Signorie társasjáték

Kommentek

• harnas1207

  2021-10-19 21:46:47
  

  A szerencsefaktort nem erre a játékra értettem, hanem általánosan a kovka draftra. Számunkra sajnos nem élvezetes az ahol másoljuk egymást, és akár 30 másodperc után eldől ki nyer. Kellenek az alternatív és jól balanszolt stratégiai lehetőségek. Ahogy te is írtad versenyjáték lett nálunk is, hamar átléptük a 200 pontot, és igazából a kockaelhúzás döntött a győztes kilétéről. A címereknél az az érdekes, hogy soha nem is izgatott mi van a táblán, mert a végére így is úgyis összejött az ellenfél pontszáma +/- 5 pont. Bár igaz, hogy én mindig arra figyeltem, hogy ne azt gyűjtsem ami másnak is kell. De egy szó mint száz, mi is játszottunk rongyosra olyan gémet, ami kiszámítható volt, mert kell ilyen is. De azóta mérce, hogy legyen mélysége a játéknak. És fő poén: épp nemrég értem haza, táskámba egy Nipponnal! Megy is a Madeira mellé! 🙂

• robsteady

  2021-10-19 21:22:42
  

  Egyetértek azzal, hogy kiszámítható a játék; az, hogy ki és mit fog csinálni. Viszont ha megfigyeled, egy-két akcióval azért mindig elmaradsz, ha nem vagy ügyes. Amennyiben zavar a kockák okozta szerencsefaktor, akkor például hajtani kell a kezdeményezéssáv elsőségére, vagy olyan mellékakciót kell választani, hogy meghaladhasd a 13 pontot, vagy legyen pénzed kifizetni az akcióhely és a dobott érték különbségét. Épp ezért nem érzem nagyon kitettnek a játékot én kockadobás tekintetében. Ennek ellenére a játék elején a szűkösebb fázisban elhúzni a másik elől a neki kellő kockát, hát, bevallom, öröm. :)
  Sokkal inkább a címerlapkáknál jelenik meg a szerencsefaktor. Ezért is játszunk ketten a lent leírt módon 5 városban, de fele poziciót letakarva. A számozás a városoknál szerintem azért érdekes, mert erőforráshiányban lehet hogy épp ott jön fel egy neked kellő lapka, ahol épp nincs embered a klerikális/politikai/katonai sávon. Ez viszont azért érdekes, mert nem lehet a címerek gyűjtését elhanyagolni, sok pontot hoznak azok is. És igen, mindenki arra hajt az előzőek okán, de a kérdés az, ki ér oda?
  Annak okán, hogy a játékmenet nagyon egyszerű, elsőre kiismerhető, gyakorlatilag azonos fejlesztéseket hajtasz végre a többiekkel, náluk egy fej-fej melletti gyors gémerjátékká avanzsált. Úgy érzem, 1 játék után kiismertük, 3 játék után kijátszottuk, innen a pontokkal szállunk szembe. Legutóbb 233/221 volt a vége a párommal, ami azért nem rossz szerintem. Hogy az alacsonyabb újrajátszhatóság ellenére elővesszük-e gyakran? Az előzőek okán biztosan. (Most olvastam, hogy Lacerda 600 játékot rakott 10 év alatt a Brass Lancashire-be, és még mindig élvezi :D )
  Ajánlom még a Nippont is. De csak akkor, ha nem zavar az, hogy ott is hasonló fejlesztéseket kell csinálnod másokkal. Abban mondjuk az area control vonal kicsit erősebb. Viszont szerencsefaktor, na, az nincs benne. Talán az a legjobb WYG játék.

