• Ismertető
• 2026.10.05. 14:00:00

Városépítők: amikor egy memóriajátékból város lesz + interjú Mándi Zsófiával

Merj nagyot álmodni – szokták volt mondani, erre itt egy fiatal lány, aki valóban ezt tette. Mándi Zsófia egy memóriajátékból épült várost tett le a magyar társasjátékos élet asztalára, és egyből az egyik legnagyobb hazai kiadó karolta fel munkáját. Megnéztük, miért történhetett így, illetve egyebekről is megkérdeztük az alkotót.

A Városépítők egy könnyed, családbarát városépítős társasjáték, amelyben mindenki együtt formálja a városképet, miközben a saját pontjaiért játszik. A kisebb dobozos társasjátékban a 40 darab területlapkáé a főszerep, hiszen ezekből összekeverve jut 36 darab a területpakliba, ahonnan a 4 forduló során a 9-9 lapka a közös játéktérbe kerül. Ezen lapkák között akadnak szürkék, amelyek szimplább épületek, és lényegében önmagukat pontozzák, valamint lilák, amelyek a szomszédos lapkák alapján, továbbá zöldek, amelyek a felépülő közös város után nyújtják a győzelmi pontokat. Merthogy egy közös várost építünk, méghozzá licit útján.

Merthogy minden forduló egy izgalmas licittel indul, ahol az éppen elérhető 9 területlapkáért folyik a verseny. A csavar az egészben az, hogy a licit során a négy licitjelölőjéből (1, 2, 3, 4-es értékkel) mindenki csak hármat használ, de az titok, hogy melyik marad kézben, és melyiket hova rakta le az illető. Ráadásul míg két lapka közé helyezve a licit mindkettőre érvényes, egy adott lapkára téve már duplán számít az értéke. Sőt, amelyik licitjelölő megmarad, annak az értéke a középpontba helyezett tervsávon juttatja előre a gazdáját.

Városépítők

A licittel megszerzett lapkákat aztán a városépítők a közös várostérben helyezik el, mindig a saját pontozási céljaikat szem előtt tartva, egy-egy saját színű házzal a tetején, ami a játék végén mutatja, kié a birtok. És az épületek tényleg különféleképpen hoznak pontot: van, amely a szomszédos házakat jutalmazza, más az ikonok sokféleségét, sorokat, oszlopokat, vagy éppen az elszigetelt elhelyezést értékeli. Ezenfelül játékba kerül még egy tervlapka is, amely szintén a játék végi pontozásnál kerül kiértékelésre, például a teljesen körbeépített vagy éppen a panorámás, esetleg a különálló saját házak alapján. És hogy miért haladunk minden fordulóban a tervsávon? Mert ennek a végeredménye adja meg azt a szorzót, amit a tervlapka kiértékelésekor kell nézni.

Mint az a szerzőtől, Mándi Zsófiától már egy videóinterjúban hallható volt, a Városépítők egy egyszerű memóriajátékból nőtte ki magát, majd így csapott le rá a Gémklub. A lentebb olvasható interjú során azt is megtudtam, hogy azért volt egy-egy összetettebb eleme is a játéknak, amely végül egyszerűsítve lett azért, hogy a végeredmény jobban passzoljon a családi kategóriába. És mindent összevetve ez lényegében sikerült is, legyen szó a kialakításról, az elemekről, a grafikáról vagy éppen magáról a mechanikáról.

Városépítők

A koncepció egyszerű: az adott 9 lapkás kínálatból választunk olyat, amely számunkra a legizgalmasabbnak tűnik. Mivel azonban 4 lapka egyáltalán nem kerül a játékba, és ez véletlenszerűen alakul ki, illetve a játékostársak licitjének köszönhetően nem biztos, hogy valamit később meg tudunk szerezni, ez az egész hazárdírozás. Amivel egyébként semmi gond, sőt némi stratégia így is marad, csak akkor az lemondásokkal is jár. Ettől függetlenül előfordulhat, hogy megszerzünk egy lapkát, amely a későbbiekben teljesen értéktelenné válik a pontozási kritériumok hiánya okán. Éppen ezért oda kell figyelni.

Személy szerint a jelöléseket nem találtam kimondottan intuitívnak, a lapkákon ráadásul kifejezetten aprók a szimbólumok, és ugyan az illusztrációk stílusa nekem kimondottan tetszett, bőven akad ismétlődés, ami összesen 40 lapkánál már határeset a negatívumokat illetően. A gémklubos promólapka viszont telitalálat, az jól ki lett találva – egy temetőt még el tudtam volna képzelni, amit a város szélére kell lehelyezni, minél több szabad oldallal, egy szomszédos kórház pedig megnöveli az értékét. De ez már csak ilyen saját kis ötletelés, ha már a városok felépítését nézem.

