Irány a Kincses Sziget! társasjáték

Ugyan már lassan féléve, hogy játszottam vele utoljára a keresztfiamékkal, de szeritnem vagy benéztetek valamit a szabályban, vagy félre értem amit mondol, de amelett, hogy harcra vagy egyébre játszol ki/dobsz el lapot, egyrészt te döntöd el melyiket, másrészt nem az összeset, így a célodnak felelőket gyűjtöd, nincs olyan, hogy "x körönként kicserélődnek", lehet olyan ami kezdéstől a végéig nálad van. És nyílván szerencsefaktoros, de pl. a haládási tempóddal igencsak sokmidnent tudsz befolyásolni és egyáltlaán nem éreztem árral úszást, sőt idő volt, mire rájöttem mi milyen sorrendben és helyzetben ideális.

Szép, szép, de kb annyi köze van a társasjátékokhoz, mint egy gazdálkodj okosannak. Nem a szerencsefaktor az, ami megöli a nem túl izmos alapélményt, hanem az, hogy tkp teljesen mindegy mit csinál a játékos. Semmilyen döntésünknek semmilyen következménye nincs. Például húzhatok én akciót feláldozva küldetéskártyát, cserélgethetem is, de minek? A nálunk levő kalózok, kincsek, stb kb két körönként kicserélődnek úgy is, akkor meg nem mindegy milyen célt ír elő? Párszor játszottunk vele, az a benyomásunk, hogy ez a játék elvan magával, a játékosok dolga az, hogy körönként újra keverjék, kiosszák a paklikat, húzzanak ha kell, majd hajtsák végre azt, amit a szabálykönyv előír. Szépnek tényleg szép.

Pár éve egy tescos leárazáson találtam, és megtetszett a történet. Teljesen idegen volt tülönk akkoriban az ehhez hasonló jellegű társasjátékozás, inkább a partyjátékok (solo, dobble) mentek. Őszintén szólva a szabálykönyvet sem tudtuk normálisan értelmezni, ennek okán a játékot sem élveztük, 1-2 évre a polcra került porosodni. Majd ahogy egyre inkább beszippantott minket ez a világ, gondoltam, hogy kéne adni neki még egy esélyt, ezúttal egy nagyon jó 20 perces összefoglaló videót néztünk meg a játékkal kapcsolatban, mely által minden letisztult a fejekben, a játékot pedig nagyon élveztük. Most már visszatekintve nem értem, akkor mi nem volt világos. :D Ráadásként hozzá jön, hogy gyönyörű, esztétikus maga a játék, jó minőségű is. Aki teheti, hogy hozzájusson, szerintem megéri.

Lassan két éve ez a társasjáték fertőzött meg, és vitt bele az „újkori” társasjátékok iránti szenvedélybe. :) Pedig amikor először megnéztem a szabályfüzetet, háááát… kissé elrettentett, de tudtam, hogy tetszeni fog, és kipróbálás nélkül megvettem. Nem csalódtam benne!

Pierrot első olyan társasjátéka, amely széleskörben elterjedt (ha jól tudom :) ), kalózos témával. Utóbbinak megfelelően találkozhatunk a játékban többek között hajózással, ármánnyal, természetesen kincsszerzéssel, valamint mindenféle küldetésekkel és eseményekkel, amelyek a játékot viszik előre. Nem feltétlenül az a játékos nyer, aki előbb ér a hőn áhított Kincses szigetre – bár kétségkívül pontokkal gazdagodik általa -, hanem az, aki az egész kaland során a legtöbb pontot gyűjtötte.

A játéktáblán minden játékos egy-egy hajót irányít a címben szereplő sziget felé. Külön tetszik a játékban, hogy nem a szerencse határozza meg, például egy kocka formájában, hogy mennyit léphetünk, hanem mi magunk dönthetünk. Ezzel gyorsíthatjuk, de lassíthatjuk is a játékot, attól függ, mi az aktuális célunk. Lépés helyett két körön át horgonyozhatunk is, ezáltal különféle akciók közül választhatunk. A játékban kalózokat toborzunk kártya formájában, akiket fegyverekkel tudunk erősíteni. Szükség is lesz rájuk, hogy párbajokat, ütközeteket tudjunk a segítségükkel megnyerni, de szigetek elfoglalásában vagy akár lázadás leverésében is rájuk számíthatunk. Ezen kívül olyan események részesei is lehetünk, amik hátráltathatják a haladásunkat vagy előnyhöz is juttathatnak. Igazán változatos módon színesítik a versengésünket. Pontszerzési lehetőséget biztosítanak a missziókártyák is, de csak akkor, ha a játék végén teljesíteni is tudjuk őket. Ha nem, akkor azért bizony pontlevonás jár! A személyes kedvencem a „Te toborozd a legtöbb félszeműt!”.

A játékidő legalább 1 óra és a komplexitása miatt 2-3 partit le kell játszani ahhoz, hogy minden szabályt pontosan tudjunk alkalmazni a füzet használata nélkül, de ha fellapozzuk játék közben, az sem vészes, nem tart sokáig az értelmezése.

A grafika pedig nekem csillagos ötös. A kalózok, fegyverek, de még az eseménykártyák illusztrációja is telitalálat, megadja azt a feelinget, amire egy ilyen játéknak képesnek kell lennie. Az inzertje remek, mindennek megvan a helye, kevés játéknál tapasztaltam eddig ezt. Egyedül a játéktáblának a bal oldala, a pontozásos részét tartom kicsit eltúlzottnak, nem feltétlenül szükséges ennyi hely neki, ehelyett lehetett volna egyéb díszítő, hangulatkeltő elemet odatenni.

Összességében tőlem megkapja az öt csillagot, abszolút ajánlom a játékot, nem csak a kalózvilág szerelmeseinek! Nálunk játék közben mindig valamilyen kalózmetál szól a háttérben, yo-ho! ;)

Az Irány a kincses sziget amikor megláttuk meglepődtünk hogy Piero társasjátékot csinált , akkor még nem ismertük a munkásságát. Súja nagyon jó a játéknak a dobozon szereplő képek is jót ígértek és amikor kipróbáltuk hát nagyon kellemes csalódás volt mert nagyon jó a játék. A kalózgyüjtögetés a hajózás az egymással összecsapások nagyon jó családi társassá teszik. 3-4 játékos szám a jó a kettő nem az igazi szerintem. A szabály nem nehéz de van belőle bőven viszont nagyon szépen le van írva , jó a szabálykönyv. A kalózlapok nagyon szépek esztétikailag sem utolsó. De minimum 1.5 óra nem lehet összecsapni rá kell szánni az időt egész estés játéknak ajánlanám. A szerencsefaktor azért benne van rendesen mert haladáskor eseménykártyákat kell húzni ami igen érdekessé teszi a játékot, de van benne tervezési taktikai lehetőség is . Mostanában már elég jó áron hozzálehet jutni én ajánlom kipróbálásra a lányom egyik kedvenc játéka. Azért jó hogy magyar tervező ilyen szép és jó játékot tud elénk tenni. Jó játékot mindenkinek vitorlákat fel.