Jó filler, de nem kiemelkedő. A setup és az asztalon elfoglalt hely fillerhez képest kicsit sok, ahogyan a szabálytanulás is (a Brasst megtanulni csak 2x ennyi időnkbe került, pedig az ennél számottevően összetettebb játék... elvileg...).

A játékélmény okés, de nem szippant be úgy, mint a jó társasok, akár fillerek is. Viszont Auchanos karácsonyi akcióban olcsó volt, így ár/érték arányban épp rendben van. Legalább nem ununk rá a többi játékunkra, ha ez is előkerül néha.

Euró létére egészen átélhető a szőlőtermelős téma (nem "esik le róla"), mert szerves részei a játéknak a szőlőművelés fázisai. Persze ha eltekintünk attól, hogy egy sorba nem 4 különböző féle szőlőt ültetnek, főleg nem terem egy tő a szedés alatt többféle fajtát :-/

A mechanikája újszerű és izgalmas, a sorrendiséget nagyon kell taktikázni. Viszont 2 játékosnál eddig szinte mindig ráfutottunk arra, hogy az első jatékost túl jó helyzetbe hozza a kosárnövelést korlátozó szabály, ezért rendre ő nyer. (2 játékosnál csak 2 megvehető nagyobb kosár kártya van, és a kezdőjátékos nyilván úgy futja meg az első körét, hogy beszalad a célba és invesztál a legnagyobb kosárra, mert az nyitja meg bizonyos nagy igényű borászatok rendeléseinek teljesítését. A másodiknak meg be kell érnie a közepes kosárral, vagy netán egy kissebbel fog nyomorogni az egész játékban, és ezzel csomó megrendelés betöltésétől kapcsiból el van zárva.).

Pozitívum, hogy mivel a borászatok (a "szerződesek") mindig mások, így rendkívül nagy az újrajátszhatósága, mindig más taktikával kell szüretelni. Viszont ez azt hozza magával, hogy ha kicsi a kosarunk és épp több nagy mennyiségigényű borászat van kint, akkor garantáltan lemaradunk és vesztünk, a játék vége fele már kb csak vigaszpontokat gyűjthetünk.

Mindenesetre, ha ez a kezdőjátékost jutalmazó mechanizmust tartósan tapasztaljuk, próbálkozunk majd vmi javító háziszabállyal.

Az alkatrészek minősége nem a legjobb, de az árának megfelel.

Summa summarum, ez egy közepes-jó filler.

Gyönyörű játék, kedves nekem a természet tematika, és cukik az állatok, de menet közben nyilván nem a képekkel játszunk, hanem a mechanikával... ami pedig irtó sok paraméteres.

Én a munkám során is ezt csinálom, rengeteg paramétert optimalizálva táblázatozok, úgyhogy a végére élveztem, hogy kimatekoltam egy győztes pontszámot. De az első kártyalehelyezés ovációja után szinte izzadóssá vált, hogy most akkor hova mit merjek betenni, hogy ne döntsem be egyik sorozatomat se, amit meg akarok valósítani. Túl sok a paraméter, amire figyelni kell. Ha már ilyen gondolkodós, akkor adhatna nagyobb élményt.

Szívesen játszanék meg vele 1x, max 2x, de többször nem. Nem érzem benne azt a "mindig új élményt ad"- feelinget, ami miatt a megvásárlása felmerülne.

Köszi! Mikor a kérdést írtam, akkor a játék végén már látszott, hogy ez így túl nyerő lenne, elvész a balansz. Azóta akkor helyesen játsszuk 😊

Egyébként másnak is az a tapasztalata, hogy túl nagy pontesőt okoz az a 2 sárgasávos Cavern, ami az állatok darabszámára ad pluszpontot a játék végén? Nekünk (2 fős játéknál) egymás után 4-5 játékban is toronymagasan az nyert, aki meg tudta venni ezeket a szobákat. És más stratégia nem tudta felvenni ezekkel a versenyt. Úgyhogy végülis ezeket a szobákat kivettük a játékból, hogy muszáj legyen más stratégiákat játszani.

Kiváló filler kedves (és divatos) témával és jó design-nal. Nálunk sokszor előkerül, mert adó típusú játék és egy fárasztó nap után jól esik, hogy nem kell a "melyik ujjamat harapjam", vagy a "már megint elvettek előlem valamit" érzésbe kerülni. Bármit lép az ember, mindenképp kap valamit, ami aztán jó lesz valamire.