• harnas1207

  2021-10-04 18:35:54
  

  robsteady ajánlása olyan meggyőző volt, hogy Hollandiából rendeltem magamnak egy példányt kipróblásra. A kocka draft, mint műfaj távol áll tőlünk, mégis újra meg újra beesik egy-egy ilyen társas. Ennek az az oka, hogy élvezetes és könnyed a játékélmény addig, amíg ki nem ismered mire kell ráhajtani. Onnantól viszont a kockák által adott szerencsefaktor fog mindent irányítani, hiszen még az ellenfelek is pontosan tudják, hogy neked mit kell lépned. Azt már az elején leszögezném, hogy a Signorie talán a műfaj csúcsa, és csak ajánlani tudom mindenkinek. Heavynek nem nevezném, de komoly koncentrációt igényel, főleg az első játszmáknál. Nekem a doboz és a tábla nagyon bejött, letisztult és szép a grafika. A téma nem egyedi, de előnyben van, mivel a Lorenzo még a polcon várja a tesztelést. Élményre inkább Grand Austria Hotel, de ez szubjektív. Az összefüggések elsőre bonyolultak, de gyakorlatban szépen követhetők, igazi pontsaláta, minden is pontot ér, csak elég okosan fejlessze magát az ember. Számomra meglepő volt, hogy a zászlók megszerzése mennyire könnyen kivitelezhető és mennyire nem számottevő. A táblánkon lévő oszlopok közül elsőre nehéz kiválasztani mire érdemes rágyúrni, de 1-2 játék után túlságosan is egyértelmű lesz a legjobb megoldás. Nálunk sajnos már a második játszmánál mindenki ugyanazt fejlesztette. Sajnáltam, mert valóban ez a motorépítés adja a játék lelkét, de a ballansz nem igazán sikerült jól. Több kérdés is felmerült bennünk, pl. miért akkora nagy dolog a városok alatti számozás, ha mindenki eleve maxra akar törni. Vagy miért nincs ignor játékos két főnél? stb. A hiányérzetek kiegészítőért kiálltanak, de az nincs és nem is lesz. Ettől függetlenül egyáltalán nem bántuk meg a próbát, valóban kiemelkedő társas a műfajon belül. Ez volt az első WYG játék élményem, ami bár nem győzött meg, de megmutatta, hogy mire számíthatok a többi játéknál. Egyedi, szép, agyalós!

• robsteady

  2021-08-10 14:57:08
  

  Olasz családok fő pátriárkáját alakítjátok, és a célotok az, hogy a család hatalmát növeljétek a női utódok esetén politikai házasságokkal; míg férfirészen katonai, klerikális, és politikai előremenetel után más szövetségre kijelölt családoknál való krízismegoldásokkal. A győztes az lesz, akinek az utódai a legjobb karriereket futják be a szövetséges családok segítésével; és a legmagasabb rangú férjet szerzik meg lányutódaiknak. Oligarchaképzőben élménypedagógiai foglalkozás keretében vetném be, az biztos.

  Kockadraft és engine building. Nagyon sandbox élmény, de a győzelmi kondíciók megadják a keretet azért. Mikor rossz kocka van soron, nincs pénzed, nincs munkásod, akkor is kínál a játék több lehetőséget. Mondjuk, mindezt átlátni, hát, egy pöttyet gondolkodtató, ha nem is hasogató módon.
  Az interakció magas, mert osztoznak a játékosok a kockákon és városi helyeken, kicsit akár piszkálódós módon is. Átlag euróhoz képest itt azért nagyobb a könyökölés a jobb helyekért, de a játék még a körsorrendből is kihívást csinál. Szerencsefaktor van a játékban. A kockák miatt egy kicsit, a szövetséglapkák okán nagyobb módon. Mi ezért a BGG fórumon javasolt 5 várost használjuk kétfős játéknál úgy, hogy a pozíciók felét letakarjuk. Ezzel csökken a lapkajárásnak való kitettség, inkább bőség alakul ki. Már a kínálatot illetően, mert itt aztán nem úszol a jóban. Meg kell dolgozni a pontokért, nem Fruttiként ossza a játék. Nem igazán tolerálja a rossz lépéseket, hamar hátrányba kerülsz. A motorépítés parádés, sokat segít, arra nagyon kell figyelni. Liebig hordójaként a minimumfelételeket folyamatosan emelni kell, mert valamiből mindig hiány van.
  Négyes függőségi viszonyok vannak az akcióhelyek között (ha X*A teljesül, akkor Y*B is, ez elég Z*C-re, és végül D is elérhető ezáltal), ami nekem már belépő heavy euró kategória. A tematika is áll annyira, hogy támogassa a játékot.

  Pazar! Klasszikusokat idézve: "A műfaj kedvelőinek ajánlott" Hát, igen, WYG? kiadó, tehát rossz játék nem lehet.