Ez tipikusan az a játék, amit az ember meglát és azt gondolja: Biztos valami gyerekes hülyeség... Ennél nagyobbat nem is tévedhetne. A doboz inkább azt mutatja, hogy egy gyerek játékról van szó. Kipróbáltuk, bár láttam róla videót és tudtam, hogy nem annyira kicsiknek való, bár nyilván a fiatalabbak is élvezhetik. Könnyű játszani, de nagyon nem könnyű jól játszani. Durván mély játék. Agyzsibbasztó dolog úgy építeni, hogy sok pontot is hozzon, de mégse zárd magad körbe. Sok tényező van ami nehezíti a helyzetet. Valamennyi szerepe a szerencsének is van, mert biztos nem azok a lapok jönnek fel, amire neked szükséged lenne. Tervezni és elengedni. Ez a lényege. Hiába tervezed meg előre, hogy mi lenne jó neked, ha vagy a szerencse miatt, vagy a többi játékos lépései miatt ez meghiúsul. A hangulata vidám, a grafikái jók, a tempója épp megfelelő. Nekem nagyon tetszett.

A látott videók alapján, nem gondoltam, hogy ennyire be tud húzni ez a játék. Versengős, de mégsem annyira vérre menően. Az utolsó percig nem dől el, hogy ki az aki jobban áll. Nehéz döntés, hogy épp melyik kasztot érdemes gyűjteni, pláne, hogy nem mindig tudja az ember azt bővíteni, amelyiket akarja. Nagyon jó a hangulata, kifejezetten tetszik, hogy nem annyira színes, hanem inkább sötétebb tónusú grafikák vannak benne, szerintem a törpök világához nagyon passzol. A komponensek jó minőségűek és szépek. Nagyon jót tesz a játék ütemének, hogy lehet a pénzeket fejleszteni, amikor ugye nyílván nem az választ először, mert csak kis értékű érmével lehet, de hosszabb távon mégis megéri nagyobbra cserélni az érméket, akár a játék végeredményét is megváltoztathatja. A hősök is jópofák, nagyon sokat tudnak segíteni a győzelemben. Kártyagyűjtős játékokból az egyik kedvenc lett nagyon rövid időn belül. Nem értettem, mire ez a nagy népszerűsége, míg csak videókban láttam, de játszani vele egész különleges élmény. Pörgős játék, az első perctől az utolsóig. Könnyen tanulható és tanítható, akár még a fiatalabbaknak is ajánlanám.

Mióta megjelent a játék, azóta várom a magyar megjelenését. Végre meglett. Nem csalódtam benne, pont azt nyújtja, amit elvártam tőle. Egyszerű szabályokkal működik, viszont ahogy egyre több dominó kerül le, úgy lesz egyre agyalósabb. Nem gondoltam, hogy ekkora mélységei vannak. Egy könnyed játékra számítottam, de egy nagyon agyalós, stratégiai játékot kaptam, ami számomra mindenképp jó pont. Nagy ötlet, hogy nem külön játéktábla van a játékosoknak, hanem egy nagy, ami miatt könnyen lehet a másiktól elhappolni pontot, vagy csak megakadályozni, hogy más jöjjön ki előnyösen egy terület lezárása után. Nagyon nem mindegy, hogy milyen növényeket ültetünk, nagyon nem mindegy, hogy hova rakunk saját színű növényt, vagy semlegeset. Rengeteg változó van, akár egy kis területen belül is. Az első játék vége felé biztos voltam benne, hogy ezt megnyertem, de végül mégsem. A játék végi pontozás sok mindenen változtathat, ami miatt nem lesz kiszámítható. Mégis egy meditatív jellegű játék számomra. Egy szónak is száz a vége, egyből a top 10-be ugrott nálam. Ajánlom mindenkinek, aki egy kikapcsolós, de mégis agyalós családi játékra vágyik.