Nagyon jó a játék dinamikája: az elején még csak kóstolgatjuk, stratégiát alkotunk, aztán ahogy megy le a nap, egyre gyorsul a tempó, egyre többet és könnyebben kapunk. Szinte mindenre kapunk, állandóan és mindenféle jókat. A végén már egész "badge"-gyűjtemény hever előttünk, amire jó érzés ránézni. A vadvilágjelölő medve (nálunk csak "Mac") külön színfoltja a játéknak és dob a dinamikán.

A pontozása 2 és 4 fővel is szuperül van balanszolva, hasonló pontszámok jönnek ki. Ami különös, az az, hogy végig fogalmunk sincs, hogy ki áll nyerésre, mert a "fotók" lefordítva vannak. A legvégső pontszámításnál simán lehetnek nagy meglepetések. Ezért mindenkinek végig hordozza a nyerés esélyét a játék, végig izgalmas.

2 fővel egészen taktikázósan is játszható, 4 fővel viszont kicsit kiszámíthatatlanabb, mert sokan vagyunk és valaki pont elviheti az orrom elől azt a badge-et, amire egész ideúton gyűjtöttem (2 játékosnál sokkal kiszámíthatóbb a másik mozgása). Viszont helyette ugyanúgy vehetek mást, akár még jobb is előbukkanhat, szóval nincs veszteségérzetem emiatt.

Kezdőknek is könnyen tanulható és élvezhető.

Az elemek alapvetően jó minőségűek, bár a tájlapkák oldalain már látok kis elválásokat a karton rétegei közt. Pedig vigyáztunk rá.

Nagyon örülünk, hogy megvettük. Megéri az árát.

Sziasztok! Szabályértelmezési kerdésem lenne... remélem, valaki tud segíteni.

A Slash-and-burn akciónál lehetőségünk van elvetni maximum 2 búzát és/vagy maximum 2 zöldséget a nálunk lévő készletből, ami aztán rögtön megnövekszik vetésenként további 2 búzával, 1 zöldséggel.

Kérdés: ilyenkor a (nem ebben az akcióban, hanem) már régebben elvetett búzák, zöldégek is tovább nőnek 2, illetve 1 darabbal? Szóval szépen növekszenek a búza és zöldségtornyok potenciálisan bármekkorára?

Vagy ilyenkor csakis a friss vetések növekszenek, ergo egy búzatorony maximális magassága 3 db, a zöldségé 2 db?

Köszi előre is a választ!

Ha már tudod a szabályokat (ami a dobozban csak angolul van meg), onnantól már csak néhány kifejezést kell megtanulni, ami a pontokat meghatározó kártyákon van. Pl: each, empty space, and, or, 3 colours of flowers, every 2, no trees, 1 type of tree. Úgy látom, ezzel fel is soroltam a teljes szókincset, ami a kártyákon van és kell játék közben. Ha valaki soha nem beszélt angolul, de ezeket megtanulja, akkor fog tudni játszani vele.

Jó-jó ez a Bandida, de vagy maga a mechanika túl lapos, vagy tényleg nem szeretjük a koop játékokat. El lehet vele lenni, de vannak sokkal élvezetesebb játékok ebben a kategóriában. A pipe-építést pedig nagyon szeretem, és kellett is gondolkodni, mit hova tegyünk le, és az akciókon is kellett picit taktikázni, de mikor vége lett, valahogy nem éreztük, hogy bármit adott volna.

A szabálykönyvben van egy-két szürkezóna, ami nincs pontosan definiálva és vagy háziszabályt alkotunk, vagy rábizzuk a játékra, hátha adódik olyan eset, amikor megértjük, mi is a probléma feldása.

A minősége amúgy rendben van, a design is okés.

Pozitívum, hogy icipici helyen elfér, egyetlen kártyapakli az egész.

Kipróbáltam a szabálykönyv által ajánlott egyszemélyes játékmódot és annyi korlátozást tartalmaz, hogy ettől kb 90%-ban szerencsefüggővé és vaktában pakolgatássá változott a játék. Ha az előírt megkötésekből elhagyok egy-kettőt, hogy legalább lehessen a véletlent korrigálni, akkor sincs flow-élmény. Szóval egyszemélyes játékmódban nincs értelme játszani.

