Ennyi pénzért ez egy kihagyhatatlan játék! (Természetesen a 2 ezer körüli árakra gondolok, nem is értem, hogy ugyanazon időben, ugyanazon játék hogyan lehet valahol 1800, máshol meg 7500 Ft, nem tudom felfogni)

Családoknak, baráti társaságoknak, épp már írni tudóknak, és időseknek, mindenkinek! A létszám abszolút rugalmas. Bár a szabály 4 főtől ajánlja, mi hárman is kipróbáltuk, és nagyon élveztük így is. (Hatnál többen viszont még nem játszottuk.) A nagy nevetések egyébként garantáltak, akárhányan is legyetek. Nálunk egy az egyben lecserélte a Tabut, amikor beszélgetős, könnyed időtöltésre alkalmas játékhoz nyúlnánk.

Magasan az új kedvenc játékom, és már alig várom, hogy a kiegészítőt is kapni lehessen magyarul, elsők között leszek, aki beszerzi! (Azt, hogy mennyire imádom ezt a játékot, azt a tőlem szokatlan extrém hosszú értékelésem is tükrözi - előre is bocsi. : )

Nálunk idén karácsonykor került be a Roxforti csata a családba, és azóta szinte folyamatosan az asztalon van. Talán most kezd kicsit enyhülni a függőség nálunk így 2 hónap elteltével, de eddig 2-3 naponta fixen játszottunk vele, volt, hogy egymás után több partyt is.

Mi minden létszámmal kipróbáltuk, és az valóban érződik, hogy minél több a játékos, annál nehezebb megnyerni a játékot. Sokan írják, hogy 2 fővel túlságosan könnyű. Hát én ezt egyáltalán nem mondanám, mert - bár lehet mi csinálunk vmit nagyon rosszul :D de - mi kb. 20-25 partyn vagyunk már túl, legtöbbet a 7-es szinttel játsztva, és egyáltalán nem tudom azt mondani, hogy legtöbbször nyerünk, sőt. Nálunk az egy kifejezetten nagy örömforrás, ha sikerül nyerni. Legtöbbször az uccsó körökben annyira izgalmas az egész, hogy fogalmunk sincs, hogy most nyerni, vagy veszíteni fogunk, mindig a vége felé pörögnek fel az események. Ami ennek ellenére kifejezetten tetszik, hogy akkor is nagyon élvezem, és jól szórakozom, hogyha vesztünk. Nagyon ritkán vannak olyan kombinációk, hogy már a játék elején érzem, hogy ez nem lesz meg, de legtöbb esetben még innen is vissza lehet hozni ügyesen.

Nekem ez a 2. kooperatív játékom a Pandemic után, és bár azt is kedvelem, de ég és föld a kettő minden értelemben. A HP-t nem volt még olyan alkalom, hogy ne élveztem volna, nem érzem azt, hogy folyamatosan szivat a játék, és esélytelen a győzelem, és több mechanika, gondolkodás is van benne, viszont mégse kell már a játék elején megtervezni, hogy mit fogunk csinálni 5 körrel később, ezért kisebb az esély arra is, hogy egy-egy túlagyalós játékos idegesítően hosszú ideig gondolkozzon a saját körében.

FOLYT. KÖV. következő bejegyzésben, mert elérem a karakter limitet. :D

Szóval.

Designban gyönyörű az egész játék, szép a tábla, tetszenek a tokenek, a játékos-, és a játékkártyák is, amit viszont sajnos észrevettem, hogy annak a karakternek a kezdőpaklija, akivel a legtöbbet játszunk, nem zavaróan ugyan, de picit már elkezdett elhasználódni. Örülök, hogy a mozifilmet vették alapul a képi ábrázolásoknál, és nem vmi fiktív illusztrációt használtak. Tök jó ez a dobozos dolog is, bár mi már nem játékonként csomagoljuk el, mert rengeteg idő lenne mindig szétválogatni, aztán újra összekeverni. Ami nekünk bevált, hogy pl. az 1. dobozva kezdőpaklik és játékoskártyák, a 2. dobozba gonoszok, és így tovább típusonként. Szerencsére az összes Roxfort kártya belefér egyben a legnagyobb dobozba, úgyhogy ez se okoz gondot.

Mikor először játszottuk végig az egészet, nagyon izgalmas volt minden egyes új játékdobozt kinyitni, hogy na vajon mivel fog bővülni a szabály, milyen új kártyákat találunk a csomagban, kik lesznek az új gonoszok, igazán élveztem ezt a részt. Azóta már leginkább csak az uccsó szinttel játszunk, de abszolút el tudom képzelni, hogy vkinek mondjuk jobban bejön a 6. csomag.