Sikerült beszerezni ezt is, és mennyire jól tettük, hogy beszereztük. Imádom! Igen, kicsit tényleg a Calico-ra hasonlít a játékmenet, de valahogy ezt kicsit komolyabbnak éreztem. Összességében szerintem ez jobb. Míg a Calico-ban a játék vége felé nagyon szűk lesz a dolog, itt a végére bővülnek ki a lehetőségek. Bár erre is igaz, hogy nem lehet teljesen ragaszkodni mindig ahhoz amit eltervez az ember, úgyse fog feljönni az a élőhely-vadvilág páros amire várunk. Ilyekor újratervezésre van szükség. Szép és igényes. Kellemes kikapcsolós játék. Ha az ember nem akar bonyolult szabályokkal rendelkező játékka játszani, pont jó választás. Bár ne tévesszen meg senkit. Egyszerűségében van a nagyszerűsége, nem annyira pörgős, inkább agyalós. A hangulata telitalálat, ez az mi miatt nálam letaszította a Calico-t a dobogóról.

Láttam róla videókat, hogy mennyire szép ez a játék. Mégsem gondoltam, hogy egy kis idő alatt ennyire behúz. Egy dolog az, hogy szép, és számomra kedves a témája. Az egész játékmenet, asztalkép, igényesség. Minden porcikáján látszik, hogy a készítők nem egy újabb tucatjátékot akartak csinálni, hanem szívvel lélekkel készült. Kellően agyalós, kellően meditatív, megvan a kellő egymásra hatás is, de mégsem bántó mértékben. Egyszer-egyszer el lehet happolni más játékosok elől kártyákat. Ha veszítek benne, akkor se tudok haragudni se arra, aki legyőzött, se a játékra, mert míg odáig érünk, az az út csodálatos. Az előttem kommentelőre reagálva: Lehet, hogy ez már újabb kiadás, de ebben volt egy füzet, ami röviden leírja az állatok, növények, épületek érdekességeit. Szóval összességében egy szinte tökéletes játék szerintem.

Ez a játék meglepett. Nem vártam tőle sokat, mégis a hangulata, egyszerűsége egyből behúzott. Ketten játszottuk, de így is szuper volt. Kell figyelni a másikra, kell kicsit előre gondolkodni, ha valami nem jön össze, amit az ember tervez, az elég kellemetlen lehet. Az utolsó körig változhat, hogy ki áll jobban. Elég egy jó épület és egyből nagy előnyre lehet szert tenni. Még csak a könnyebb változatot próbáltuk, de hamarosan kipróbáljuk a haladót is. Felkeltette az érdeklődésemet. Ha csak egy max fél órás kikapcsra vágyik az ember, akkor nagyon jó választás.

Ez a játék egy csoda! Emlékszem a pillanatra, mikor újra felfeldeztem a társasjátékozás élményét. Akkor a Cluedo volt ami berántott teljesen. Azóta rendszeresen játszunk és már a gyűjtemény is igen jelentős. Mikor kipróbáltam az Everdell-t, újra azt éreztem, mint anno a Cluedo-nál. Minden tekintetben tökéletes. Az egész hangulat, ami uralja a játékot, egyszerűen hihetetlen. A mechanikái is mind-mind telitalálat. Vannak játékok, amik szépek, de valahogy mégsem fekszik a játékmenet, van olyan, hogy kellemes a működése, de mégsem fog meg a világ. Itt viszont minden egyben van. Nagyon jó érzés, hogy a játék előrehaladtával nőnek a lehetőségek. Néha valódi agytorna, hogy mi legyen az amit az ember kijátszik, épít, mert nem feltétlen biztos, hogy az a legjobb, ami egyből a legtöbb győzelmi pontot adja. Van interakció a játékosok között, mert a zárt területeket könnyen le lehet foglalni a másik elől. Pont annyi szerencse faktorral dolgozik, ami még nem zavaró. Gyönyörű az asztalkép. Gyönyörű a világ, amit teremt a játék. Teljesen mesebeli, mégse egy gyerek játék. Könnyen tanulható, de korántsem olyan könnyű jól játszani. Kell pár parti, míg átlátja az ember, hogy mi az amit érdemes csinálnia.

Szóval ajánlom mindenkinek! Nem fogtok csalódni.

