Abban a reményben vettem meg, hogy a nagyszülőket is sikerül majd bevonni a játékba, akik egyébként nincsenek a társasozás ellen, de nem szeretnek szabályokat tanulni. Remek választás volt! A szabályokat 1 mondatban össze lehet foglalni, gyors, pörgős. Rengeteget nevettünk közben. Biztos, hogy polcon marad.

Nagyon egyszerű ütés vivős játék. Ha megyünk családlátogatóba, akkor mindig előkerül, mert még apukám is szívesen játszik vele, aki ultin és snapszeron szocializálódott, valamint rendszeresen elhagyja a száját a "nem tudok társasozni" mondat. A gyerekek meg már csak a fakecske miatt is élvezik.

Határozottan feldobják a játékot a trollokra hajazó (pun intended) bábuk. Ezt leszámítva semmi különös.

Sok-sok évvel ezelőtt vettem meg, amikor még könnyen beszerezhető volt a magyar kiadás is. Akkoriban gyakran játszottunk vele, de az utóbbi években nem került elő. Nem rossz, nem rossz, a korához képest meg pláne nem, de van azért ennél jobb 2 fős játék.

Nagyon szórakoztató játék. Mikor már látszik, hogy ki lesz a nyertes, mert már minden kincset összegyűjtött, és csak vissza kell érnie a kezdőhelyre, akkor el szoktuk engedni a játékot, és mindenki összefog, hogy halogassuk az elkerülhetetlent, és megakadályozzuk, hogy visszajusson.

Mikor már fáradtak vagyunk bármit is csinálni, de azért kéne valamit játszani, akkor kerül elő. Nagyon hamar lemegy egy menet. A pontozási módot váltogatjuk. A kora ellenére remek kis játék, ketten is élvezetes.

Viszonylag ritkán kerül elő, mert nekünk annyira nem jött be. Lehet, ha többet játszanánk vele, és tudnánk fejből, hogy melyik karakter mit tud, akkor pörgősebb lenne egy-egy menet, és akkor jobban tetszene.

Nekem játék a játékban, hogy eljátszom a kisdínókkal, és menekülök a gonosz tudósok elől. (Muszáj mindig a raptor játékosnak lennem, bár lehet nem ártana kipróbálni tudósként is a játékot. 😄) Nagy kedvenc ez a játék.