Igen :) bár én még arról csak egy-két képet láttam, de az is gyönyörű. (mondjuk nekünk nincs Dixitünk, csak egy barátunknál szoktunk vele játszani)

A Mombasa-t nem ismerem közelebbről, viszont tényleg sok hasonlóságot vélt felfedezni a kíváncsi kis agyam a Great Western Trial-lel. 😅

Én a Látomásokat is nagyon ajánlom, az is borzasztóan jó🙂

Mindenből kell társas is, aminek már meg van alapozva a hírneve a videójátékokkal. Mindegy ha jó, ha nem, akkor is meg fogjáj venni, és nagyrészt sajnos nem az az alap, hogy valakinek lesz egy jó ötlete, hanem hogy PÉZPÉZ.

😂 Épp valamelyik nap beszéltünk azt hiszem a Splendor kapcsán arról, hogy mindenből kell csinálni focis kiadást, meg Marveles kiadást, meg ilyeneket. Lehet ebből is kellene😅

Pontosan! Ha mindenki egyforma lenne, akkor elég unalmas lenne :D

Nekem ez a játék pont olyan mint Dixit. Jó-jó, szeretem meg minden, de én magamnak nem vennék. Nekem a Dixittel is az a bajom (persze ez másoknál nem feltétlen van így), hogy amikor újra meg újra előjönnek ugyanazok a lapok, akkor valamiért nekem mindig ugyanazok a korábbi asszociációk jutnak eszembe, amiken mondjuk egyszer jót röhögtünk, és emiatt beleégett az agyamba. Szóval ez is olyan, hogy magamnak nem venném meg, pont amiatt, amit te is mondasz, de úgy tök szuper, ha csak ritkán kerül az asztalra különböző társaságokkal, különböző emberekkel, akikkel kvázi minden alkalommal újra meg újra meg kell tanulnod összehangolódni. Ilyen szempontból én megértem és elfogadom a létjogosultságát, meg nem bírálom a játékot, mert egyébként tök jó, hogy létezik egy ilyen is, viszont én nem venném meg magamnak a fent említettek miatt.

Prehistory 14990 a-gameshop.hu-n :) talán érdekelhet valakit, elég jó ár.

A Maraduers az az, ami most volt Kickstarteren is ugye? Csak futólag néztem, nem támogattam a projektet, de lehet még gondolkodok rajta.

Van benne pár érdekes, mindeki pörgesse végig, bár a nagyobb akciók 60%-a az a Monopoly különböző permutációi 😄, de ez ne zavarjon senkit.

Én is a GIMP-et ajánlom. Bár egy pici idő megtanulni kezelni, de ingyen hozzáférsz minden funkciójához, nem szükségeltetik megvenni, és szerintem nagyon egyszerű a használata :) Én egy Love Letter játékot csináltam, ahol a barátaim a karakterek (minden szabály maradt az eredeti).

Egy absztrakt városépítős játékkal állunk most szemben, amely az egyik legjobbja a kategóriájának. A játéknak van egy alaptörténete is, miszerint erdei állatok vagyunk, akik új életet kezdenek egy olyan helyen, ahol nincsennek ragadozók, és meg kell építeni az új városukat, élőhelyüket.

Először véleményt mondva: én minden egyes játékot nagyon élveztem, akár egyedül akár többen játszottuk, és a legtöbb embernek szintén nagyon tetszett, akinek mutattam eddig. Én kifejezetten szeretem az ennyire eltalált és kívül belül jól összerakott játékokat.

Kiváló ötlet és kivitelezés van a játék mögött, pár perc alatt megtanítható, de sokszor fogjuk vakarni a fejünket, akkora mélység van néhol a játékban. A Tiny Towns szerintem valóban kiemelkedő játék a kategóriájában. Amennyire egyszerűnek tűnhet a játék, annyira jól elszórakoztatja azembert.

Én bátran ajánlom kicsiknek és nagyoknak, gyorsan bele lehet tanulni a fiatalabb korosztálynak is. Nagyon sok kártya-kombináció, ami kijöhet egy-egy játék alatt rendkívül magas újrajátszhatóságot ad a játéknak, és tényleg nagyon sok kártya van a dobozban, ezért a pontozási kombinációkból is nagyon sok létezik, tehát nem fogjuk megunni a játékot néhány játék után.

Akár egyedül is játszhatjuk ezt a játékot, ekkor szintén ugyanezek a lapok adják majd meg, hogy milyen nyersanyagok között választhatunk. Végső soron a komponensek minősége kiemelkedő, kiválóan működik és egyenesen függővé tesz így is a játék, és nekem az első pillanattól fogva nagyon tetszett, hogy minden ennyire nagynak van tervezve ebben a játékban, mert fele akkora méretben és dobozzal is bőven meg tudták volna oldani az egészet, de hogy lehet tapogatni ezeket a nagy épületeket és kártyákat ez sokat dob a élményen, teáht végső soron nem haragudhatunk azért a játékra, hogy több helyet foglal, mivel ez is hozzá tartozik, és részben ez teszi a játékot azzá, ami.

