• Kedvcsináló
• 2026.05.11. 14:00:00

Ki a fene gondolta volna, hogy ilyen látványos játék készülhet egy óraszerkezetről? [telex.hu]

Nem egyszerű dolog olyan társasjátékot kitalálni, aminek a témája, körítése igazán újszerű. Készült már játék a kanban projektmenedzsment rendszerből, rókanemesítési programból vagy Az utolsó vacsorából, nem könnyű új dolgot kitalálni. Az Orlojnak ebben a zsúfolt mezőnyben is sikerült kitűnnie: a világ legnagyobb társasjátékos eseményéről, az esseni Spielről beszámoló tudósítások szinte kivétel nélkül megemlítették, hogy a prágai óraszerkezetről szóló játék a leglátványosabb és a legígéretesebb. Nem csoda, hiszen a táblán igazi színorgia látható, az óra számlapja, a fogaskerekekkel mozgó apostolok, a zodiákus óra mind izgalmas játékot sejtet.

Az igazi kérdés persze nem az, hogy mennyire mutat jól egy játék az asztalon, hanem hogy mennyire jó játszani vele. Elsőre ijesztőnek tűnhet a sok komponens, a hét, magában is elég bonyolultnak tűnő részre osztott játéktábla, ami mellé még minden játékosnak jár egy saját tábla, rajta négy különböző résszel. Az egyes elemek azonban elég logikusan épülnek egymásra, és az ikonok is egyértelműek, már az első játék során könnyen el lehet igazodni.

Az Orloj a legmélyén egy munkáslehelyezős, akcióválasztós játék, minden körünkben tolunk egyet az óra mutatóján, lerakjuk a munkásunkat az adott ponthoz, és megcsinálhatjuk azt a két akciót, ami a mutatónál látható. A munkáslehelyezős játékokban legtöbbször az a rendszer, hogy a munkások elfoglalnak egy-egy helyet, és amíg ott vannak, más nem választhatja az adott akciót, ilyenkor vagy a forduló végén kerülnek vissza hozzánk a munkásaink, vagy egy külön akció visszagyűjteni őket. Itt más az elv: ha olyan helyre megyünk, ahol valaki már áll (akár a saját figuránk), a tulajdonos egyszerűen visszakapja a munkást, és később újra felhasználhatja. Ez a változtatás teljesen más logikát teremt, az ember boldog, ha valaki más is azt az akciót választja, amit ő korábban, és bár az óra mozgatása helyett passzolhatunk és visszavehetünk embereket a tábláról, erre csak ritkán lesz szükség, van olyan, hogy egy játékban egyszer sem.

Az akciók közül a legegyszerűbb az erőforrások begyűjtése. Három egyszerűbb erőforrás van a játékban: fa, kő és tinta, illetve két olyan, ami a másik három helyett is használható bármikor: arany és pénz. Ha a fa- vagy a tintabegyűjtést választjuk, akkor kezdetben egyet kapunk ebből, de a saját táblánkon fejleszthetjük is egy külön akcióval, hogy ez több legyen. A győzelmi pontok legnagyobb részét azzal szedhetjük össze, ha az alsó asztronómiai óra építésében segédkezünk, az itteni pontok megépítéséhez szükség van aranyra és fára vagy kőre attól függően, hogy a kisebb vagy a nagyobb kör az, amelyikbe építünk.

Ahogy halad előre a játék, úgy lesz egyre drágább az építkezés, de ez nem feltétlenül baj, egyfelől azért, mert mi is egyre könnyebben szerzünk követ meg fát, másrészről pedig azért, mert a győzelmi pontokat az alapján kapjuk, hogy mennyi dolgot adtunk be az építkezéshez. Így aztán az egész gyakran amolyan mexikói felállás lesz, mindenki arra vár, hogy a másik építkezzen olcsóbban, és addig a saját gépezetét tökéletesítgeti, de mivel a beépíthető helyek száma korlátos, akkor is hoppon maradhatunk, ha túl sokáig várunk, és van egy köbméter fánk meg kövünk, amivel nem nagyon tudunk mit kezdeni. Az asztronómiai órára lerakott munkásaink ott maradnak a játék végéig, vagy legalábbis az a jó, ha a játék végén ott vannak, mert pontot érnek. Ez az, ami miatt a kezdetben kapott négy emberünk el tud fogyni, és emiatt kell olyan dolgokra is koncentrálnunk, amivel újabb embereket szerezhetünk. Például az apostolok képeinek megszerzésével és megépítésével.

[Cikk folytatása]

Ki a fene gondolta volna, hogy ilyen látványos játék készülhet egy óraszerkezetről?

Az igazi kérdés persze nem az, hogy az Orloj mennyire mutat jól az asztalon, hanem hogy mennyire jó játszani vele - ha valaki könnyed, mégis komplex társasra vágyik, akkor eléggé.