Ez a játék egy csoda! Imádom! Gyönyörű kivitelezés, rengeteg komponens, egyszerű játékmenet. Kellemesen versengős, de nem vérre menően. Az első alkalommal már 3 partit játszottunk, bár több is lett volna, ha lett volna időnk rá. Elég nagy szerencse faktorral játszik, de engem ez különösebben nem zavar. Ugyanúgy lehet egyik körben az egyik félnek, a másikban a másiknak szerencséje. Épp ez a jó ezekben a játékokban, hogy nem tud valaki annyira nagyon jó lenni benne, hogy a másiknak az fusztráló legyen, épp azért mert sok múlik a szerencsén. Persze az is lényeges, hogy a rendelkezésre álló pénzből a játékos mit vásárol. Érdemes minél több alapanyagot gyűjteni a zsákba, hogy kevésbé legyen valószínű, hogy a fehér összetevők előkerüljenek. Nagyon jók a különféle alapanyagok képességei. Rengeteg féleképpen lehet ezeket kombinálni. A kiegészítőket nem próbáltuk még, de csak idő kérdése. Ritkán találkozni ilyen szép és gondosan kidolgozott világú játékkal. Ár-érték arányban szerintem nagyon jó a dolog, mert az ember sok komponenst kap a pénzéért. Az meg a pláne, hogy szerintem akkor drága egy játék, ha sose kerül elő. Ez pedig elő fog. A hangulata egyből megragad, és nem is enged, míg jópár partit bele nem tett az ember. Csillagos ötös!

Kellemes hangulat, letisztultság. Ez ami eszembe jut erről a játékról. Nálunk eleve jó a témaválasztás, mert imádunk állatkertbe járni a párommal. Jó a stílus is, mert imádjuk a tetris-es játékokat. Nem a megszokott tetris elemek jelennek meg csak, hanem egész újszerű formák is, amiket nem egyszerű beépíteni. Épp annyit ad ehhez a recepthez, hogy még ne legyen bonyolult, de mégis kicsit színesebb legyen az összkép. Annak is ajánlanám, aki épp most ismerkedik a társasjátékok világával. Egy egyszerű, könnyű játéknak gondoltam elsőre, de ahogy halad az ember a táblája beépítésével, úgy kezd kicsit nehezedni a dolog, mert tuti, hogy az alap elemekkel nem tudja majd beépíteni a területet, ezért fontos az állatok és a lapkák gyűjtése is, ami nem egyszerű, mert ha lapkát veszel, akkor állatot nem kapsz, ha állatot veszel, akkor lapkát nem kapsz. Érdemes játszani az állatok szaporodásával is, mert sok új lakót szerezhet az ember a parkjába egy-egy ilyen alkalommal. Jól kell stratégiázni. Látva a másik játékos tábláját, könnyen gondolja az ember, hogy le van maradva. Valakinek már szinte tele lesz a táblája, de ha kevés az állata, akkor nem tudja befejezni, mert mindenképp szükség van szórakoztató egység lapkákra is a teljes lefedéshez. Könnyen tanulható, és okos játék. Uwe Rosenbergtől nem is vár mást az ember. Mindenkinek ajánlom, aki könnyed kikapcsolódásra vágyik.

A hangulata egyből megtetszett, de nem vártam tőle sokat... útvonal építős játék, láttunk már ilyet sokszor. Mégis mikor elkezdtünk vele játszani, egyből behúzott. Nem tudom megmondani, hogy miben más vagy miben jobb mint a többi ilyen, de nekem ez instant favorit lett. Okos benne, hogy nagyon könnyen az ellenfélnek is tudsz segíteni egy-egy lapkával. Érdekes, hogy csak egy módon lehet letenni az útvonalakat, bár játék variánsok között említi a szabálykönyv, hogy ezt a szabályt akár el is lehet hagyni. Az járt a fejemben, mikor megvettem a játékot és még nem bontottam ki, hogy lehet pénzkidobás volt, talán nem sokszor fog előkerülni. De maximálisan tévedtem. Külön öröm, hogy több mini kiegészítő is van a dobozban, ami nem forradalmasitja a receptet, de mindenképp megfűszerezi kicsit.

Sokat szemeztem ezzel a játékkal, de mindig elsiklottam felette. Végül ajándékba kaptam meg. Nagyon kellemes csalódás volt. Persze nem kell világmegváltó újításokat várni tőle. Kellemes versengős játék, ami amilyen egyszerű, olyan nagyszerű. Hárman próbáltuk, úgy nagyon jól szórakoztunk vele. Végső soron ezért játszik az ember egy játékkal. Nem feltétlen szükséges ismerni a sorozatot ahhoz, hogy élvezzük, bár aki még azt is szereti, annak még nagyobb élmény. Nagy befeketetést nem kér, nálunk tuti előkerül majd elég gyakran.