Ketten viszont továbbra is az egyik kedvenc fillerünk. A férjem is sokszor kéri, pedig ő egyáltalán nem adott pluszpontot a vintage design-ra. :D

Ez a játék GYÖNYÖRŰ! A parképítő verseny tematika, és hogy virágágyásokat, tavakat, szobrokat, pavilonokat, fákat helyezünk le vintage design-ban, nőként abszolút szerethető.

A mechanikája kiváló. Mi legalábbis nagyon szeretjük a mátrixban gondolkodós, "exceltáblás" dolgokat, és ez tökéletesen olyan.

Nagyon jól balanszolt, kb. fej-fej mellett végzünk. Végig izgalmas, a végéig lehet fordítani az álláson egy megfelelő lappal. Ha leraktunk valami kevésbé jó lapot, az sem baj, bőven van lehetőségünk átpályázni valami másik különdíjra és nagyot szakítani vele.

A véletlen és a tervezés hatása pont jó arányban van. A játékidő is nagyon optimális.

Ha az ember már nagyon pro, akkor lehet figyelni arra, hogy mit happoljunk el a másik elől, még mielőtt megelőzne. Viszont ez valahogy úgy néz ki, mint mikor a metrón ülve beleolvasok a mellettem ülő újságjába. Persze itt nem illetlenség, csak macerás odahajolgatni olvasni az övét.

A szabályok gyorsan megtanulhatók, igazából nem bonyolultak. Mégis nagyon nagy a variációs lehetőség, mert igazából semmi nem fix a "pályán", azaz a parkunkban és a pályázatunkban.

Enyhén nyelvfüggő, a különdíjak (a mechanika lelke) angol szavakat használnak, de csak néhányat (each, every, stb).

A doboz és a design gyönyörűszép, az insert is rendben van. A minősége is jó.

Három problémát észleltünk, de nem vészesek:

- a kártyák kicsit fénylenek, oldalról jövő fényben némelyik szögből nem látni a tartalmukat.

- a sárga jelöléseknek nem elég nagy a kontrasztja, simán összekeverhetők a virágok

-a petúnia és a liliom jelölő aránylag hasonó. Hirtelen ránézésre össze lehet őket keverni. Ha meg sárga petúnia és liliom közül kell különbséget tenni, akkor meresztem a szemem, hogy most mit látok.

Ketten játszottuk. Többen már okozhat gondot, hogy valakinek fejjel lefelé lesznek a különdíjak szövegei.

Ezek ellenére egy nagyon szép és jól felépített filler, amivel sokat fogunk még játszani.

Most, hogy jelentősen nőtt a játékokban való tájékozottságunk és az elvárásaink is, némileg pontosítanám a korábbi véleményem :)

A játék gyerekeknek és teljesen kezdő játékosoknak való.

Nagyon jó ötlet a 4 helyszínes, rejetett ütős-vivős mechanizmus. Van némi tér a taktikázásnak, mert nem tudom, mit tett le a másik, de sejtem, és próbálok annak megfelelően reagálni. Aztán vagy tényleg azt tette le, vagy nem. Ha jó a lapjárásunk, akkor békés egymás mellett élésben pakolgatjuk az egyedi madaras kártyákat, ami tökjó, pihentető, és közben megismerem a madarakat és a mindennapi kihívásaikat. Ha nem olyan ideális a lapjárás, akkor már lehet, hogy egymás tyúkszemére lépünk néha, de mosolyogva elnézzük, hogy az egyikőnknek több pontja lett és nyert.

Viszont mi már automatikusan taktikázni kezdünk, pontot maximalizálni és a másikat kiszorítani, és erre nincs tér. A szerencsefaktor kb 80%. Próbáltuk csökkenteni a szerencsét nagyobb kézlimittel és draftolással, hátha úgy még akarjuk játszani, de ez sem volt elég.

Másik zavaró tényező a pontok adminisztációja, ahol rendesen figyelni kell, melyik cellába írunk éppen, és ez minden ütés-vivés után megállítja a flow-t. Ha taktikázok, akkor kb a legfontosabb, amit nézek, az a kis pontszámitó lapka. Viszont az láthatólag nem a játék központi design-elemének keszült, hanem feketén-fehéren egy sima táblázat.

Gyerekeknek, akik nem keresnek a játékban egymást kiszorító taktikázást, jó lehet. Meditatív, tétnélküli kártyapakolgatásra felnőtteknek is.

A minőségben is inkább a gyerekek lehetnek a célcsoport, mert a laminált-szerű kártyabevonatot le lehet mosni nedves kendővel. De normál (felnőtt) kártyahasználathoz nem csúszik rendesen.