Ez tipikusan az a játék egyébként, amit mindenkinek tudnék ajánlani. Szerintem nem HP fanok is jól szórakozhatnak vele, de ad egy plusz élményt játék közben, ha egyébként ismerjük is a tárgyakat/varázsigéket/személyeket, akikkel játszunk. Gamereknek is tetszhet akár, mert lehet taktikusan, már az elejétől kezdve konkrét stratégia alapján játszani, nagyon odafigyelve, hogy milyen kártyákat vásárolsz a paklidba, de könnyedebb játékként is, hiszen úgy is dönthetünk, hogy csak sodródunk az árral, mindig az épp aktuálisan leginkább tetsző kártyát vásároljuk meg, és nem gondolkozunk nagyon a következményeken. Én egyébként azt is ajánlom, hogy pár játék után nézzetek fel a BoardGameGeek - Variations című fórumára, tök sok ötlet van ott, amivel kicsit megcsavarhatjuk a játékmenetet - akár könnyítve/nehezítve is azt. :)

Vegyétek, szeressétek! Szerintem nem fog csalódást okozni ♥

Nekünk nagy csalódás volt.

A szabálykönyv kusza, sok helyen nem egyértelmű, a játék során felmerült kérdések többségére egyáltalán nem ad választ. Számunkra ez így játszhatatlan sajnos, nem ajánlom.

Nekünk egy ismerős már végigjátszott játékát volt lehetőségünk kipróbálni, de az 1-2 behajtogatott kártya, vagy levágott alkatrész nem szegte kedvünket, így is nagyon nagyon élveztük. Ezen a játékon kívül eddig még csak Szabadulópaklit próbáltunk ebből a típusból, dehát ez mérföldekkel izgalmasabb és kidolgozottabb. Igaz, hogy drágább, de én biztos nem veszek több Szabadulópaklit, csakis ezt. :)

Tetszett, hogy 1-1 rossz megoldásnál nem kellett rögtön hibapontokat írkálni magunknak, és a játék sem árulta el rögtön a megfejtést, hanem tudtunk tovább gondolkozni, hátha rájövünk. Az is szuper, hogy ha segítséget kérek, az se feltétlen vezet rá rögtön a megoldásra, hanem több különböző lépésben csak tippeket ad, és harmadjára mondja csak el a megoldást. A "pontozás" is tetszett a végén, nem csak az alapján ad értékelést, hogy hány perc alatt végeztünk, Mi egyébként jó hosszú ideig játszottunk vele, több, mint 2 óra volt, mire a végére jutottunk, dehát nem verseny, beszélgettünk, nevetgéltünk közben, nekünk ez így pont jó :)

Nagyon ajánlom ezt a játékot, engem megvett kilóra! :)

Nekem jobban tetszett, mint a Velencei meló, de ebben is voltak olyan dolgok, amiknél nem volt egyértelmű az instrukció, és ezért többször is befürödtünk vele, felesleges hibapontokat gyűjtve.

Azóta egyébként már volt lehetőségünk kipróbálni egy Exit játékot is, és hát ha szabadulós társast kerestek, akkor inkább egy Exitre adjatok ki egy ezressel többet, mint hogy Szabadulópaklit vegyetek. Ég és föld a különbség a kettő között. Szerintem.

Több helyen is olvastam, hogy a sorozat elsőként megjelent 3 tagja közül ez a legjobb választás, így én is ezt szereztem meg elsőként. Tetszett, tetszett, de annyira nem voltunk elájulva tőle.

Sok feladatnál kellett használnunk a segítségkártyát, és sok feladatról még utólag is azt gondolom, hogy nincs benne semmi logika, lehetetlen rájönni segítség nélkül, de van egy bizonyos, ahol még segítséggel se... :D Hogyha a büntetések miatti plusz időket is beleszámoljuk, akkor mi 2 órán túli játékidővel végeztünk, eközben a végső értékelés legrosszabb minősítése is 90+ percért jár... Hát sebaj, elbuktunk na. :D A szabadulószoba feeling kedvéért én kerestem közben misztikus háttérzenét, sztem megadta a hangulatot, ezt tudom javasolni másoknak is.

1-2 helyen kéri a játék, hogy írjunk rá a lapokra, de abszolút megoldható mindegyik feladat firkálás nélkül is, így könnyen továbbajándékozható/elcserélhető. Én is így teszek, megpróbálom az Időpróbára elcserélni, hátha az jobban fekszik majd a társaságunknak. : )

Kisgyerek koromban ez a játék volt a kedvencem, még a Hotelnél is jobban szerettem, pedig az is lenyűgözött a 3D-s épületeivel. :) Ma már nem nagyon venném elő, de kidobni sincs szívem, ott marad szépen a szekrényben.

Alapvetően egy kockadobós, nagy szerencsefaktorral rendelkező játék, de nem csak haladni kell benne, hanem különböző állatokat gyűjtögetni az út során, illetve akadályokon átvergődni (ahol szintén nagy a szerencse szerepe, sokszor attól függ, hogy átjutsz-e az akadályon, hogy hányast dobsz a kockával). Mindettől függetlenül kicsiként nagyon izgalmas volt számomra, gondolom ebben nagy szerepe volt annak, hogy nem csak egy játéktábla van, hanem van külön lap az állatoknak is, illetve döntéseket is kell benne valamennyire hozni, nem csak 6-ot dobsz, 6-ot lépsz. Talán az is tetszett benne, hogy olyan komoly felnőtt játéknak tűnt akkoriban, és nem mindenféle tarka-barka műanyag gyerekcucc érzete volt. :)

Ha lapul még valahol ilyen játék a családban, és kisgyerek is van, akkor mindenképpen keressétek elő, nekik nagy élmény lesz! :)