Ha viszont a városok felépítéséről van szó, a Városépítők nyolcezer forintért egy jópofa kis családi játék, amely 2 fővel békésebb, több játékossal már sokkal izgalmasabb, hiszen vérre menő csaták alakulnak ki egy-egy lapért. Szép az asztalképe, valóban egyszerűbb, így kezdőknek és családoknak is jól tanítható, bár a pontozás azért okozhat problémákat. Első saját tervezésű játékként viszont mindenképpen jár érte az elismerés, így érdeklődve várom, hogy az alkotó legközelebb mivel rukkol elő, vagy éppen milyen lesz a kimondottan komplex társasjátéka, ha egyszer megjelenik.   

Kérlek, mesélj kicsit magadról! Ki Mándi Zsófia, és mivel foglalkozik, amikor nem társasjátékot tervez? 

Gépészmérnökként végeztem, de utána rájöttem, hogy a programozás sokkal jobban érdekel, így végül szakmát váltottam, és jelenleg Android-fejlesztőként dolgozom. A társasjáték-tervezés pedig közben vált az egyik legfontosabb hobbimmá, és nagy álmom, hogy egyszer ez legyen a fő foglalkozásom.

Szabadidőmben szívesen olvasok, a MATAFE (Magyar Társasjáték Fejlesztők Egyesülete) honlapját fejlesztem, és mostanában egy új hobbi is megtalált, ugyanis elkezdek egy varrótanfolyamot. Így remélhetőleg hamarosan nemcsak saját tervezésű társasjátékaim, hanem saját készítésű ruháim is lesznek. Bár utóbbival azért nem készülök divattervezői babérokra törni (nevet). 

Az utóbbi félévben melyik társasjátékokkal töltötted a legtöbb időt, mik az aktuális kedvenceid?

Nagyon szeretek új játékokat kipróbálni, így kevés az, amit egy időszakban igazán sokszor játszom. Viszont így is lett pár új kedvencem. Az egyik a Véres óratorony (Blood on the Clocktower): imádom a titkos szerepes játékokat, szóval ideje volt, hogy ez is felkerüljön a listára. Valamint a Robinson Crusoe, amiért még mostanában is odavagyok, főleg a hangulata miatt.

A Gémklub videóinterjújából kiderült, hogy a Battlestar Galactica nagy favorit. Lehetségesnek tartod, hogy egyszer egy ilyen komplex gamer darabot is készítesz?

Mindenképp szeretnék majd komplexebb játékokat is tervezni. Egyelőre szeretném befejezni az aktuálisan fejlesztés alatt álló családi és partijátékaim egy részét, és utána lehet, hogy neki is látok egy komplexebbnek!

Hogyan készült a Városépítők? | Interjú a szerzővel, Mándi Zsófiával 🏙️

🏙️ Szeptember 4-én megjelenik a Városépítők, Mándi Zsófia első társasjátéka, a Gémklub Stúdió gondozásában! De hogyan lesz egy ötletből megjelenésre kész társasjáték? Zsófival a Városépítők történetéről beszélgettünk: a kezdetekről, a fejlesztésről és arról az útról, amely végül a kiadásig vezetett. 🎥 Ismerjétek meg a Városépítők történetét a szerző szemén keresztül - nézzétek meg a Zsófival készült interjút!

Szóba került egy egyszerűbb memóriajáték is, amit aztán átdolgoztál, hogy megszülethessen a Városépítők. Van esély arra, hogy visszatérj hozzá valamilyen formában?

Jelenleg sokkal jobban tetszenek az új játékötleteim, mint az, szóval egy ideig még biztosan fiókban marad!

Nem éppen apróság, hogy rögtön a Gémklubnál, hazánk talán legnagyobb magyar kiadójánál jelenhetett meg az első társasjátékod. Nem is kerültek szóba kisebb vállalkozások, mint a Vagabund vagy az A-Z? 

Szóba kerülhettek volna, viszont mire jó állapotba került a játék, már ott is voltam vele a Társasjátékok Ünnepén, ahol a Gémklubosoknak nagyon megtetszett, és rövidesen el is kezdtük a közös munkát. A Gémklubbal pedig nagyon jól megtaláltuk a közös hangot, szóval örülök, hogy így alakult!

Milyen lenne álmaid társasjátéka (persze részletek nélkül), amelynek elkészítésével minden vágyad valóra válna?

Egy nagyon egyedi titkos szerepes játék, ami belefér egy órába. Sok titkos szerepes játékban azt érzem, hogy szeretnék a „gonosz” lenni, vagy valami speciális karaktert kapni, mert akkor igazán izgalmas a játék. Én viszont szeretnék egyszer egy olyat készíteni, amiben minden játékos érdekesnek tartja a saját szerepét.