Az az igazság, hogy leginkább a párom unszolására vettem meg ezt a játékot. Valahogy nem éreztem hozzám közelinek a témaválasztását. Már az első játk után úgy éreztem, hogy akár lehetne absztrakt is a dolog, mert a téma és hangulat akár el is engedhető. Masszív pakliépítés van itt. Tetszett, hogy az egész alap pakli egy idő után kicserélődik. Általában mindig fej-fej mellett haladunk a játék alatt. A végén válik igazán taktikussá, mikor érdemes több hatalmi pontot szerezni egy körben, mint az ellenfél. Nagyon sok múlik azon, hogy milyen rúnákat gyűjtünk össze. Nagyon kiegyensúlyozottak az erőviszonyok. Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy tetszett az egész. Biztos sokszor elő fog kerülni.

Ez a játék valami olyan hangulatot hozott a társasjáték világba, ami már nagyon hiányzott. A hatalmas térképen bármit megtalálni és bármilyen cselekményre rájönni hatalmas sikerélmény, amit kis odafigyeléssel nagyon jól adagol a játék és mégsem érződik könnyűnek... vagyis inkább egyenletesen nehezedik. A grafikák kellően aranyosak, de mégsem túlzottan. Néhány bűntény már-már durva ehhez a rajzfilmes hangulathoz. A szabály kb két mondat. Előkészülni kb egy perc. Sokszor van az, hogy nem játszunk egy bizonyos játékkal, mert már előkészíteni is sok időt vesz igénybe. Itt ahogy előveszed, a második percben már játszol is. Nem csoda, hogy megnyerte a leginnovatívabb játék díját. Teljesen megérdemelte. Már most várom a kiegészítéseket.

Teljesen mást vártam ettől a játéktól, mint amit nyújtott. Egy egyszerű párbaj játékot reméltem, erre egy olyan mély és sokoldalú élményt adott, ami nagyon meglepett. Az elején még kicsit lassan indul be egyik fél sebez egyet, a másik is... egyik fél felgyógyul, a másik is. De jópár körrel később mikor már kialakult egy elég tekintélyes pakli mindkét fél kezében, kezd beindulni az igazi harc. A sok szövetséges a rengeteg féle tárgy és varázslat birtokában akár egy kör alatt is visszahozhatatlan előnyt, vagy akár hátrányt is lehet szerezni. Nem hittem, hogy ennyire mély lesz a játék. Egyáltalán nem mindegy, hogy valaki egyből támadó kártyákat vesz, vagy inkább olyat, amiért inkább vásárolni lehet új tárgyakat, varázslatokat. Könnyű játszani, viszont nagyon nem az jól játszani. Rá kell hangolódni a másik félre, mert egyáltalán nem biztos, hogy a stílus ahogy szeretsz játszani jó lesz ellene is. Szóval összességében számomra nagyon kellemes meglepetés volt.

Egyetlen negatívumként talán azt emelném ki, hogy nem mindig teljesen egyértelmű egy-egy kártya hatása, és ezek megértésében a szabálykönyv se segít.

A kartográfusok alap játék nagy kedvencünk. Rendszeresen előkerül és akkor jópár parti belekerül. Nagyon vártuk ezt a verziót is. Kellően olyan, mint az eredeti, de épp annyiban más, hogy kicsit feldobja az alap szituációt. Jó ötlet, hogy a hősök elpusztíthatják a szörnyeket, de ezzel egyidejűleg olyan mezőket is, amik fontosak lennének. Így sosem egyszerű úgy lerajzolni őket, hogy mindenképp pozitív hatásuk legyen. Külön tetszett, hogy a szörnyeknek is vannak képességeik. Lehet keverni az alap játékkal. Úgy még nem próbáltuk, de tuti még sokszínűbb lesz tőle az egész. Ha ilyen irányba halad a sorozat, tuti a kedvencek között marad. Le a kalappal a készítők előtt. Külön tetszett, hogy a grafikák a kártyákon szerintem szebbek lettek. Remélem lesz még jó sok kiegészítője, esetleg folytatása.