A játékszabályról nem szeretnék túl sokat írni, valószínűleg sokatok ismeri, inkább csak egy két elemet emelnék ki belőle, amik megfogtak igazán. Tetszett benne, hogy az épületek valamilyen hasznos képességet adnak a tulajdonosoknak a megépítése után. További plusz a játékban, hogy a kártyák közt kapcsolat van, tehát például van egy szökőkút, ami csak akkor fog pontot érni, ha valamelyik oldalával szomszédos már megépített kunyhókkal, de másik példa, hogy a kunyhókat el kell tudni látni élelemmel, amit a magtár kártyák tudnak megtenni. Ez sok féle lehetőség utat enged több különböző stratégiának, és kicsit bővíti az amúgy elég egyszerű szabályokat. Vannak még ezeknél is extrább kártyák, a gyár megépítése után például rá kell helyeznünk az épületre egy nyersanyag kockát, és választhatunk egy másikat helyette, ha innentől kezdve valamelyik fordulóban egy másik játékos azt a nyersanyag típust nevezi meg, amit még korábban ide raktunk.

Gyakorlatilag minden játékban teljesen más kombinációk fognak majd kijönni. Ráadásul a Tiny Towns egy nagyon egyszerűen és gyorsan megtanulható játék, mint mondtam, amit viszont nagyon nehéz tényleg profin is játszani, mert sok előre tervezést igényel az, hogy tudjuk melyik helyre milyen mintát szeretnénk majd kirakni a későbbiekben, és mit hagyjunk szabadon azért, hogy majd egy másik körben valami más épület odaférjen, ahova szeretnénk. Ez azért kritikus, mert ha valaki rosszul gazdálkodik a helyével és rosszul osztja be a tábláját, akkor gyorsan be fog neki telni, és sok üres hely maradhat mellette. Minél többen játsszuk, annál kevésbé tudunk a saját játékunkra hatni, tehát 2-3 játékosnál többel nem annyira ajánlom a játékot, maximum 4 játékossal. Ha viszont ennél többen akarunk játszani vele, arra is van megoldás akár hat főig, mert a szabályfüzetben ugyanis van egy játék-variáns, amikor még másik nyersanyagkártyák is képbe kerülnek, és így picit változik a játék, hogy élvezetesebb legyen több emberrel is.
Folytatása következik.. 😄

A First Ascent nagyon szimpatikus a számomra így első körben. Semmi közöm nincs a hegymászáshoz, sőt félek is kicsit a magasban, viszont van valami megragadó a játék külsejében és a tábla elrendezésében. Az art style bár szerintem nagyon illik a játék stílusához, nekem nem annyira jön be, viszont az nagyon szuper benne, hogy hány féle módon ügyeltek a játék újrajátszhatóságára azzal, hogy sok féle random esemény következik be, illetve a lapok is randomok, és egy részük még rejtve is van. Ezek kikényszerítik az emberből, hogy más-más stratégiákat is kipróbáljon.

Nem tudom, hogy azoknak a megtett út jelölőknek mekkora jelentőségük van a játék során, de szerintem eszméletlen módon feldobják, és megszínesítik a játékteret, ahogy haladunk előre.

Annak külön örülök mondjuk, hogy nem az dönti el ki nyeri a játékot, hogy ki ér fel leghamarabb, mert akkor kicsit elveszne a különböző mezők elérésével, és a küldetések teljesítésével kialakuló taktikázás. Így szerintem sokkal több lehetőség van a játékban, bár ezt más lehet nem így látja.

Két hete mi is kipróbáltuk, és teljesen témogatom a véleményem, hogy midenkinek adnie kell neki egy esélyt. Túl sok extrát talán nem tartalmaz a játékmenet, de nagyon szépen van tálalva. (Megjegyzem nekem at egyik kedvenc dobozom az Egy szép új világé.)

