A kétszemélyes módra vonatkozó megjegyzést nem értem, az a régi kiadàsban sem volt.

Szép, szép, de kb annyi köze van a társasjátékokhoz, mint egy gazdálkodj okosannak. Nem a szerencsefaktor az, ami megöli a nem túl izmos alapélményt, hanem az, hogy tkp teljesen mindegy mit csinál a játékos. Semmilyen döntésünknek semmilyen következménye nincs. Például húzhatok én akciót feláldozva küldetéskártyát, cserélgethetem is, de minek? A nálunk levő kalózok, kincsek, stb kb két körönként kicserélődnek úgy is, akkor meg nem mindegy milyen célt ír elő? Párszor játszottunk vele, az a benyomásunk, hogy ez a játék elvan magával, a játékosok dolga az, hogy körönként újra keverjék, kiosszák a paklikat, húzzanak ha kell, majd hajtsák végre azt, amit a szabálykönyv előír. Szépnek tényleg szép.

A fogorvosi váróban halkan zümmögő akvárium hangja, miközben lapozol egyet egy tök érdektelen, 3 éves képes magazinban, várva hogy szólítsanak.