Mission: Red Planet (second edition) társasjáték

Kommentek

• Silecky

  2024-06-22 14:52:17
  

  Rendkívül szórakoztató, nagyon bájos játék! Tökéletesnek tetszik az arány benne szerencse és taktikázás között, leszámítva talán a kissé szükségtelennek érződő discovery, mission, stb... kártyákat.

  Pontosan annyira és úgy tematizált, hogy az bevonza a téma kedvelőit, de nem is idegeníti el azokat, akik nem rajonganak a steampunk/sci-fi szettingért.

  Szinte megindító, hogy ilyen, ma már -a legjobb értelemben- egyszerűnek számító mechanikák mennyi boldogságot képesek okozni!

  Könnyen tanítható, hamar lejátszható, abszolút átélhető, szerethető.

  Azt gondolom, két pontban foglalható össze igazán a játék varázsa.

  1, Ennyire dirketen konforntálódásra lehetőséget adó és mégis egyáltalán nem konfrontatív játékot keveset ismerek. Kilenc kártya közül választhat minden játékos, amiből 1 semleges hatású, ha jól emlékszem, 4 épít valamilyen formájú konfrontációra, a többi nem, mégsem estünk soha egymás torkának, ha felrobbant egy űrhajó, kilőtték, elcsábították egy figuránkat...

  Ezekről szólva: borzasztóan jó elmény, hogy nem papír vagy fa korongokat kell tologatni a "Vörös bolygón", hanem igenis "kidolgozott", műanyag űrhajósokat... mintha gyermekkorunkban "katonáznánk".

  2, Ez a játék szerethető és ami fontosabb, nem lehet rá haragudni! Legalábbis szerintem nem. Ha nem sült el jól a "tervem", a játék sosem érezteti velem, én vagyok ostoba, inkább csak azt, hogy maga a játék bugyuta egy picit néha. Pont annyi felelősséget, rálátást kapunk az összes döntésünk felett (az említett discovery kártyákat leszámítva), hogy ha sikerünk van, elég jó érzésünk legyen, ha pedig mondjuk a saját ürhajónkat robbantja fel a nagy ravaszsággal bekészített szabotőrünk... annyi baj legyen.

  Két ponton tudok csak belekötni ebbe a bájos, élvezetes, szinte gyermeki elménybe.

  Az egyik a pontozás... ebben azt hiszem, kissé kibillen a szerencse faktor használata a negatív irányba.

  A másik hátránya az előnye is.... bizonyos tapasztalati szint felett a társasok világában túl súlytalannak érződhet.

• kiraly.zsombor

  2024-04-08 23:01:09
  

  A Mission Red Planet számomra leginkább egy taktikai játék kevésbé stratégia.
  Nagyon sokszor eltervezel valamit, majd amire ode kerülsz a többiek kártyái által kiváltott hatásokra kell reagálni. Ez viszont izgalmassá is tudja tenni, hogy megpróbálsz kicsit a másik fejével gondolkozni bár ehhez határozttan több lejátszott party kell.
  
  Számomra furcsa, hogy minden játék során akad 1-2 zóna, amit kevesbben szállunk meg ergo akár 2-3 ott lévő ausztronaitával tudsz pontot szerezni, még máshol egy sűrűbb területnélnél 4-5 kell.
  Minél többen játszátok annál inkább flúgos futam hatása van nekem.
  Ideális 3-4 fővel 3 fő: 40 perc, 4 fő 1 óra alatt 5-6fő pedig1,5 óra kb. Szóval játszahtó 6-an de ha nincs mindenkinek fejben, hogy melyik kártya mit csinál és elolvassuk, értelmezzük majd végrehajtuk a dolgokat tud nyúlni, akár 2 órára első játéknál.
  
  A magyar fordításért pedig nagy köszönet!

• hierroo

  2021-11-18 10:36:47
  

  Nagyon jóáll a társasjátékoknak ez a steampunk stílus! Kicsit tudományos, kicsit misztikus, kicsit humoros, meg olyan Vernés hatása is van az egésznek. Emellett még kidolgozottabb is lesz tőle ez a játék. A játék lényege az persze nem teljesen a tudományra épül, de ezt már a többiek lentebb írták. Mindenképpen kipróbálnám ez a Marsos játékot. Köszönet a magyar fordításért!

• maricusi

  2021-11-18 01:51:12
  

  Mind a két játék közepesen nyelvfüggő, több mint harminc évvel ezelőtt négy év német tanulás (eladó El Grande játékot csak német nyelven láttam eddig) és Duolingos angol tudás mellett melyiket ajánlod inkább? Úgy emlékszem egyszer belefutottam egy El Grande kártyamagyarításba. Tudsz esetleg ilyet a Red Planetnél?

• hamu80

  2021-11-17 19:13:15
  

  Ez egy zseniális, csúcs játék. Egy hibája van: létezik az El Grande, amiről nagyrészt koppintották. És bár az El Grande körítése feleannyira sem szórakoztató, mint a MRP-é, amikor utóbbit játszottam, mindig azon töprengtem, hogy miért játszok inkább El Grandét. A kártyaválasztásos rendszer viszont szórakoztató, a Recruiter kifejezetten innovatív (amellyel visszaveszed a kezedbe a már kijátszott lapjaidat.) Külön erénye, hogy működik 6 fővel is.

• itsmorethanagame

  2021-07-25 21:57:10
  

  köszi a kis beszámolót! :) játékosszám milyen ? draftpeti azt említette hogy minimum három főtől jobb játszani!

• Robby

  2021-03-05 18:37:03
  

  Már több partin vagyunk túl és nagyon tetszik mindenkinek a játék. Egyszerű, gyors, gonoszkodós :) A marsra küldjük az emberkéinket, akik nyersanyagokat szereznek nekünk. De nem olyan egyszerű eljutni a kívánt helyre, mert bármi érheti közben a munkásainkat (akár elveszhetnek az űrben). A játék abból ál, hogy van egy indítóállomás, ahonnan játékosszám+1 űrhajó indul a Mars egy meghatározott területére. Minden játékos kijátszik egy kártyát titkosan a 9 lapja közül ami a kezében van a játék elején (a kijátszottak lent maradnak amíg vissza nem szerezzük őket) és ezután végrehajtjuk az akciókat a lapok sorrendjében a legnagyobbtól haladva visszafelé. Ezekkel általában munkásokat tehetünk egy űrhajóba és még valamilyen cseles/gonosz akciót is végrehajthatunk. A megtelt űrhajók kilövődnek és a rajtuk jelzett marsi zónába landolnak, hacsak... :) A marsi zónákba a fölényben levő játékos fogja megszerezni a nyersanyagokat, ez a játék alatt háromszor történik meg. A harmadik ilyen termelési fázis a parti végén van és ekkor a zónára kijátszott lapok is érvényre jutnak, amik szintén meg tudják kavarni a játékot :D Ja és ilyenkor lehet(ne) a legtöbb nyersanyaghoz jutni, ami szintén sorsdöntő lehet. De ezután még a teljesített küldetések is csavarnak egyet a dolgon. Szóval semmi nem biztos, bárki lehet a győztes. A kártyákon van némi angol szöveg, ami minimális angol tudással is érthető, illetve van hozzá kártyafordítás is.