Meglazult gyöngyszem

A játékban a főbb akcióinkat kártyáink kijátszásával hajthatjuk végre, melyek legfeljebb 6 különböző opciót kínálnak fel, amik kártyától függően 3-ra korlátozódhatnak. Míg a mesterrel mind a 6 lehetőség közül választhatunk egyet, addig a segédnek eggyel kevesebb, a tanoncnak pedig már csak 3 féle akciólehetősége marad, ugyanakkor a kézben lévő kártyáinkat mind felhasználhatjuk a körünkben, tehát önmagában a körönkénti lehetséges akcióink darabszámán ez nem változtat.
Az akciók biztosításán túl, a "felbérelhető"/megvehető kártyák kisebb-nagyobb extrákat is adnak, melyek egyre fontosabbak lesznek a játék előrehaladtával, és ide kapcsolódik az is, amit én személy szerint nem annyira szerettem a Rokokóban.

A megszerezhető kártyákból lényegében előre meghatározott módon kell húzópaklit készíteni, ezzel szabályozva, hogy az értékesebb kártyák csak a játék végén kerülhessenek elő. Viszont az utolsó két körben megszerezhető kártyák extrái annyira erősek lettek, hogy az addigra kialakult állást akár totálisan át is írhatja a végjáték.
Az ekkor elérhető 6. szintű kártyák feltételes és - adott esetben - jelentős bónuszokat ad(hat)nak példul a felhalmozott készleteink, vagy éppen az elkészített ruháink után, amivel érdemes már az első játék kezdetén is tisztában lenni, tekintve, hogy komoly stratégiát lehet, mi több érdemes is felépíteni rájuk. Ez esetben viszont kulcsfontosságú, hogy meg is tudjuk majd szerezni a nekünk fontos lapokat. A többféle akciólehetőség dacára is ritkán éreztem, hogy komoly, vagy nehéz döntések elé lettem volna állítva. Emiatt viszont néhány alkalom után sajnos repetitívvé vált számomra a játék.

Mindenesetre a Rokokót témája, valamint impozáns megjelenése a mai napig különlegessé teszi, azonban véleményem szerint a külföldről ma is rendelhető "Lacerda áras" Deluxe kiadását kizárólag a játék iránt elkötelezett rajongóknak érdemes beszerezniük.

Ízlésekről nincs mit vitatkozni

A Klank! az alapvető mechanizmusát tekintve nem vállal különösebb kockázatot, hiszen nagyjából(!) egy hagyományos pakliépítős játékról van szó, kazamatás körítéssel tálalva. A játék effajta egyszerűsége miatt nehéz lenne érdemben objektív állításokkal támadni, vagy dicsőíteni a Klank magját, hiszen a pakliépítést vagy szereti valaki, vagy nem.

Az alap Klank! ugyanakkor szeretne több lenni egy áttematizált Dominonnál, és éppen ezek a részei azok amik engem nem tudtak magukkal ragadni. Ami tetszett a játékban, azt számomra a Dominion sokkal letisztultabban hozta, míg minden mást csak szükséges sallangnak éreztem egy táblás pakliépítő játék létjogosultságanák igazolásaként. Így talán nem meglepő, hogy versenyzésben az Eldorádó Legendáját, fantasy témában pedig a Thundrstone Quest-et, vagy még inkább az Aeon's Endet tartom jobbnak, még ha ezen két játékkal történő összevetése talán nem is annyira igazságos, tekintve, hogy ezek magasabb szinten igénylik a befektetést.

El tudom képzelni, hogy a Klank! Legacy-ban, vagy a később megjelent változatokban sokkal tematikusabbá és érdekesebbé varázsolták ezt a világot, megahtározóbb stratégiai, vagy taktikai lehetőségekkel kiegészítve, de én az alap játék apróbb tematikus társmechanizmusait nem éreztem kellően szórakoztatónak.

Nyilván aki szereti a Klank!-et az sem téved, inkább csak olyasmit is kap ettől a játéktól, amire én kevésbé voltam fogékony amikor asztalra került.

Olykor a jó taktika sem elég!

A játék tematikája, mechanizmusa és képi világa rendkívül koherens.
Jellemző a kooperatív játékokra, hogy nehéz bennük nyerni. Nos, ez alól a Burgle Bros sem kivétel, feltéve, hogy mindent szabályosan csinálunk. Ugyan kevés akciólehetőség közül választhatunk, azonban ritkán érződik evidensnek, hogy éppen mit is lenne érdemes csinálni. A különböző karakterek speciális képességeire igen gyakran lesz szükségünk, valamint arra a néhány tárgyra is melyeket út közben szerezhetünk meg.

Mivel győzelmi feltétel, hogy senki sem bukhat le, így rendkívül könnyen fogunk veszíteni, látszólag nyert helyzetből is.
Gyakorlatilag az őrök csökkenthetik az "életeinket", jellemzően akkor, ha egy mezőre kerülnek velünk. Ha azonban rajtunk keresztül, egy velünk szomszédos csempére vezet egy őr útja, akkor onnan a közvetlen visszafordulását követően újra találkozhat velünk, így akár egyetlen mozgásfázisában is képes több életünket elvenni, ami hamar a játék végét jelentheti mindenki számára.

Talán az egyetlen jelentősebb hibája, hogy bár a rendkívül magas szerencsefaktort is sokszor lehet ügyesen kezelni, de szinte az összes játékban lesznek olyan pillanatok, amikor mindent egyetlen lapra kényszerülünk feltenni.
Ez egy bizonyos gyakoriságig még pozitívum is lehetne, hiszen passzol a szituációhoz, ugyanakkor az az érzés, hogy a tökéletesnek tűnő játék sem elég, sokak kedvét elveheti a Burgle Bros-tól.
Abban viszont zseniális, hogy legtöbbször az lesz az illúziónk, mintha éppen csak egy hajszálon múlna a győzelem.

Bár nem érzem kifejezetten a hypermarketek polcaira való játéknak, de nagyon örülök a relatíve alacsony árának és a könnyű beszerezhetőségének.

Számomra a saját műfajában jelenleg ez a legjobb játék.

Egy kis szubjektív összehasonlítás a Fedőnevekkel:
A játék mechanikájából adódóan komoly könnyebség, ha valakinek két- vagy többértelmű szóra kell utalnia, ezzel együtt igazságosabbnak érzem a Fedőneveknél, ahol néha egy 'ehető 6'-tal ideje korán el lehet dönteni a játékot.
Az is a Kódfejtő előnyére válik, hogy egy szó megadásához nem kell 15-25 szót néznem egyszerre, hanem elég a már korábban megadott szavakra koncentrálnom, igaz, ezt egy körben háromszor.
Mindkét játéknak fontos eleme, hogy figyelnem kell a másik csapatra is, ám a kódfejtőben egyértelműen ezen van a hangsúly.
A Kódfejtő nagyszerűen használja fel a Dixitből jól ismert egyensúlyozást, vagyis ne legyek túl egyértelmű, de túlságosan áttételes sem.
Bár party játékokról van szó, a szükséges interakció kevésnek mondható ahhoz képest, ameddig el lehet töprengeni a következő szavakon, viszont éppen itt nyílik lehetősége a többieknek a beszélgetésre.

Félrevezetni a másik csapatot, közben azért rávezetni a sajátjainkat a helyes szavakra nem egyszerű feladat, ráadásul körről körre egyre nehezebb lesz új megközelítést találni.