Ebben igazad van, csak olyan demotiváló tud lenni, amikor sorakoznak egy bolt polcain a játékok, és ilyen "monopoly focis kiadás" "monopoly jégvarázs kiadás" monopoly fenetudjami", és lassan a splendor is kezd erre a sorsra jutni, pedig tényleg nagyon jó játék :/

A játék során a Tucana-szigeten kell különböző nyomokat hagynod, ezzel felfedezve a szigetet. Egy térkép és egy ceruza segítségével kell összekötnöd a felfordított kártyák által mutatott szomszédos terepeket. Az ösvényeid lassan nőni fognak, és amikor sikerül az azonos betűjelű falvakat összekötnöd, pontokat fogsz kapni érte. Ha egy látványosságot sikerül összekötni egy faluval, azért szintén pontokat kapsz majd. Ha sikerül elég hasonló látnivalót összekapcsolnod, bónuszakcióként ingyen húzhatsz egy ösvényjelet, amivel tovább növelheted a nyomvonalaidat. A térképek kétoldalasak, az egyik oldalon az Isla Petit, a másikon pedig az Isla Grande (egy kisebb és egy nagyobb térkép). A Petit két körből áll, 13 fordulóval, míg a Grande három körből 13 fordulóval.

A doboz borítója szép ahogy az összes többi illusztráció is. A szabálykönyv világos és könnyen érthető.

Az ösvények feltérképezése kezdetben némi erőfeszítést igényel, hogy kitaláld, hogy milyen stratégiai elhelyezkedésű ösvényekkel érdemes kezdeni. Egyfajta szabadságot és egyben kontrollt ad a játék azzal, hogy több helyen, több módon is kezdheted a nyomvonalaid kialakítását. Még a véletlenszerű kártyahúzással együtt is megmarad ez az érzés.

Minden forduló után van egy pontozási fázis, így biztos, hogy már az első fordulóban is érdemes pontokat szerezni, mivel a következő fordulóban, vagy fordulókban ezek a pontok újra pontozásra kerülnek majd.

A leosztás véletlenszerűsége miatt nagyon sokszor újrajátszahtó, egy ekkora játékhoz képest elég sor tartalom rejlik benne. Mindenképp ajánlom kipróbálásra. Örülnék, ha esetleg kiadnának hozzá néhány kisebb kiegészítőt, esetleg promólapokat, amikkel kicsit mindig lehet változtatni a játékon.

Kicsit néhol furának találtam a rajzokat, pontosabban azokat, amik a rajzokon vannak, mint például egy jeti(?). Nem teljesen éreztem tematikusnak, de ez nem egy olyan dolog, ami bármit is levonna a játék értékéből. Ettől még pont ugyanannyira ajánlom, mintha egységesebbek lennének.

A Flourish az Everdell készítőinek legújabb játéka, és amikor tavaly megjelent a Kickstarteren, azonnal megtetszett nekünk a gyönyörű grafika! Nem csak a borító sikerült eszméletlenül jól, de az egész játék stílusa.

1-7 játékos

20-60 perc

Tervezők: James A. Wilson & Clarissa A. Wilson

Művészek: Wilson Wilson Wilson, Wilson Wilson Wilson, Wilson Wilson Wilson April Borchelt, Dann May, Christina Qi & Naomi Robinson

Kiadó: Starling Games

A játékosok 4 forduló alatt megalkotják saját kertjüket, tele virágokkal, fákkal, ösvényekkel és még sok mással! A szabályok könnyen megtanulhatók, és azt a benyomást keltették bennem, hogy ez egy nagyon egyszerű készletgyűjtő játék, ahol egyes kártyák a kör végén, mások pedig a játék végén pontoznak. Már-már kezdtük a szabályok tanulmányozása közben azt hinni, hogy ez valóban csak egy újabb köntösbe rejtett, de ugyanolyan játék, mint sok másik. Azonban amikor már kezdtünk ebbe beletörődni, akkor jött a változás.

A Flourish ugyanis egy klassz csavart is kínál a kártyahúzási mechanizmushoz: minden körben választasz egy kártyát, amit kijátszol, és egyet, amit odaadsz a szomszédjaidnak. A másik három kártya a kezedben marad, és a következő körödet úgy kezded, hogy a neked átadott két kártyát és egy extra kártyát húzol a pakliból. A játékok során az volt a tapasztalat, hogy többször gondolkodtunk azon, hogy milyen lapot nem kellene a szomszédodnak odaadni, mint azon, hogy mit is kellene kijátszani. Ez a fajta draft szerű mechanizmus eszméletlenül feldobta a játékot.

A játékhoz különböző változatok is járnak azok számára, akik inkább szólóban vagy kooperatívan játszanak, sőt, még néhány minibővítményt is kapunk, amelyek további pontgyűjtési lehetőségeket tartalmaznak. Néhány játék után már el sem tudnám képzelni, hogy ezek nélkül játsszunk, mivel a plusz komplexitásréteg számunkra mindenképpen üdvözlendő. Nem tartozik a legolcsóbb játékok közé, és nem is ajánlanám, hogy kipróbálás nélkül vegye meg mindenki, de egy kis időd mindenképp megérdemel.

A játék célja a legtöbb pénz (azaz pont) összegyűjtése ellenségek legyőzésével és a képességek fejlesztésével a játék kilenc fordulója során.