Nekünk csak a gyengébb kivitelű utazós verzió van meg. Mindig félek, hogy eltöröm a műanyag tartókat, mikor kinyitom, szóval kivitelezés 0 pont. A falak nem egyformán állnak bele a vályatokba, némelyik kajlán kifordul. De legalább a bábuk színesek...

Négyen biztos izgalmasabb, de mi csak ketten tudtuk eddig játszani. Pár meccs után beállt a legjobb taktika, úgyhogy max 1-1 lépéssel tudtuk megverni a másikat. Aztán eltettük a polc mélyére, hogy majd valamikor, ha négyen leszünk, elővegyük kipróbálásra.

Szerencse, hogy nagyon olcsón vettük használtan. Annyit megért, de többet semmiképp.

Nagyon ügyes kis játék.

Újat hoztak azzal, hogy nem "ahova lépek, azt végrehajtom", hanem "ahonnan ellépek, azt hajtom végre". Ráadásul minden játékosnak ugyanaz a "bábuja" (pontosabban bábui, 3 darab), amivel lépkednek, így szépen keresztbevághatjuk egymás terveit, főleg a játék végi hajrában.

Praktikus, hogy a lépőmezők lapkák, amik változtatható sorrendben rakhatók le. Mondjuk, mivel nem jatszottam sok partit, nem tudom, sok játék után is biztosít-e elég a változatosságot a sorrend.

Nagyon dinamikussá teszik a játékot a mechanizmusai, jó a flow-élmény. A balanszolása nagyjából rendben van, ezen a "kihivás-kártyák" draftolása is segít, de a szerencsefaktor miatt mégis előfordulhat, hogy valakinek már a játék felénél látszik, hogy ha nem húz ki valami szerencsés kihivás-kártyát, akkor nincs esélye nyerni.

Kellemes a jaték felétől fellépő sürgetés: hogy látom, a másik is közeledik a 20 ponthoz; akkor én hogyan húzzam be minél előbb a már finisben lévő "kihívásom" pontjait. Mivel csak 20 pontig megy a játék, biztosan nem válik hosszúvá.

Van egy nüansznyi nosztalgia-érzés a régi dobok-lépek játékokkal, mert itt a mechanika központi eleme a mezőkön való lépkedés. A sok modern játékban már szinte el is felejtettük ezt az érzést. Na most itt van megcsavarva, felturbózva.

Az űr-hangulat csak mértékkel jön át. Igazából csak azt érzem, hogy a mechanizmussal játszok és elsőnek akarom kigyűjteni a 20 pontot. De az eurogame-eknél ez tipikus.

A kivitelezése szép, igényes, szerethető. Az akril rögök külön szépek. Jó érzés megszerezni és rakosgatni őket.

Különös módon még sosem Monopolyztam ezelőtt és ma ezzel a POS-terminalossal volt szerencsém megismerkedni. Jópár modern társasjáték után szinte felháborított ez a játék.

- milyen játék az, hogy ha azt dobja a kocka, hogy kézfogásos mezőre lépek, akkor barmely jatékostól elkövetelhetem bármely értékes kártyáját és cserébe odadobok neki egy legolcsóbbat, és neki nincs semmi fellebbezési lehetősége? Ez jogosan szül vitákat gyerekek közt, úgyhogy nem épen családbarát a játék.

- miért kerülök börtönbe, ha semmit nem csináltam, nincs szó bűncselekményekről, csak pont annyit dobott a kocka?

- 99%-ban szerencsealapú. Mi abban élvezetes, hogy birka módjára minden, a kocka által nekem kidobott mezőnek és szerencsekártyának engedelmeskedve végigmegyek a pályán, a többi játékossal együtt, aztán a végén az egyik nyer? Ebből nem ismerem meg a másik játékost, a döntéseiből, a lépéseiből, választasaiból. Ennyi erővel egy géppel is játszhatnék.

- nekem nem szimpatikus, hogy a gyerekeket identikus mozdulatként vezeti rá a bankkártyázásra, mintha az egy szerencsefüggő, a következményeket tekintve befolyásolhatatlan valami lenne. Egy 99%-ban szerencsealapú társasjátéktól ugyan nem fog senki megtanulni jól gazdálkodni. Ha valamire ráérez a játékos, akkor az éppen nem helyes pénzkezelés, gazdasági döntések meghozatala, beruházás, vallalkozás, hanem az, hogy told oda folyamatosan a kártyadat a géphez, mert úgysem tehetsz mást. De bankkártyával fizetni nem kell tanítani senkit, azt enélkül is mindenki tud.

