Happy Bunny társasjáték

Kommentek

• poccer

  2019-08-05 15:11:33
  

  Talán még nincs fél éve, hogy megvan, de a kisebbik fiamat rendkívül le tudja kötni. Alapvetően egy kooperatív, lépkedős, készségfejlesztő bevezető társas, ahol a gyerek gyakorolja a színeket, a számokat, és többletként a memóriát is fejleszti.

  A lényege alapvetően annyi, hogy a nyuszival indulunk a kert egyik végéből, míg a gazda a kert másik végében áll. (Lusta fajta.) A két figura között megy a kerti út, ami színes mezők sorozata, ahol az egyes mezőkön számok találhatók. Körülöttünk pedig sok-sok répa (kis műanyag lap) a földbe szúrva, hogy csak a zöld levélke lóg ki belőle. A játékosok egymás után jönnek: dobnak a színes oldalú kockával, majd a nyuszi aktuális helyzete utáni első olyan színű mezőre lépnek, ami a kockán is van. Ott van egy szám, ami azt jelzi, hogy hány répát nézhetnek meg. (Egy répa megnézése azt jelenti, hogy kihúzzuk, és megnézzük van-e rajta rágás nyoma, vagy sem.) Az érett répák harapásnyommal vannak ellátva, az éretleneken nincs semmi jelzés. Ha egy répa értett, begyűjtjük, és a doboz oldalán látható kis mérce mellé sorba rakjuk őket egymás után. (Ha a sor kész, elkezdünk egy másodikat is, ha az is kész, nem kell többet gyűjteni, csak a babérokat learatni, nyertünk. ) Ha éretlen, visszatesszük a lyukba, ahol volt. (Itt a memória rész: jegyezni kell, melyiket néztük már, hogy lehetőség szerint ne nézzük meg még egyszer.) Ha elérünk a kert végében látható gazdáig, nyúlsült lesz belőlünk, és vesztettünk. Ha még előtte begyűjtjük a megfelelő számú répát, irány haza, és nyertünk.

  Mi picit még szoktuk bonyolítani is házi szabályként, és részben egymás ellen játszhatóvá tenni (a nagyobbik fiam kedvéért): egy játékos a gazda, a többiek a nyuszi. A gazda is dob, és lép (csak nyilván a másik irányba indulva, a kert másik végéről). Ha összeérnek, nincs nyúlsült, ellenben az nyer, akinek több az érett répája.

  Aranyos kis játék, s bár a doboza nem pici, de minden elfér benne, nem igényel különösebben nagyobb helyet.