az ellenfél eseménye van a kártyán, akkor mi csak az operációpontokat választhatjuk ÉS az esemény mindenképp bekövetkezik. A játék egyik kulcsmomantuma, hogy mennyire ügyesen tudjuk magunkat jókor lábon lőni ilyen lapokkal, ahol azonnal tudjuk menedzselni a károkat. Bizonyos események kijátszás után azonnal kikerülnek a játékból, így azzal is trükközhetünk, hogy most csak az operáció pontokat használjuk és akkor később újra előjöhet a kártya és majd akkor lesz jó az esemény. A pontozás is kártyakijátszáshoz köthető, így azt is tudjuk időzíteni!
A kinézet nekem nagyon tetszik, emellett remekül átlátható, de megértem, hogy a minikhez szokott játékosoknak "fapadosnak" tűnhet.

Ez egy 10/10-es játék, mindenképp ajánlom kipróbálásra, ha bírod a konfrontációt és a feszültséget!

Ha ismerős lennél a wargame-ek világába, akkor ez nem lenne meglepetés. Jóval kisebb piacra lőnek ezek a kiadók, emiatt olcsóbb komponensekből raknak össze drágább játékot, különben nem lenne kifizetődő a fejlesztési idő, ami esetenként azért sokkal durvább tud lenni, mint egy random családi euróban. Fesztáv gameplay szabálymagyarázattal együtt max egy óra, és elég hozzá 2-3 ember, míg egy standard wargame-nél sokszor a szabálymagyarázat sincs meg egy óra alatt, a játékidő simán felkúszik ennek az 5-6-szorosára, és sokszor nem is elég hozzá 2 ember, kell a minimum 3-5. És ez csak a kitesztelés, amiből esetenként kell 100-200 alkalom, a köztes balanszírozásokról és hibajavításokról nem is beszéltünk még, ahogy a fejlesztési időről sem.

A Fesztáv tervezése ehhez képest csukott szemmel ment csípőből (mondjuk ez meg is látszik rajta). Sokszor, sok helyen elmondtuk már: a társasjátékoknál nem csak a doboz méretét és a komponenseket fizeted meg, hanem az ötletet és a fejlesztést is mögötte. A Fesztáv és hasonszőrű társai a "könnyű" piacra lőnek: családi játék, cuki téma, szép komponensek. Ezekből esetenként a milliós eladott példányszám is megvan röhögve (ezért is volt botrány belőle, amikor megkapta a Spiel des Jahres-t, és Mr. Stegmaier nem volt hajlandó rátenni a dobozra a plecsnit, mert onnantól kezdve minden eladott példány után tejelnie kellett volna a németeknek - bocs, ha most valakinek elrontottam az élményt, de a "társasjátékok Oscar-díja" valójában a pénzről szól, ezért sem az egyébként jobb Carpe Diem kapta a fődíjat). A GMT viszont csupa olyan játékot ad ki, aminek a piaca talán, ha század vagy inkább ezred akkora, mint a Fesztávnál, és sokkal de sokkal több idő kell egy jó és komplex wargame összerakásához és kiteszteléséhez, mint egy random családi játéknál.

Szóval lehet szidni a komponenseket, de a fentieket figyelembe véve inkább ne a Fesztávval mérd össze, semmilyen szinten nem egy súlycsoport a kettő.

Az egyik barátom szerezte be a deluxe verziót, azóta már sikerült is beletenni 4-5 játszmát. Ahhoz képest, hogy csak két fővel játszható nagyon epic game, megkéri a befektetést a játéksoktól (időben és szabálytanulásban egyaránt, az áráról már nem is beszélve). A doboz a szokásos letisztult semmi pucc GMT stílust tükrözi, na de a beltartalom már egészen más szint. A kiadó eddig megjelentetett játékaihoz képest szerintem messze ez a legszebb. A hatalmas játékostábla igazán jól szerkeztett, és nagyon mutatós, segíti a témában való elmélyülést. A kártyák már picit egyszerűbbek, elég minimalisták, de tetszik, hogy mindegyiken az eseményhez passzoló hiteles kép található. A tokenek is pofásak, és nem kevés van belőlük. Szerintem ez az egyik legtematikusabb történelmi társasjáték a piacon. A játék minden eleméből, mechanizmusából annyira csöpög a hidegháborús érzés, hogy az valami eszméletlen. A defcon status fenntartása, az űrverseny, de még a pontozás is teljesen a témához lett igazítva (az ellenfél kárára szerezzük a pontjainkat, amennyit veszít az egyik fél, annyival lép előrébb a másik). Az eseménykártyák korszakolása jól balanszolt, az ember szinte alig várja, hogy érkezzen az új pakli. A terület befolyásolás/birtoklás nagyon fontos eleme a játéknak, hiszen rengeteg pontot, Európa esetében akár győzelmet is jelenthetnek. A kártyahúzás azonban sajnos eléggé lutri, az utolsó két játékalkalmat meg is keserítette számomra, be tud szorulni az ember, ha nem kap megfelelő lapokat. A lapokat egyébként eseményként, vagy akciópontokként is ki tudjuk játszani. Ha az ellenfélhez tartozó kártyát aktiválunk pontként, akkor bizony el kell szenvednünk a rajta szereplő eseményt, ami nem nekünk fog kedvezni. A területek pontozó kártyáival nagyon jól kell okoskodni, de sajnos itt is megeshet, hogy egy olyan területhez kapjuk meg a lapot, amire nem tudunk túl nagy kontrollt gyakorolni. Nagyon mély, nagyon egyedi hangulatú játék, amihez kell pár alkalom, hogy igazán megmutassa magát.