Városépítős játékból elég sok akad, sőt igazi klasszikusokat is találni. Mennyire foglalkoztál fejlesztés előtt a témával, és próbáltál ki esetleg olyanokat, mint például a Lisboa, a Suburbia, a Skyrise, a Foundations of Rome, vagy a Barcelona?

A városépítős téma szerintem egy örök klasszikus, és azért is érdekes, mert nagyon különböző játékokat lehet belőle kihozni. A felsorolt játékokat ismerem, de ezek komplexitásban és játékidőben is jóval összetettebbek és hosszabbak a Városépítőknél, így egészen más kategóriát képviselnek.

A Városépítőket egy könnyedebb, családi játéknak szántam, ahol az izgalmas, újfajta licit a könnyen érthető szabályok mellett is mély döntéseket kínál. Emellett fontos volt, hogy a városelemek képességei tematikusan is kapcsolódjanak ahhoz, amit a városban jelentenek.

Prototípus

Hogy jött a közös munka Varga Tamással? Ismertétek már egymást? Te adtál valami kiindulási pontot az illusztrációkhoz, vagy Tamás magától érzett rá, minek hol és hogyan kellene lennie?

A Gémklubon keresztül ismerkedtünk meg, és sokat ötleteltünk együtt. Aztán Tomi hamar ráérzett, hogy engem a meleg színekkel és cuki dolgokkal lehet megvenni. Így nagyon barátságos hangulatú képeket rajzolt, amiken aranyos kis állatokat rejtett el.

Mennyire és nagyjából hányszor teszteltétek a játékot? 

Nagyon sokszor teszteltük, 100+ teszt simán van benne.

Rendezvényeken próbáltátok idegenekkel, hogy mennyire működik a szinergia az átlag játékosokkal?

Sokan játszották már a játékot, és érdekes volt látni a különböző játékostípusokat, és azt, hogy mindenki kicsit másképp játssza. Vannak, akik a biztosra mennek a licitálásnál, mások inkább kockáztatnak, hátha több lapkát tudnak megszerezni. Aztán vannak békésen licitáló játékosok, és olyanok is, akik csak azért is azt szeretnék elvinni, amit már egy játékostársuk kinézett magának.

Voltak olyan elemek, amelyeket a tesztelés során felfedezett problémák miatt kellett megváltoztatni, vagy eltávolítani a játékból? Ha igen, tudsz mondani példát?

Konkrét problémából fakadó változtatásra nem volt példa; inkább a tervsáv egyszerűsítése lett az egyik fejlesztői döntésünk. Egy korábbi verzióban ez sokkal komplexebb volt, de szerettük volna a játékot a könnyedebb családi kategóriában tartani.

Valamennyire még kapcsolódik a teszteléshez: bármilyen lapokat választunk, ugyanúgy tudunk pontokat szerezni? Vagy van esetleg olyan stratégia, ami kevesebb, és olyan is, amit több pontot eredményez? Vagyis mennyire sikerült mindenben megtalálni az egyensúlyt?

Szerintem nincs egyértelmű stratégia. Természetesen vannak erősebb és gyengébb lapkák, azonban mivel licitálunk rájuk, a játékosoknak mindig a helyzettől függően kell eldönteniük, hogy melyikért mennyire érdemes küzdeni. A tervsávon lévő, játékonként változó extra pontozás pedig szintén befolyásolja, hogy az adott játékban mely lapkák mennyire értékesek, és hova érdemes lehelyezni őket. Így egy konkrét stratégia helyett inkább az számít, hogy mennyire jól tudunk alkalmazkodni a különböző licithelyzetekhez.

Mándi Zsófia

A Városépítők fejlesztőjeként mit mondanál a célpontszámok esetében, avagy mi az a pontmennyiség, amit elérhet egy profi, illetve mi az átlag, ami alatt mindenképpen érdemes gyakorolni a városrészek összecsatolását?

Nagyban függ a játékosszámtól, mivel kevesebb fővel nagyobb pontszámokat lehet elérni, mert több lapka jut mindenkinek. De azt mondanám, hogy 25 pont alatt még érdemes gyakorolni, 50–60 pont felett pedig már profi Városépítők a játékosok (nevet).

Milyen terveid és céljaid vannak a következő évekre?

Jó pár ötlet lapul még a fiókban, amikre most, hogy a Városépítők elkészült, szeretnék újra több időt szánni. Van köztük egészen más jellegű játék is, úgyhogy kíváncsi vagyok, melyik jut el először kiadásig. Emellett szeretnénk a MATAFE-n keresztül népszerűsíteni a magyar társasjáték-fejlesztést, mert sok érdekes játék és tehetséges tervező van itthon. És persze nagyon remélem, hogy ezalatt a Városépítők is minél több emberhez eljut, és sokaknak szerez majd jó játékélményt!