KUBB társasjáték

Kommentek

• poccer

  2019-08-06 13:51:21
  

  A kubb, vagy vikingsakk egy elég nagy múltú játék (bár nincs rá bizonyíték, hogy valóban a vikingekig nyúlna vissza a hagyománya ahogy olvastam, de az 1900-as években már játszották), amit szégyen szemre csak most nyáron ismertem és szerettem meg.

  Nem hagyományos asztali társas, kint kell játszani (vagy egy teniszpálya méretű zárt helyen kb ha esik ), és ha az alap szabályok szerint játszunk, egy 5x8 méteres pályát igényel. Alapvetően ügyesség szükséges hozzá, nem szupergéniuszok (persze vannak pontok, ahol lehet taktikázni), de nagyon szórakoztató.

  A játékban két csapat verseng egymással (2-12 fő játszhatja, célszerűen azonos létszámú csapatokra bontva (csapatonként max 6 fő ), bár ez nem feltétel, csak akkor senki nem fog unatkozni), és cél, hogy előbb döntsük le az ellenfél bábuit, és a játéktér közepén álló királyt, mint az ellen. Akinek előbb sikerül, az nyer. Ha bárki, bármilyen módon ledönti a királyt, mielőtt ezt megtehetné (még van ellenséges bábu), azonnal véget ér a játék, és a másik csapat nyer.

  A játékban mindkét csapatnak van 5 bástyája (kubb), amit a játéktér saját végén felállít egymástól egyenlő távolságra (szabvány méretnél ez 1 métert jelent, de mi sokszor pl. kicsikkel is szoktuk játszani, így van, hogy csak 2x4 méter a pálya, akkor csak az egyenlő elosztásra figyelünk). A pálya közepére a király kerül. A csapatoknak 6-6 dobófájuk van, ezekkel kell az ellenfél bástyáit ledönteni, a saját bábuk mögül dobva (azaz a célok cc 8 méterre vannak a dobótól). A dobó vonal bármelyik részéről dobhatunk, az nincs kikötve. A királyt csak akkor szabad ledönteni, ha már nem maradt az ellenfélnek álló bástyája. (Először dob az egyik csapat minden dobófájával, majd a másik, s ez ismétlődik.)

  A játékot pár dolog kicsit nehezíti, de ettől lesz jó. Ha ledöntjük az ellenfél egy bástyáját, az nem kerül ki a játékból, hanem magunkhoz vesszük, majd a másik csapat dobó területéről eldobjuk a saját "térfelünkre" (a király és a bábuink közé eső terület). A másik csapatnak ezt követően csak akkor lehet a mi bástyáinkra célozni, ha már nem marad olyan saját bástyájuk, amit mi ledöntöttünk, és bedobtuk a játéktérre, vagyis először azokat kell ledobniuk. (Ha viszont azt sikeresen ledobja, a bástya már ténylegesen kikerül a játékból.) Itt nyilván arra megy az ember, hogy a másik bástyáját a lehető leginkább a király mögé dobja, hátha az ellen véletlen a királyt dönti le, és nyerünk. (Bár hozzá kell tenni, hogy ha mi döntjük le a királyt az ellenfél bástyájával, mert nagyon aljas módon közel akarjuk dobni a királyhoz, akkor meg mi vesztünk:) ) Ha az ellenfél nem dobott le a saját körében egyetlen saját bástyát sem, amit mi bedobtunk a játéktérre (lehet, hogy több is van már ott, ez csak akkor van így, ha egyet sem sikerült az adott körben ledönteni!), akkor mi magunk tetszőleges általunk bedobott ellenfél bástyától dobhatunk az alapvonalunk helyett, ami azért jóval közelebb is lehet. Az utolsó szabály, ami a célzó világbajnokok dolgát nehezíti kicsit, hogy a királyra csak akkor dobhat egy csapat, ha legalább 2 dobófája van még. (Vagyis az nem lehet, hogy az első körben ledobja az 5 bástyánkat, majd az utolsó dobófával a királyt is.)

  Leírva lehet egy picit bonyolultnak tűnik, de nem az, két perc alatt tanulható, és igen szórakoztató. Külön jó, hogy a kisebbek végre szabadon dobálhatnak (nem a nappaliban a tévét célozva valamivel), nálunk nagyon élvezik.

  Bár még nem próbáltuk, de így kicsit belegondolva azt hiszem, hogy vicces ivós játéknak is. :D

  Ah, még valami. Ha valakinek megtetszett, most a JYSK-ben potom 1750 Forintért meg lehet venni.