Maga a játék nagyon rendben van, azért is vettem meg, mert tudtam mire számíthatok, jatszottam már vele korábban. De! A komponensek minősége elég gyenge, a kártyákat a legolcsóbb kartonra nyomták, 2-3ba volt hiba is. Ha vakon összehasonlítanám a fesztávval, azt mondanám az a drágább játék. A szabályfüzet is a legolcsóbb 80g-os papír. Egyszerűen nem értem hogy egy ilyen presztízsű játékot miért kell ilyenekkel lehúzni.

A Twilight Struggle mint ahogy a doboz borítója is sugallja, a hidegháborúba kalauzol el minket. Minimál grafikájának hála, az ember tényleg úgy érzi mintha a frontvonal mögött ülve rángatná a politikai szálakat. Meglepő volt a hogy a játékhoz van dobókocka, de a játék során mégse éreztem úgy hogy a szerencsének köze lenne az események alakulásához. (Na jó talán amikor nem sikerült politikai puccsut végrehajtani… ) A játék szabálya komplex, nehéz. Játék idő szerintem a dobozra írt többszöröse.

Amikor először találkoztam vele, akkor még nem igazán fogott meg sem a doboza, sem a tematikája. Majd a méltán híres BGG lista 1. helyére tört, és nem is tudta senki letaszítani onnan évekig. Szóval, amikor már egy ideje a trónon csücsült, elmerengtem; mi lehet ez a játék, ami ekkora elismerést szerez ennyi lelkes amatőr és szakértő között? Beszereztem egyet, és jónéhány partit lejátszottam - a végére már helyesen, szabályoknak megfelelően is sikerült - és el voltam kápráztatva. Ez tényleg olyan fantasztikus, amilyennek tartják!

A játékot két játékos játssza. Egyikük az Amerikai Egyesült Államokat, másikuk a Szovjetuniót irányítja. Az nyer, akinek a legtöbb győzelmi pontja van a játék végén, először ér el 20 győzelmi pontot, elkerül egy atomháborút vagy bizonyos kártyákon szereplő célokat teljesít. A játékmenet kártyákon alapszik. Mindkét játékos kártyákat kap a kezébe a játék legelején, és ezeket játszák ki a parti folyamán. A kártyák vagy pontozást indítanak be, vagy semleges események, illetve lehetnek USA vagy USSR specifikus események.

A játékot egy világtérképen játsszák, ahol a játékosok megpróbálnak minél több országot befolyásuk alá vonni, hogy több győzelmi pont üthesse a markukat, ha pontozásra kerül a sor. A többi kártyát kijátszhatjuk műveleti pontokért, amik a befolyásunkat növelhetik, vagy magáért az eseményért. Ha az esemény jellege semleges, vagy az országodhoz illő, akkor valószínűleg az eseményért játszol ki egy lapot, mert azok többnyire értékesek számodra. Ha viszont az ellenfeled kártyája van nálad, akkor azt a pontokért játszod ki. Viszont itt jön a csavar! Még ha így is teszel, az esemény ettől függetlenül bekövetkezik. Szóval a játék veleje az ilyen kártyák jó időben való kijátszása, hogy a negatív hatásaikat minimalizáld.

A kártyák 3 részre vannak osztva; korai, középső és késő. Az utóbbiban lévő kártyákat fokozatosan adjuk az előbbiekhez a játék folyamán. Ha nagyjából tisztában vagy a hidegháborúval, akkor fel fogod fedezni, hogy a játékban is, úgy ahogy anno a valóságban, a kezdetekkor Európa a legnagyobb prioritás, de az idő múlásával más területek is a figyelmed középpontjába kerülnek a más jellegű kártyáknak köszönhetően. Sokszor "tűzoltásról" szól a játék, hirtelen jött problémák gyors megoldásáról, annak érdekében, hogy szoros maradjon a verseny, és szemmel kell tartani Európát és a többi értékes területet.

A csak ketten játszható játékok egyrészt áldás, másrészt átok. Átok, mert ha van időm játszani, akkor általában nagyobb csoporttal játszom, így ez a játék nem opció. Viszont egyre jobban értékelm őket, mert sokkal kiélezetebbek a játékok, és nagyobb a befolyásod a játékra.