Ticket to Ride: Az első utazás társasjáték

Unokahúgomnak vettem meg ezt a játékot karácsonyra. Meglepődve tapasztaltam, hogy nagyon megszerette és azóta is előveszi, amikor megyünk hozzájuk látogatóba. Nagyon szereti pakolgatni a vonatokat és nagyon öröm számára, amikor megszerez egy-egy jegyet. Ahol van kisgyerek, oda ajánlott ez a játék.

Pontosan úgy van, ahogy írod! És ezek miatt, szerintem a TTR egy gyenge játék. Ettől még fűzhetnek hozzá kellemes és szép emlékek. Nekem nagyon szép emlékem a kézzel rajzolt térképen a rizikózás, ahol a seregek gombok voltak, és amihez a Primó számítógépre a nagy seregek összecsapásához programot írtunk. Mindig örömmel gondolok erre, de ettől a Rizikó még egy gyenge játék, sok hibával. Ahogy a Monopoly is gyenge játék, mégis sokak egyik első játéka, és szeretik, szép emlékeik vannak róla. Mivel a társasjátékoknál a társaság is nagyon sokat számít, sokszor játszunk gyengécske játékokat, és jól érezzük magunkat. A család kedvéért én szoktam Sequence-t játszani, és élvezem is. De nem a játék miatt, mert az gyenge, hanem a családdal való együtt játszás miatt.

Mondjuk en ezzel nem tudok egyeterteni,mert nekunk a TTR volt az elso modern jatekunk es szentimentalis erzeseim fuzodnek hozza, meg akkor is ha manapsag mar nem nagyon kerul elo. De a szamolgatas resze az valoban kifejezetten nem hianyzik, a nagy jateknal csomoszor elfelejtunk pontot adni,miert adtam mar pontot, stb, ugyh a vegen szoktuk, az meg faraszto,hogy ilyen 130 pontokat kell osszeadogatni. Ettol meg magat a jatekot szeretem,de legtobbszor a vegen nem is erdekel ki nyert,nincs kedvem osszeadni :)

Igen, ez nekem felnőttként is tetszett. A felnőtt verzió nekem nem tetszik, unalmas, feleslegesen számolgató, és térképböngészős. Nagyon nem értem mért ajánlgatják a játékmesterek. Vagy, ha a TTR-ot igen, akkor a Monopoly mért nem? 😃

Kieg.: Bocs, most látom, ezeket már írtam épp itt, csak nem olvastam vissza.

Ovis kisfiam kapta Karacsonyra, elmondasa szerint az egyik legjobb ajandeka. Teljesen jol elboldogul vele,nem baj,hogy nem tud meg olvasni. Nekem nem hianyzik a felnott verzio pontszamolgatasa, de bizonyos kartyak / utvonalak mar-mar tul egyszeruek, de ez csak engem zavar. Nagyon jol leegyszerusitettek a nagy jatekot, ugy,hogy az alap koncepcio megmaradjon, nekem a kepek meg kifejezetten tetszenek is.

Ezt a játékot az egyik tanítványom hozta be a suliba, és néhány csoportommal kipróbáltam: osztatlan volt a lelkesedés. Noha egyre többféle, nem dobókockás játékkal igyekszem őket megismertetni mostanában, ilyennel, mint ez, még nem találkoztak, és nagyon élvezték az újdonságot.

Tetszettek nekik a „küldetések” - hogy meg kell tervezni az útvonalakat; folyamatosan kellett figyelniük, és időnként újratervezni a lépéseket; izgultak, hogy olyan kártyát húzzanak, amit fel tudnak használni; plusz az érdeklődésük mértéke szerint kicsit beszélgettünk közben a városokról, különböző országokról is. És jó, hogy gyorsan lejátszható: egy-egy menet 20-25 percnél nem volt hosszabb még 4 fővel sem.

A TTR „igazi” változatát még nem ismerem, de szerintem 8-10 éves, társasozást még csak kóstolgató gyerekeknek teljesen jó ez bevezetőnek, ismerkedésnek, és úgy tűnik, hogy segít nyitni egyéb újdonságok felé is.

Unokám kapta, de végül a felnőttek játszottak egy partit, mert Bogit a babaház jobban érdekelte.

A tábla és a kártyák jól néznek ki, de fájó a térképen Budapest hiánya. A magyar kiadásban szerepelnie illene, akár Bécs, akár Bukarest helyett. A városokra jellemző rajzok van ahol nagyon jellemzőek, van ahol nem igazán, van ahol rossz sztereotípia (Madrid - bika), van ahol nehezen felsimerhető, csúnyácska. A játék elég gyors a rövidebb útvonalak és a több mozdony miatt, de így is kellhet a célkártyákat cserélni, és lehet 3-4 körig nem hozzájutni a vágyott színhez. A nagy játék 2 látható lapos húzását itt is érdemes használni, nem tudom mért nem került bele. A játék végére hárman is 5 teljesített jeggyel álltunk, és kevés vonattal a következő úthoz. Tehát csak bárhova lerakni, és vonatelfogyással befejezni lehetett. Ez némi teszteletlenséget sejtet nekem. Ezt orvosolnadó, érdemes a tartaléknak adott vonatokat is betenni a játékba. Ha jól emlékszem nincs a szabályban, de úgy játszottuk, hogy kelet-nyugat jegyet egy játékos csak egyszer veheti fel, mert a második sokkal könnyebb lenne. Háziszabállyal kicsit rendbe téve jól játszható, felnőttnek se szenvedés a gyerekkel játszani, mint pl. a Dragominót. Persze ebben a döntő, hogy ez már egy kicsit nagyobb gyerekeknek való.

Sokan írják más fórumokon, hogy 8 éves kortól inkább már a nagy TTR-ot érdemes gyerekkel is játszani. Hát, aki szereti, annak igen. A gyerekváltozat a gyorsaságával, az egyszerű győzelmi feltételeivel sokkal pörgősebb, a nagy nekem unalmas, és koncepciójában, pontozásában se szimpatikus játék. Szóval nagyobb gyerekkel már inkább mást játszanék.

Olyan játékot kerestem, amivel többen tudunk játszani, nyugis és kicsit hosszabb. Az esős időben benti tombolást ellensúlyozandó.

Pontosan ezt kaptam. Mi két ovissal (4 és 6) és egy 8 evéssel játsszuk, az olvasni nem tudó kicsik nemhogy elkaristolnak a vágányokon, de gyakran elkalapálnak minket felnőtteket. Van benne nyilván szerencsefaktor a már kész útvonalra húzott menetjegyekkel, de érdekes módon nekem olyan soha nem jut😀

Nem mellesleg játék közben lehet egy kicsit beszélgetni az európai nagyvárosokról. Tudtátok, hogy "London messzi városában emeletes buszok vannak? Nagyobbak és pirosabbak" 😀

A Ticket to Ride gyermek verziója, ahol az eredeti játékmenetet egyszerűsítették a gyerekek nyelvére. Még olvasni sem kell tudni hozzá. A városok nevei mellett mindenhol egy híres épület, vagy jellegzetesség szerepel, könyen megtalálható, honnan hova kell eljuttatni a vonatunkat. A műanyag vonatok is nagyobbak, hogy a kicsi kezek ügyesen tudják pakolgatni. A cél hat útvonal teljesítése. Egyszerű, gyors, kiválló bevezető a nagy játékhoz. Azonban mihelyst olvasni tud a gyerkőc, már nem éri meg ezt megvenni, inkább az eredetit, azt is tudják játszani onnantól.