Jót lehet nosztalgiázni a '80-as évek végi termékcsomagolásokon 😃

Minden 3 nyelvű a játékban: magyar, német, angol.

Amit az eddigi kommenteken felül hozzátennék: "életszagú" játék; pénzügyi kultúra fejlesztő. Az ember az elején érzi, hogy annyi mindenre szükség lenne, de leginkább a beruházásokra hajt, amik a lehetőségeit bővítik (több áru forgatása, nagyobb lépesszám, az átváltási "árfolyamot" javító lapkák), mert ha ezeket kihagyja, nem fenntartható lesz a növekedése, és lemarad.

Az is izgalmas, hogy a zsáképítés mechanizmusával egy valószínűségszámítási feladatot játszunk. Ha bizonyos arányban gyűjtök bizonyos tokeneket, akkor az várhatóan adott arányban is fog előjönni. De nem könnyű ám jól menedzselni az arányokat! Ügyesen kell felismerni, hogy mikor léptem a beruházási szakaszból a felhalmozási szakaszba, mert ha beragadok az alaptermékekbe, akkor túlszaporodnak a zsákomban a 0 és 1 pontos tokenek.

Azt valóban nehéz volt megszokni, hogy amit eladok, az is nálam marad. De a pénzügyekben a "forgalom" kifejezés valami ilyesmit jelent - hogy összesen mennyi termék fordult meg adott időtartamban a kezem alatt.

És izgalmas visszamenni abba a világba, amikor még cserekereskedelem volt.

A mechanika negatívuma, hogy kicsit nehezen indul be a gyarapodás, és mire igazán beindulna, tudnánk megrendeléseket teljesíteni, raktározni, addigra valamelyik helyszín kiürül, elhozva ezzel a játék végét.

Másik negatívum (vagy inkább kihívás), hogy ha bizonyos tokenhez (pl alpakához, kakaóbabhoz, halhoz) nem jutottál hozzá az elején a szereposztásod folytán, és extra lapkát sem sikerült venned, amivel hozzájuthatnál ahhoz a tokenhez, akkor az a termékvonal (alpaka-fonal-szövet, vagy hal-kakaóbab-üveg) sehogysem fog előtted kinyílni. Márpedig akkor olyan megrendelést sem fogsz tudni teljesíteni.

Magával ragad a hangulata, amihez nagyon sokat ad hozzá a zene. Élvezetes és egyedi ügyességi partijáték.

Minőségiek és stílusosan design-oltak az elemek (fa meeple-ök, magasságmérő, karton lapkák, stb). Sok elem van. Az insert is praktikus, mindennek van helye.

Az elején a lapok kiválasztásával taktikázni kell egy kicsit, mert az nagyban meghatározza, mennyi pontot szedhetünk össze később. Nekünk az történt 4 játékosnál, hogy akik először következtek, azok "lerabolták" a jó lapokat, aztán a harmadik-negyedik játékosnak nehezebb volt jó meeple-készletet összeállítania, illetve neki csak kevesebb pontot érő challenge-ek maradtak. Ettől függetlenül mindenki nagyon élvezte, feldobta a hangulatot.

Akik szeretnek ilyen elemeket pakolgatni egymásra, késztetést éreznek, hogy játékon kívúl még extra komplexitású/out-of-the-box állat-artista tornyokat építsenek.

Sok véleményből láttam, hogy ez egy nagyon jó játék... hogy az Azul-t mennyire sokan mennyire szeretik... de nekünk egyszerűen semmi izgalmat nem adott. Ketten játszottuk, de nem sikerül azt látnom magam előtt, hogy több játékossal izgalmasabbá válna. Lehet, hogy az alap Azul kalkulálósabb, taktikásabb, mint a királyi pavilon, de ezek után azt sem venném meg.

Kifejezetten hiányérzetet keltett, hogy a végén annyira befejezetlenek a csempecsilllagok. Egyet-kettőt kb be lehet fejezni, de a többi mind félbemarad. Gondoltuk, akkor játsszunk 2x6 fordulót, hogy teljesebbek legyenek a csillagok, de ettől meg egy hosszú, monoton csempepakolgatássá változott.

