Elképzeltem, ahogy 4-en egy könyv fölött azon megy a vita, mit vegyél fel, illetve melyik utat válaszd. Az is lehet, hogy körbe fog vándorolni, mint a régi időkben a kockás könyvek. :D

Kicsit fognak nézni a rokonok, hogy milyen szép mesés könyvvel játszol karácsonykor. Mondhatod majd: ez a mese segít a karácsonyi hangulat fokozásában. ;)

Szervusz bahomhun! Csak abban az esetben ajánlanám 15 éves kamasz fiúnak, ha elég érett. Nyilván a 18+ tartalom nem feltétlen 18+, ha nagyon szigorúan akarom venni, akkor 16 karikásra sorolnám, de a kiadók ragaszkodtak ahhoz, hogy felnőtt besorolást kapjon a kömyv. Én ha tini lennék nyilván kiolvastam volna, mert tudtam volna hova tenni a történetet, és a cselekmény egészét. Egy próbát megér. Ha nagyon jól ismered azt a 15 éves fiatal fiút, akinek szeretnéd ajándékozni, akkor szerintem élvezni fogja. 😊

A három játék közül az első volt az, ami felkeltette az érdeklődésem. Stílusában ténylegesen visszahozza a 30-as éveket, igényesek a minik és a tábla is. Minden részlet a helyén van, és tényleg az embernek automatikusan a Cuphead jut róla eszébe. Viszont az illusztrációkon látszik a különbség, hogy a két játéknak vajmi kevés köze van egymáshoz, mint ahogy a cikk írója is mondta.
Ha lenne igényes magyar fordítás hozzá és ténylegesen be lehetne szerezni az itthoni boltokban, én biztos hogy megvenném. Aztán lehet hogy saját magammal játszanék mint két személy, de egy ilyen különleges játékot nem mindennap tart otthon az ember. A mini figurákat kifesteném, mert színesben sokkal jobban passzolna az összképhez.
Engem meggyőzött a Townsfolk Tussle, a reklám videója pedig Isteni!

A sorozatból ezt a példányt vásároltam meg először, és imádtam. Azt gondoltam, ez egy fajta thriller képregény, ahol egy kemény legénnyel kell végigszambázni egy hatalmas kúrián, megtalálni a keresett személyt. Ehhez képest az elképzelésem nem valósult meg, viszont amit kaptam az fenomenális. Spoilerezni nem szeretnék, mert aki szeretné ennek a képregénynek az élményét átélni, jobb ha csak 2 mondatot tud a történetről. Én imádom a képregényeket, és az ötlet, hogy a régi kockás könyvek mintájára készítsenek egy izgalmas kaland képregényt, felhasználva a régi mechanizmusokat, és ahogy Győri Zoltán is említette, 10 ujjamal lapozgatva vinni a cselekményt, miközben a ceruzámat kerestem jegyzetelésre, fantasztikus. Sajnos elsőre olyan minőségben nem sikerült végig vinnem, mint ahogy azt terveztem, de nem adom fel, újra meg fogom próbálni. :)

Nagyon jó volt a cikket olvasni! Innen is köszönetet szeretnék nyilvánítani, na meg gratulálni a fordítónak, mert isteni munkát végzett (számomra biztosan :) ). A cikk eredeti irója véleményem szerint a fordítóhoz képest egy döjfös suta gyermekhez hasonlít, aki gondolkodás nélkül cselekszik, vesz meg mindent, lusta átfogó képet prezentálni az átlag és a profi játékosok számára, emellett a rossz döntéseit és tapasztalatait valamint a negatív véleményét az olvasóra akarja tukmálni. Mondván: én egy kritikus vagyok nekem elhinned, én tudom mi a jó.

A fordítóval értek egyet. Érződik rajta, ő egy Igazi játékos. Nagyon szépen leírja, hogy a fejlesztés során milyen döntések születnek meg azért, hogy mi egy élvezetes játékot kapjunk a pénzünkért. És ez vonatkozik a kiegészítőkre is. Személy szerint én a kiegészítőket szeretem, igaz én videojáték szférában tudom ezt mondani, de szerintem nem sok különbség van a társasok és a videojáték kiegészítői között, ha az élményt növelő funkcióját nézzük a dolognak. Példa: The Witcher 3 Wild Hunt 2 kiegészítője. Mindkettőben vannak olyan mechanikai újítások, amik segítik a játékost, plusz tartalommal vannak megtöltve, és hatalmas élménnyel gazdagítanak. Ugyanez a helyzet a társasjtékok esetében is. Nem véletlenül léteznek kiegészítők, de mint a cikk fordítja is írja, mindennek utána kell járni, hogy az adott kiegészítő mennyit ad vagy vesz el a játék élményéből.

Az újra kiadások esetén is folyamatatosan figyelnek arra, mi működött és mi nem, javítják, fejlesztik a játékot, hogy a végén az kerüljön a polcra amit eredetileg akartak, csak a szűkös határidő, a költségvetés, és egyéb más tényező ezt eleddig megakadályozta. Pl: Arkam horror, Tokió királya-A pusztítás éjszakája

Ha valaki képtelen arra, hogy a dolgok mögé lásson, megértse hogy egy társasjátékot sokkal nehezebb fejleszteni és javítani, inkább maradjon csendben. Mindenkinek jobb lesz. Még a döjfös kisgyermeknek is. :)

A Mit játsszunk! csatorna mutatta meg, milyen a Tokió királya- a pusztítás éjszakája társasjáték. Az alapjátékról szintén láttam videót, ám befejezetlennek éreztem a mechanizmust. Azonban a Pusztítás éjszakája minden része kész. Az új design pazar, a játékmenet gördülékeny, gyorsan tanulható, és természetesen élvezet játszani. Én a párommal játszottam, nagyon jól működött ketten. Bártan ajánlom mindenkinek!

Ez a játék akkor keltette fel az érdeklődésem, amikor egy csatoran még a teszt példánnyal játszott nagy társasággal. Mindenképp szerettem volna belőle egy gyűjtői példányt, és tavaly decemberben sikerült is beszereznem. Hangulatos, a design gyönyörű, emellett van lehetőség egymás ellen harcolni. Nyelvfüggetlen, így bárki tud vele játszani. :)