1987 Channel Tunnel társasjáték

Kommentek

• chrome9

  2025-07-10 13:17:37
  

  Van esetleg magyar szabályod is hozzá?

• halaszkiraly

  2025-02-09 20:46:06
  

  (folytatás)

  Ugyanakkor gyors is (35-45 perc), de abszolút nem filler. Érdemes előre tervezni, és bár kis szerencsével is operál, szerintem matekosok még azt is kiszámíthatják, mekkora eséllyel húznak valamilyen színű korongot a zsákból. Az viszont nem nagyon tudható előre, kinek van több pontja, minden csak a végén derül ki, de pillanatok alatt megvan a számolás.

  A doboz kompakt, a kártyák védőzve is beférnek. A komponensek jó minőségűek, az egész játék kis helyen elfér, mégis hozza a nagyívű vállalkozás feelingjét. És akkor a benne levő kiegészítő modulról még nem is beszéltem.
  Nem mellesleg nagyon örülök, hogy egy sorozatra leltem, terv, hogy bepillantsak a többi részébe is.

• halaszkiraly

  2025-02-09 20:45:06
  

  Nekem is nagyon tetszett a játék, mely témájában és bizonyos mechanikáiban is egy rejtett gyöngyszem. Bevallom, már kissé untam az ezeregy játékban szereplő "építsd fel a városod, szerezz hozzá fát, téglát, élelmet..." típusú barterezést, amikor erre rátaláltam. Különleges témájával és egyedi mechanikájával abszolút üdítő színfolt, nekem tudott újdonságot mutatni.

  A témát egész jól tartja, persze igyekeztem beleélni magam... Tetszett, hogy a szabálykönyv háttérként kitér az alagútépítés technikai-mérnöki-pénzügyi részleteire, ezzel magyarázatot ad bizonyos játékmechanikai dolgokra is. A két országgal játszó játékosnak kissé aszimmetrikus szerepe van, ez is a témahűséghez tartozik.

  A játékban 5 akcióterületre helyezhetjük a korong-munkásainkat (ez valójában 10 akcióból való választást jelent) ezek közül 2 állandó, 3 (a kárytahúzások miatt) folyamatosan változik. A jól átgondolt és időzített akcióválasztás meghatározó lehet - akár a saját terveink megvalósításában, akár az ellenfél akadályozásában. Minden információ nyílt, szóval simán látjuk, hol tehetünk a másiknak keresztbe (ez egy verseny!). A játék során nemcsak tervezünk / fúrunk / finanszírozunk, de fejlődhetünk is a technológiánk csiszolásával (ami meglehetősen költséges olykor, de klassz bónuszokat is jelent). Kártyákat is gyűjthetünk, melyek újabb akciókat vagy győzelmi pontokat jelentenek majd. Egész klassz akcióláncokat is ki lehet alakítani, bár mi még nem tartunk itt.

  A méretéhez képest meglepően sok dolog átgondolását kéri a játék: milyen színű korongokat rakj le, milyen akciót válassz, melyik kártyát vidd el és melyiket hagyd ott az ellenfelednek, mikorra időzítsd 1-1 kártyád képességének kijátszását stb. Okos játék, nagyon sokszor elő fog még kerülni.
  (folyt. köv.)

• petersson8

  2024-08-21 17:18:51
  

  Pici dobozban komoly játék. Ne, ne számítsunk egy Twilight Struggle szerű epikus párharcra, ez sokkal inkább a Sör és kenyér nehézségi, hosszúsági és összetettségi szintjén mozog, de azért valljuk be, hogy egy kártyajátéknyi dobozba elég menő, ha mindez belefér.

  Vérbeli euro játék ez, előretervezési lehetőségekkel, valamennyi (de kicsike) szerencsével, agyégető döntésekkel és több útvonallal, ami a győzelemhez vezethet.

  Nagyon meglepő mélységei vannak ennek a játéknak, és valahogy minden többfunkciós. A kártyákat három különböző dologra tudjuk felhasználni, a munkásaink pedig nem mások, mint színes korongok, akik színek szerint szerveződnek csoportba és foglalnak el mezőket, ahonnan csak akkor tudjuk kimozdítani őket, ha egy több korngból álló tornyot teszünk a helyükre, cserébe viszont megkapjuk a lecserélt korongtornyot, így újra szóhoz tudunk jutni.

  A játék nagyon igyekszik tematikusnak megmaradni, a szabálykönyv külön kitér arra, hogy egyes szabálypontok miért vannak úgy, ahogy - végig leköveti a valós eseményeket. Persze mindezek mellett egy euro játékról beszélünk, azért ne várjuk, hogy tocsogni fog a témában, de azért a semminél sokkal több.

  A játákmenet gyors és pörgős, talán túl hamar vége is van, de ezt is mi befolyásolhatjuk. Nagyon előrerohanni sem érdemes, ahogy lemaradni sem. Gyakorlott játékosok 30 percen belül lenyomnak egy partit, mégsem lesz filler érzésünk utána.

  Az 1987 Csalagút simán az egyik legjobb kétfős párbaj játék, amivel eddig játszottam.