A külleme valóban nagyon szép, és én rajongok a színekért, jó fogni a színes csempéket, de még ettől sem vált szerethetővé a játék.

Ha már csempepakolgatás, akkor a qwirkle sokkal izgalmasabb, és a játékszabálya is egyszerűbb.

Taktikus játék sok trükkös pontozás-módosító lappal.

A comic-os, karikatúrás design igazán parti-hangulatú. Jófej játékosokkal nagyon vicces történetet lehet keríteni a játék végén a kialakult életesemény-sorozatból. Én a jatékszabályban javasolnám, hogy a legkreatívabb/fordulatosabb/drámaibb/idillibb/stb. életrajz különdíja legyen megszavazható. (Nálunk itthon ez a kreatív, laza parti-hangulat kevésbé jellemző, főleg kettesben. A személyiségünkhöz nem passzolt úgy a hangulata. Viszont lazább társaságban, kettőnél több játékossal biztos, hogy több van benne, mint amit mi ketten kihoztunk belőle. A játékosszám növelésével új lapok is bekerülnek a játékba, ezzel is izgalmasabbá válik.)

Ha nem partijátékként tekintünk rá, akkor el lehet merülni a pontok optimalizálásának a lehetőséganalízisében. A véletlenfaktor annyiban merül ki, hogy a "táblára" milyen lapok kerülnek ki és abból a játékostárs melyiket veszi fel. Ha a lapkészlet kikerült a "táblára", onnantól kimatekozható, hogy mit vegyek fel a sorozatomba.

A kivitelezés minősége teljesen jó, az insert nagyon praktikus. Alkatrész-ügyileg semmi nem hiányzik a játékból. A kártyák rajzai nekem bejöttek, megmosolyogtató kis karikatúrák, de mélyebb pillanatokban az adott élethelyzet súlyát is látni bennük. Céges csapatépítőn/tréningen is el tudnám képzelni a kártyákat mondjuk egy bemutatkozó feladatnál.

A pontokat jelentő kis piktogrammok nagyon könnyen átlathatóak, világosak. Emiatt a világos szerkesztés miatt (is) egyszerű játszani.

Elsőre soknak tűnt a részletszabály, de a második játéknál belejöttünk és onnantól nagyon pörgős lett, és igazából egyszerű is, meg rövid is (mi ketten játszottuk, péntek esti fejjel).

Olyan, ami után az ember még egy kört akar, aztán megint még egy kört a búváros-kutatós hangulatban.

Csomó döntést hozunk, jókat, nagyon jókat, rosszakat is, de ezek nem vágnak el végleg, mert sokféle módon kaphatunk pluszpontokat. És csak a végső (nem a legegyszerűbb) pontszámolás dönti el, hogy ki győzött.

Ha 8 évesekkel játszanám, akkor valami(ke)t biztos kivennék a játékból, mert irtó sok paramétert kell egyszerre figyelembe venni. Egy szintnél az ember már el is engedi a kalkulálást, választ valamit, és a következő laplerakásnál kiderül, jó döntés volt-e, vagy sem.

A tábla nagyon hangulatos design-t kapott, és meglepő módon minden is fel van rajta tüntetve. Elsőre minden kötél-bekeretezést, kártya-ikont, nyilacskát, vo alkát és apró jelecskét fel kellett fogni, mert ezek mind egy-egy részletszabályt jelölnek. Ha már megszoktuk a jelek értelmét, akkor nagyon segíti a szabályok betartását, meg a taktikázást is, hogy ilyen informatív a tábla.

Az egyik kedvencünk lett.

Valóban könnyed, gyors, kicsit taktikázós játék, ahol az utolsó percig fej-fej mellett haladunk. Megfelelő rutinnal már meditatív is, mert tényleg egyszerű. Könnyen is tanulható.

Valóban jól működik ketten. Az interakció tényleg hiányzik a két játékos között: ebben a játékban valahogy nem figyeljük a másik épületét, a maradék erőforrásokat, mert a sajátunkkal vagyunk elfoglalva.

A letisztult formák és a pasztell színvilág szép, pihentető. De azért nem egy kiemelkedő grafikai alkotás.

Az insert meglepően szép és kreatív design-t kapott, de nincsenek benne kialakítva a helyek a dolgoknak, ezért szanaszét szóródik benne minden. A játék kezdetén viszont úgyis mindent fajtánként stócokba kell rakni... ez kicsit lassú, de azért nem vészes.