A Dungeon Rush egy nagyon könnyű és gyors játék. Egy játék körülbelül 10-15 percig tart. A grafika szép és tematikus, a téma pedig szórakoztató. Ez könnyen játszható eléggé kis gyerekekkel is, mivel a játék alapvetően szimbólumegyeztetésből áll, és a grafika nem groteszk, hanem rajzfilmszerű. A játék is alapvetően ügyességi játék, de van néhány döntés, hogy milyen képességeket akarsz megszerezni a végső ellenféllel szemben stb. (A negatívum ilyenkor az, hogy a gyerekeknél előfordulhat némi sértettség, ha a képességeik szintje nem megfelelő a játékhoz, értem ezalatt, hogy azért nyúl lassabban, mert kicsi még, szóval erre vigyázzunk.) A téma is fontos tényező lehet, főleg a gyerekeknél, hiszen úgy tehetünk, mintha a Gyűrűk Ura vagy bármilyen fantasy környezetben játszódna a játék, ami nagyon tetszhet nekik.

Szórakoztató a játék alapkoncepciója, hogy a két hősöd a két kezed szimbolizálja. "A jobbkezes hősöm egy közelharcos, tehát ilyen ellenségeket kell keresnem". Aztán amikor az ellenségek feltűnnek, és te kétségbeesetten keresel valamit, amit megölhetsz, könnyen előfordulhat, hogy a bal kezeddel találod el a közelharci célpontodat helyette.

Mindent egybevetve, ez egy nagyon egyszerű és kaotikus játék, amelyet talán gyors fillernek szántak a játékosoknak, de leginkább könnyű családi játékestekre ajánlanám. A játék tényleg nem az én stílusom, mivel általában nem szeretem a túl nagy káoszt és az időalapú társasjátékokat, ahol gyorsan kell csapkodni összevissza. Szóval, ha kemény döntéseket és szerepjátékot keresel, itt nem fogod megtalálni. De ha nem zavar a csapkodás és a káosz, a Dungeon Rush egy olcsó és gyors játék, amit nagyjából bárhol beszerezhetsz és játszhatsz. Bár én inkább egy kicsit kisebb asztalt ajánlanék, mint egy nagyobbat, hiszen tíz kézzel csapkodva az asztal körül zsákmányt keresve nehéz mindenhová eljutni!

Szóval mit is kell csinálni pontosan? A játékosok kapnak egy pénztárcát hat titkos céllal, amelyeket a többi játékos ellen szeretnének elérni. Ezeket tetszőleges sorrendben és módon teljesíthetik, csak nem lehet külön felhívni erre a figyelmet, ha éppen megpróbálja valaki teljesíteni a célját. Ha sikeresen teljesítik a céljukat, akkor azt mondják, hogy You get got! és a céljukat teljesítettnek tekintik. Az a játékos, aki először teljesít három gólt a hatból, ami véletlenszerűen lesz kisorsolva, a győztes.

Mi a helyzet a játékosok számával? A játék kettőtől tíz játékosig támogatja a játékot (mert ennyi kis pénztárca van benne). Ha szeretnél, több játékossal is játszhatsz pénztárca nélkül, és egyáltalán nincs okunk szerintem azt hinni, hogy ez a játék nem játszható szinte bármennyi játékossal. Ha azonban tizenötnél többel játszanék mondjuk, akkor egyszerűen vennék egy másik példányt, és abban lenne akkor még 10 kis pénztárca.

A játék bármilyen játékoslétszámmal játszható. Nem minden kártya működik kétjátékos esetén, de a legtöbb igen. A tökéletes egyensúlyt öt vagy több játékos jelenti szerintem, mivel az emberek hajlamosak leengedni az figyelmüket, minél több játékos van.

Mit kell tudnom az első játék előtt? Ez nem lesz mindenkinek való. Ez egy hihetetlenül szociális játék, és néha olyan helyzetbe kell hoznod magad, amilyenben általában nem vagy komfortos. Előfordulhat, hogy olyan telefonhívást kell kezdeményezned, vagy olyan mondatot kell kimondanod, ami kívül esik a komfortzónádon.

Nagy rajongója vagyok a Don't Get Got!-nak. Játszottam már több különböző alkalom keretein belül is, mint például egy bográcsozás. Ilyenkor persze saját időkorlátot érdemes megadni, hogy mondjuk az este folyamán végre kell hajtani minél több ilyet. Hihetetlenül egyszerű, és segít feldobni olyan tevékenységeket, amik enélkül kicsit unalmasabbak lennének. Ha úgy gondolod, hogy a csapatodnak tetszene ez a játék, akkor nagyon ajánlom, hogy esetleg ruházatok be egyre, és próbáljátok ki. Megéri!