Ugyanez zajlott le bennem is. Nekem nagyon tetszik a játék hangulata, egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Nem gondoltam volna, hogy ilyen mélységei vannak. Nagyon meg tudja dolgoztatni az ember agyát, pláne ha kicsit nem gondolkozik előre és beszorítja magát. Az én párom is imádja...

Igaz, hogy lehetne részletesebb a szabálykönyv, de egy-két esettől eltekintve minden egyértelmű volt, ami meg nem azt megbeszéltük, hogy hogy játszuk.

Mikor kipróbáltuk a Plüss meséket, még nem sejtettük mit indít majd el. De az a játék épp elég, hogy a mechanikákat kicsit megtanulja az ember. Felnőtt fejjel ugye kicsit gyerekesnek tűnik az. Ezt a hiányt hivatott pótolni az Azután. Ami kicsit idősebbeknek szól. A Plüss mesék kockás megoldását - ami abban kitűnően müködött - váltotta fel ebben a kártyahúzós rendszer. Emellett kicsit a sztori is felnőttesebb. Sokkal több dolog történhet a hősökkel a kaland során. Érdemes mindent felfedezni, mert következménye lesz, mivel a kolóniának is vannak szükségletei. A gyűjtögetés révén tudunk majd az építkezéshez alapanyagot szeretni, a populációnak ételt zsákmányolni és így tovább. Elég érthető és nem túl bonyolult ez a kolónia menedzsment és ad egy kellemes szájízt a dolognak, hogy tőlünk függ, hogy a társaink mennyire boldogulnak. Ha nagyobb a populáció, több élelem kell. Hogy a bázist tudjuk fejleszteni, több alapanyagot kell gyűjteni. Ez a játék számomra egy megvalósult álom, ami annak idején a Plüss mesék is volt. De ez még egy kicsit kitolja a határokat. Személy szerint nekem ez a világ is jobban tetszik, mint a rémálmos történet, bár ezt embere válogatja. Igaz, hogy megkérik az árát, de amit cserébe kapunk az hihetetlen. Rengeteg kártya, token, jelölő... na és a minik... azok valami csodásak... Egész más élmény így játszani, mint ha csak sima bábúink lennének. Aki azon gondolkozik, hogy megéri-e az árát, annak azt tudom mondani: NAGYON MEG!!!

Kellemes, letisztult, egyszerű és nagyszerű. Talán ezekkel a szavakkal tudnám legjobban jellemezni ezt a játékot. Olyan érzésem volt, bár könnyen tanulható akár fiatalabbaknak is, hogy ez nem az a kimondott gyerek játék. Már a témaválasztása miatt se. Eleinte nem igazán hittem, hogy nagy kihívás lehet, de hogy ez mekkora tévedés volt. Nagyon nehéz úgy alakítani benne az útvonalat, hogy ne akadályozd magad a következő körökben. Mert ugye a lapok véletlen se úgy jönnek, ahogy azt az ember várná. A készítő nem akart egy túl szép játékot csinálni. Ez az a helyzet amikor a kevesebb több. Tetszik, hogy egyértelmű és tényleg olyan az az útvonal térkép, mint amilyennel a metroban is találkozik az ember. Sokszor előkerül, szeretjük.

Ez a játék valami csoda. Imádjuk a Nova Luna-t... ez annak, nem is tudom, szellemi örököse talán.Uwe Rosenberg játéka, aki nagy kedvenc. Nagyon egyszerű szabályrendszerrel dolgozik. Könnyen tanulható és tanítható. Kellemes, meditatív élmény tud lenni. Bár engem kicsit fusztrált, hogy párom 6 játszmából 5öt megnyert, de ez persze nem a játék hibája. A kommunikáció nem nagy a játszó felek között, talán csak annyi, hogy előfordulhat, hogy valaki olyan lapkát vesz el, ami a másiknak is kellett. Nem próbáltuk többen, csak ketten. A Nova Luna-nál volt olyan tapasztalat, hogy ketten nagyon jól működik, többen viszont túl nagy lesz az üresjárat két kör között. Szerintem ennél a játéknál is ilyesmi lehet a helyzet. Hangulatában nekem ez jobban tetszik, mint a másik említett cím, de persze a jelenlegi hangulattól függően mindkettő rendszeresen elő fog kerülni.