Speedway Champion társasjáték

Kommentek

• asztalbetyár

  2020-02-05 10:13:41
  

  Verseny van

  Jan Jaluvka zseniálisan újító játéka a BGG alapján nem hozott olyan népszerűséget, mint mondjuk egy Flamme Rouge, de a verseny-társasjátékok megszállottjai elől nem maradhat rejtve ez a szabályok terén kissé bicegő, de merőben új mechanizmust világra szabadító játék.

  A prototípus a Czech Board Games társasjáték tervező versenyének kiírására készült és különdíjat is nyert anno, valamint a szervezet ki is adta, de talán épp emiatt nem válhatott belőle nemzetközi siker és nem karolta fel a társasjátékos közösség, hogy továbbfejlesztve valami forradalmian újat alkosson. Mindenesetre szép kezdeményezés, bárcsak volna ilyen hazánkban is, mármint nem a Board Game 12, hanem amolyan igazán szabadjára engedett fantázia alkotta kreálmányok versenye...

  Salakmotor

  A játék témája a salakmotorozás, azaz egy oválpályán kell a sárban dagonyázva körözni, bár háttérnek füvet kapunk, legalább a talpunkat van miben lehúzni. Na de komolyra fordítva a szót, a pálya grandiózus, sőt, korlátokat tudunk rá építeni, még 3D-sebbé téve az élményt. Ugyanis 4 motort is kapunk hozzá, melyek jó féltenyér nagyságúak és lehetővé teszik, hogy a kanyarban kitegyük az aggregát nemesebbik felét, így leszélesedve farolva, ahogy azt a valóságban a profik is teszik. Elsőre ez remekül hangzik, de játszva sajnos nagyon úgy tűnik, hogy a sportszakmai hűség a játékélvezet rovására ment, elég ha csak azt nézzük, hogy a játék egyáltalán nem balanszolt, ami manapság már összevonja a társasjátékok világával frissen ismerkedők szemöldökét is. 🤔

  Talicska

  Végre egy verseny-társasjáték, ahol magunk állíthatjuk be, hogy milyen gyors motorral szeretnénk haladni: villás kulcs beállítás-tokenjeinket a motor adott komponensére helyezve hangolhatjuk a pálya egyes szektoraiban érvényes alapsebességünket=mozgáspontjainkat. Ettől persze determinisztikus volna a dolog, szóval a gázkar huzogatását dobókockával helyettesítik. Amúgy sem csípem a kockákat, de ezeken halálfejek is vannak, szóval... Ja, ez nem volna baj, csak hát ha 4 koponya összejön, akkor elesünk és kész, nincs tovább, kiestünk. Van persze lóhere is, ha abból 3 van, akkor léphetünk kocka nélkül, szóval az alap haladást teletűzdelték mindenféle bónusszal, de talán a kevesebb néha több.

  A játék ugyanis valami olyasmit hoz, amit még nem láttunk: travel gauge, magam csak talicskának hívom, egy forgó tárcsával ellátott, a motor kiterjedésével megegyező méretű eszköz, amivel szépen lelépjük a mozgáspontjainkat. Nincsenek mezők, max egy ideális ív, de arra lépünk kb, amerre akarunk.

  Gyengeségek

  A túlzott sporthűség, és a sok kiegészítő a mozgáshoz egy kissé átgondolatlan rendszert alkot:

  • Dicséretes, hogy szabad kezet kapunk a motorok építéséhez, támpont azonban nincs. Igaz, csak egy pálya van, szóval még ha így ösztönöz is újrajátszásra, hamar (pár tíz játék) megvan a rajtpozíciók szerinti optimális beállítás, persze dobni azért jól kell...
  • Nehéz előzni a kiszélesedett motorok miatt, egy szerencsés dobással az első levédheti a belső ívet, ami a sportban gyakori, de ha egy tárasban két lépés alatt megvan a győztes, mi értelme tovább játszani
  • A bajnokság/verseny játékmód a győzteseket favorizálja, minél jobb vagy annál jobb lehetsz legközelebb, a felzárkóztató wild card pedig csak szépségtapasz
  • Dobókocka, mintha zabolászhatatalan volna a gázkar a motorunkon
  • Ütközéskor csak a hátulról érkező kap koponyát, ami nehezíti az előzést 😕

  Összességében azonban megkapó a kialakítás, a hatalmas pálya, a nagy méretű motorok és az újító talicska. A gyengeségei inkább csak a bajnokság játékmódban lépnek fel, gyirs, egykörös mókára nagyon is alkalmas. Salakmotorozás és versenytársasjátékok szerelmeseinek majdnem kötelező 😉