A Carcassonne volt az egyik első játék, amivel indult a gyűjteményünk. Megkaptuk az alapjátékot, és 2 hónap múlva már a Big box-ot bontottuk ki, annyira magával ragadott.

Örök klasszikus, tökéletes belépő szintű játék, ha valaki új a társasok világában, mindig ajánlom megvételre. A játék maga szerencsefaktorral dolgozik (nem tudni, hogy milyen lapkát fogunk felhúzni, az nekünk jó-e), de az igazán edzettek már számolják a lapkákat és tudják, mi van még bent, így akár jóval előre is tudnak gondolkodni. Az alapjátékban is van rá mód, hogy a másiknak keresztbe tegyünk, de a kiegészítőkkel (főleg a Hercegnő és a sárkánnyal) igazán ki lehet babrálni a többiekkel.

Nekünk a Big boxon kívül több külön dobozban megjelent kiegészítő is megvan, ha mindent összeteszünk, akkor több mint 200 lapkával játszunk (az alapjáték 71 laposával szemben), az pedig jó sokáig el tudja húzni a játékot. Mostanában kevésbé került le a polcról, mert kibővült a polcunk, de biztos, hogy mindig ott fog maradni és sosem fogunk túladni rajta.

Ez volt az első játék, ami elindított minket a társasokvilága felé. :) Nagyon szeretem Knizia játékait, a Keltis sorozatból egyetlen egy nincs meg.

Gyors, könnyed, pörgős, szettgyűjtögetős kártyajáték, ahol színek és számok szerint kell rendezni a kártyákat. Gyógypedagógusként is sokat játszottam ezzel a tanítványaimmal, mert nagyszerűen lehet vele tanítani a számokat, számsorokat. Könnyen tanulható, a gyerekek is imádták, mert sikerélményük volt benne, ami náluk nagyon fontos.

Az összes lapkával (25 db) játszva már nem olyan gyorsan pörgős, mert beletelik egy kis időbe, míg átlátjuk, hogy merrefelé érdemes haladni. Ezt leszámítva egyébként könnyed játék, egy hosszú nap után is lekerül a polcról. A két mini kieg. (pegasus depot, kebab shop) pedig sokat ad még hozzá. A Kávé és Baksis kiegészítőn kívül alapvetően nyelvfüggetlen, de a benne lévő céhkártyákon lévő szöveg nem nehéz, egy alap angollal/némettel is érthető. Istanbul rajongóknak szerintem kötelező darab.